2021-ben a William Collins kiadó felvetette, hogy legyen új kiadása a könyvnek. A több mint negyedszázados szöveget felfrissítették, javították, kiegészítették az ökológia és a biológia legfrissebb eredményeivel – ezt Makovecz Benjamin fordította magyarra, a Park Kiadónál jelent meg 2022-ben.

Ahogy azt David Attenborough a köszönetnyilvánításban is leírja, az új kiadás összeállítása során vigyáztak arra, hogy a kötet eredeti célját megőrizzék. A könyv a földi ökoszisztémák bemutatására törekszik, a szerző a növény- és állatközösségek működését akarja megértetni az olvasóval, és nem az emberek okozta károkra figyelmeztet, nem az ökoszisztémák összetettségének megőrzéséhez szükséges lépéseket taglalja. Ezekről másutt írt, például az Egy élet a bolygónkon című kötetében.

A színes fotókkal gazdagon illusztrált Az élő bolygó az Élet a Földön egyféle folytatása (Attenborough úttörő filmsorozat- és könyvtrilógiájának a második kötete), a mostani világot tanulmányozza. Azt vizsgálja, hogy az ősi csoportok leszármazottai és az új fajok hogyan foglalták el a mai Föld változatos élettereit, illetve a környezeti hatások miként befolyásolják az állatok testének alakulását. Például a sivatagi emlősök lába és füle hosszabb, mint a hidegebb tájakon élő rokonaiknak, és a távoli szigeteken némely madárfajok röpképtelenné váltak, mert nincsenek az életüket fenyegető ragadozók, amelyek elől a levegőbe kellene emelkedniük. A kötet tizenkét fejezetre tagolt, ezek tematikájukban hűen követik a tévésorozat tizenkét epizódját. Nem véletlen, hiszen az eredeti szöveg a filmsorozat epizódjainak forgatásával egy időben keletkezett, de a könyv nem azonos a sorozat forgatókönyvével. A kettő inkább kiegészíti egymást, vannak köztük hasonlóságok és különbözőségek is. Attenborough azt mondja: „Őszintén remélem, hogy erősítik egymást.”

A tizenkét fejezetben végigvezeti az olvasót a Föld életterein, és megmutatja, hogy mindenhol, még a leglehetetlenebb helyeken is van élet. A kővé vált lávamezőkön, a hóhatár felett, a legmélyebb óceáni árkok örökkön sötét bugyraiban, a perzselő hőség által gyötört sivatagban. A szöveg olvasmányos, nélkülözi a tudományos kifejezéseket, a latin megnevezéseket. Ha valaki a könyvben szereplő növény- és állatfajok család, nem és faj szerinti besorolására kíváncsi, megtalálja a tudományos elnevezéseket a név- és tárgymutatóban.

Attenborough összetéveszthetetlen stílusa garantált szórakozást nyújt. A mindig kíváncsi, az élővilágot tisztelettel vizsgáló, a legjelentéktelenebb részletre is rácsodálkozó tudós olyan élvezetes hangnemben mesél a növények és állatok világáról, hogy az ember nem bírja letenni a könyvet. (Ha a szöveghez hozzá tudjuk képzelni a hangját is, az csak fokozza az élményt.) A sorok közé a szerző becsempészte a rá jellemző finom humort is. Nekem mosolyt csalt az arcomra, ahogyan a pingvinek csodálatra méltó szokásairól mesélt, vagy amikor egyes madárfajok násztáncát írta le. Helyenként olyan jelzőkkel illette az állatokat, amelyeket általában emberekre használunk, és ettől ezek az ösztönlények néhol habókosnak, néhol nevetségesen esetlennek vagy egyenesen viccesnek tűntek. Az élővilág ilyesforma ábrázolása is ugyanazt a célt szolgálja: megmutatni, hogy mennyire színes, mennyire változatos a körülöttünk lévő világ.

Külön szót érdemel az utolsó, Új világok című fejezet, amelyben azt mutatja meg, hogy a homo sapiens hogyan változtatta meg a környezetét, valahányszor a vándorlása során goromba, barátságtalan vadonban találta magát. Átalakította a vidéket, az állatokat és a növényeket, és ezáltal új világokat hozott létre. Betörte a vadlovat és a farkast, vastagabb gyapjat növesztő juhot, szelíd, természetellenesen sok tejet termelő tehenet tenyésztett, és átformálta a növényeket is. A folyamat ma is zajlik: annak érdekében, hogy az általunk kreált, mesterséges világunkban változatos legyen a növény- és állatvilág, parkokat létesítünk a nagyvárosok közepén, fészekodúkat helyezünk ki, állatokat csalogatunk a közelünkbe. Annak azonban hosszú távú következményei vannak, ha az ember dönti el, hogy milyen növények és állatok éljenek egy-egy területen. Az utolsó oldalakon örök érvényű igazságot fogalmaz meg: szakítanunk kell régi világszemléletünkkel, és minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk azért, hogy megőrizzük a növények és állatok