Antall Istvánné Edina, Antall István özvegye és dr. Horváth Sándor Domonkos, a könyvtár igazgatója mellett Völgyi-Tóth Zsuzsa szerkesztő-műsorvezető foglalt helyet a pódiumon, aki megnyitószövegét itt is „mesteréhez, barátjához, példaképéhez, egyik legdrágább halottjához” intézte. Hosszú éveken át dolgoztak hol egymás mellett, hol együtt a Magyar Rádió Művészeti Főszerkesztősége produkcióin, valamint egy évtizeden át évről évre közösen készítettek műsort a Tokaji Írótáborról, ezért is indította szavait Völgyi-Tóth Zsuzsa a Tisza és a Bodrog gyönyörű összefolyásánál. Mert bár Antall István Egerben született 1953-ban, „felnőtté és kerek egésszé” ezen a Tokaj – Nyíregyháza – Nagykálló tájékon vált. „Majdnem minden oda kötötte. Ott találta meg az újságírást és a képzőművészetet, amely kettősség mindig meghatározta, és ott talált feleséget is. Mindhárom életre szólónak bizonyult nála. De István minden volt, csak éppen röghöz kötött nem.” Győrbe is mindig szívesen jött, a Könyvszalon idején kívül sokszor idelátogatott, „mindenre rá tudott csodálkozni, ami szép, ami különleges, ami szabad”.

Antall István első diplomáját födrajz-rajz szakon szerezte a nyíregyházi Tanárképző Főiskolán, és már 1975-ben az intézmény Tanítani című lapját szerkesztette. Ezután a Magyar Rádió ottani, helyi stúdiójában kezdett dolgozni, és itt született meg a Hangsúly, az a hangos irodalmi és művészeti folyóirat, amelyet – saját megfogalmazása szerint – „élete fő művének” tekintett. 1983-tól 1987-ig szerkesztette, és ennek köszönhetően ismerkedett meg a költő Ratkó Józseffel, aki aztán az egyik legjobb barátja lett. Ezután következett a pályáján Budapest, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) újságíró iskolája, mellette a debreceni egyetem néprajz szakának elvégzése, majd a fővárosban a Magyar Ifjúság című lap. A Kortárs képszerkesztőjeként is dolgozott, csak hogy életében egyszerre lehessen jelen az irodalom és a képzőművészet. Aztán „mindent elsimított szépen a Magyar Rádió Irodalmi Osztálya”, ahol 1989-től – egy 6 éves, televíziós időszakot leszámítva – haláláig dolgozott. „Dolgozott, igen, emberfeletti energiával, még nagybetegen is.”

Antall István számtalan művészeti írása, szinte irodalmi igényességgel megfogalmazott kiállításmegnyitó és rádiós műsorvezetői szövegei mellett monográfiákat is írt Kő Pálról (akit ő – második legjobb barátjaként – Lujos mesternek hívott), Gyulai Líviuszról, Incze Mózesről. „Ízlésbeli, erkölcsi magabiztossága, tárgyilagossága, a Kárpát-medencei magyar kulturális összetartozásba vetett hite és a kötelességtudata, a beszélgetőtársakat megihlető és megnyugtató nyíltsága és tapintata, a végtelen fegyelmezettsége utánozhatatlannak bizonyul(t).”

2005-től, a Nyíregyházi Nemzetközi Fametsző Művésztelep hatására visszatért életébe a rendszeres grafikai munka, sőt 2013-ban, 60. születésnapjára nagyszabású tárlatsorozata valósult meg. A 22. Győri Könyvszalon Kháron címet kapott kiállításán akvarelljei, metszetei, plakát- és meghívótervei mellett barátai (többek között Kő Pál, Gyulai Líviusz, Sváby Lajos, Péterfy Gizella, Bíró Lajos, König Róbert) neki/róla készített alkotásai is láthatók a falakon. „Antall István most lenne 70 éves. Lenne, lenne. Vagy inkább volna, volna. A lenniben benne van a levés lehetősége, a volnában nincs. Mégis azt mondom zárásként, a volna lenne, a lenne van. Antall Pista is van.”

Ezt követően dr. Horváth Sándor Domonkos vette át a szót, hogy – Antall István személyes barátjaként – emlékezzen. Először arra, hogy a Győri Könyvszalonok történetében hol és hogyan kapcsolódott be az elismert és népszerű fővárosi rádiós ennek az országos rangra emelkedett fesztiválnak a szó szerinti vérkeringésébe. Amikor a győri könyvtár immár főszervezőként vett részt a háromnapos rendezvényben, Borbély János városi levéltáros azzal kereste meg dr. Horváth Sándor Domonkost, hogy „van egy kiváló ember, aki sokat tudna nektek segíteni, Antall Istvánnak hívják”. Ő azonnal tárt karokkal fogadta a megkeresést. „Jött, és itt valami csoda történt. István mindenhol ott volt, egyszerre mindenhol ott volt. Mindenkit ismert, és mindenkivel szót értett. És mindenki szerette. … Azt gondolom, hogy a személyközpontú pszichoterápia három alapelve, a hitelesség, az empátia és a feltétel nélküli elfogadás egyszerre, teljes egészében megnyilvánult nála. Ő ugyan nem terapeuta volt, de mégiscsak gyógyított, minden mozgásba és áramlásba került körülötte. … Nagyon hálás vagyok Istvánnak, mert ez az alázat soha nem róla szólt, mindig az ügyről, az irodalomról, a művészetről szólt, és 100%-os intenzitással. Neki köszönhető, hogy a Győri Könyvszalon híre oly sok helyre eljutott. … És a 22. Győri Könyvszalonon most újra itt van István, a szellemével és az alkotásaival.”

Antall Istvánné Edina köszönetet mondott a kiállítás megvalósulásáért, majd míg a közönség szabadon szemügyre vehette a tárlatra összeválogatott grafikai munkákat, a háttérben az MTVA által 2015-ben készített portréfilm kockái peregtek Antall Istvánról.

Szilvási Krisztián
Fotók: Vas Balázs, Szilvási Krisztián

Fotógaléria: Emlékkiállítás Antall István grafikai munkáiból a 22. Győri Könyvszalonon

Vas Balázs és Szilvási Krisztián fotói

34 kép

 

A kiállítás 2023. december 15-ig tekinthető meg, hétköznapokon 13 és 16 óra között.