Az eseményen megjelenteket Kovács Balázs, a Szülőföldünk Honismereti Egyesület győri elnöke köszöntötte, majd átadta a szót Debreczeni-Droppán Bélának, a Honismereti Szövetség elnökének, aki ismertette a Honismeret folyóiratot. Az előadó elmondta, hogy a folyóirat és a honismereti mozgalom is a Hazafias Népfront égisze alatt indult az 1960-as években. A mozgalom tagjai lelkesen kezdték meg a helyismereti emlékek gyűjtését, tájházak, emléktáblák avatása köthető ehhez az időszakhoz, melyek a helyi tagok javaslatai alapján születtek, sokszor a táblák szövegeit is a tagok írták. A jelenlegi folyóiratot az 1972-ben Honismereti Híradó címmel megjelent kiadványtól számítják, amely Hová röpül a páva? címmel, számozás nélkül látott napvilágot, és az akkor induló táncházmozgalom konferenciájának előadásait közölte. Az 1970-es években a címlapon csonka Magyarország szerepelt, de a mozgalom szellemiségének megfelelően a tartalom a Kárpát-medence egészének honismereti értékeit igyekezett bemutatni, határon túli szerzők cikkeivel és határon túli témák ismertetésével, ezt sugallta, hogy a Honismeret cím betűi túlnyúltak az országhatáron. A folyóirat 1977/1-es száma Győr-Sopron megyei témákat dolgozott fel, mint ahogy a 2018/3 szám is, ugyanis ebben az évben Győrben tartották az Országos Honismereti Akadémiát. Az 1980-as években megváltozott a címlap, ekkor a korábbi csonka Magyarország helyett már képet, fotót közöltek, a 90-es évektől már színesben.

A folyóirat első szerkesztője Morvay Péter, második szerkesztője 35 éven át Halász Péter neves csángókutató volt. Őt követte Selmeczi Kovács Péter, jelenlegi szerkesztője 2016-tól Hála József. A lap kéthavonta, évente hat alkalommal jelenik meg. 2017-től megújult a logó és a tipográfia is. A korábbi lapszámok repertóriumát is megjelentették, az első 15 számot 1972-1987-ig nyomtatott formában, a következő 2012-ig terjedő időszak cikkeit pedig CD-n. A lap törekszik a nyomtatott forma megtartására, de emellett digitálisan is elérhetőek a korábbi lapszámok 2021-ig. A folyóiratnak jelentek meg különszámai is, mint a Hagyomány átadás című, amely módszertani írásokat tartalmaz.

A Honismeretben több állandó rovat is helyet kapott. Az Évfordulók rovatban a tudományos és művelődési élet történetének jelentősebb személyeiről, példaértékű emberekről jelennek meg írások, jobbára kerek évfordulók kapcsán. Az Iskola és honismeret Tanítómestereink rovatában szintén évfordulók kapcsán idéznek jeles emberek írásaiból. A Köz-gyűjtemények rovatban múzeumok, gyűjtemények, kiállítóhelyek új kiállításairól számolnak be, a Krónika pedig rövid beszámolókat tartalmaz jelentős eseményekről, konferenciákról, emléknapokról, és értesülhetünk a friss hírekről. Az In memoriam alrovatban nekrológokat és születésnapi köszöntéseket olvashatunk. A Könyvespolc rovatban a magyar nyelvterületen megjelenő fontosabb, honismereti témájú kiadványok ismertetéseit közlik és a Honismereti bibliográfia részben felsorolják az adott időszakban megjelent műveket.

Az ismertető után ráhangolódásként Balázs Lívia néprajzkutató Devecseri Zoltán szanyi születésű költő A szanyi kút vizéhez című versét szavalta, majd Csiszár Attila néprajzkutató, a Soproni Múzeum főmuzeológusa és a rovat koordinátora ismertette a Szerelmes földrajz rovat írásait. Elmondta, hogy az eredeti tematika a Rábaköz lett volna, ami később bővült a Hansággal, de a kettő amúgy is nehezen elválasztható, és nem csak földrajzi, vízrajzi értelemben.

Csiszár Attila „Rábaköz s népe” című tanulmányában a térség határait próbálta meghatározni, ami nem egyszerű feladat, hiszen mást jelent földrajzi, néprajzi vagy történeti tájként, az utóbbi kettő sokkal nagyobb területet foglal magába, és ezer szálon kötődik a Hansághoz. Hála József Kövér Fidélről és megkerülhetetlen művéről, A Hanság földrajzáról emlékezett meg tanulmányában. Pellinger Attila zoológus, erdőmérnök, a Fertő-Hanság Nemzeti Park osztályvezetője a Hanság lecsapolásának történetéről írt, ami már a 19. században megkezdődött, és a 20. századi munkák adták meg a végső döfést. A terület hamar aszályosodni kezdett, többször ki is gyulladt, a munkálatokkal azonban nem nyertek termőterületet. 1976-ban végül tájvédelmi körzetet hoztak létre, majd egy évvel később a Fertő-tavi Tájvédelmi Körzet is létrejött, ezeket végül összevonták Fertő-Hanság Nemzeti Park néven. Kísérletet tettek az eredeti állapot visszaállítására, jelenleg három területet rehabilitáltak sikeresen: a mekszikópusztai területet, Nyirkai-Hanyt és Osli-Hanyt.

Gerencsér Péter tanulmányában a középkori Rábaköz vármegye kérdését vizsgálta. A történészek többsége egyetért abban, hogy a történeti Sopron vármegye a magyar államalapítás korától, vagyis Szent István idejétől létezik. A szerző azonban Kristó Gyula elméletére hivatkozik, mely szerint a vármegye korábbi alapítású lehetett, és központja nem Sopron, hanem Kapuvár volt, hasonlóan Zala vármegyéhez, amelynek helyén Kolon volt, vagy Vasvár esetére, ami Karakó vármegye elenyészésével lett Vas vármegye központja. Az elmélet hitelesítésére nincs közvetlen bizonyítéka, de a szerző hamarosan elkészülő könyvében a tanulmánynál részletesebben fogja kifejteni a témával kapcsolatos kutatásait. Szalay Balázs helytörténész, középiskolai tanár a csornai polgári fiúiskola alapításáról írt tanulmányában arra kereste a választ, hogy miért húzódott negyven évig az iskola megalapítása az ötlet felmerültétől az 1921-es létrejöttéig, és miért csak 25 évig, 1946-ig működött. Varga Józsefné Horváth Mária a Rábaköz nyelvjárásáról ír, egy személyes emléket is megemlítve, amikor 2 hónap távollét után meghallotta a kalauzt a saját nyelvjárását használva beszélni, ami a hazatérés örömét jelentette számára. Tanulmányában megállapítja, hogy a tájszavak közül először a tárgyak nevei vesznek el, hiszen miután már nem használják ezeket a tárgyakat, a neveik elfelejtődnek. A nyelvjárásnak is a feloldódás, beolvadás lesz a sorsa, ennek oka a használati attitűdben, a mobilitásban és a digitalizációban keresendő. A tanulmányt egy recenzió követi Török Sára tollából Kiss Jenő Mihályi tájszó- és névtár című munkájáról.

Csiszár Attila másik írása a kapuvári és gartai kéziratos könyveket vizsgálta, amelyek előimádkozók, előéneklők birtokában voltak. Ezek egy részét az egyház biztosan nem hagyta jóvá. A könyvekből sajnos kevés maradt fenn, de ezek gazdagon illusztrált, díszített szövegek, melyek a középkori kódexeket idézik. Az említett településeken régen, mikor még a háznál ravatalozták fel a halottakat, férfiak voltak az előénekesek. A szokás háttérbe szorulásával ezt a szerepet a nők vették át. Balázs Lívia az egyházi szentelményekkel kapcsolatos népi hiedelmeket vizsgálta. A legfontosabb szentelmény a szenteltvíz volt, de a gyertyaszentelőkor megszentelt gyertyának, a virágvasárnap megszentelt barkának vagy a karácsonyi asztal morzsáinak is gyógyító, bajelhárító, védelmező erőt tulajdonítottak.

Varga József a gartai származású Lukácsy Lajos szobrász munkásságáról írt. Lukácsy az I. világháborúban főtisztekről készített portrékat, amelyeket kiállításokon is bemutattak, később pedig háborús emlékművek készítésével is megbízták. 13 ismert munkája közül három a Rábaközben, Farádon, Szilben és Bősárkányban található. Aszt Ágnes Horváth Róbertről, a csornai származású, autodidakta módon tanuló szobrász életútjáról, művészi útkereséséről és technikai fejlődéséről írt. A Csornához ezer szálon kötődő művész néhány alkotása a múzeum állandó kiállításában egy kis kamaratárlaton kapott helyet. Az alkotások egy részét régészeti leletek ihlették, részben olyanok, amelyeket a szobrász maga szolgáltatott be a múzeumba, de megmintázta a csornai diadémot és viselőjét is. Történelmi témáknak is emléket állított, mint az 1790-es csornai tűzvész, vagy a győztes csornai csatát követő szabad rablás pusztítása. Dr. Pápai Emese Schima Bandi kapuvári alkotásairól írt. Az iparművész több megrendelést is kapott, de az 1941-ben épült kapuvári ferences, más néven „béketemplom” szinte összes ötvösmunkája az ő alkotása. Ráadásul a historia domusnak és a helyi hagyományoknak köszönhetően az egyes tárgyak történetéről is tudhatunk meg érdekességeket. A tanulmányok sorát Keresztes Csaba az 1983 és 1989 között zajló országfényképezési akcióról szóló cikke zárja.

A Hanságot és a Rábaközt földrajzi, történeti, környezetvédelmi, néprajzi és képzőművészeti szempontból vizsgáló munkák a térségek sokszínűségéről árulkodnak, és egyúttal olyan nézőpontokat mutatnak meg, melyekre talán nem is gondoltunk eddig.

Bartha Annamária
Fotók: Pozsgai Krisztina, Bartha Annamária

Fotógaléria: A Honismeret folyóirat 2023/5 számának bemutatója a győri könyvtárban

Pozsgai Krisztina és Bartha Annamária fotói

11 kép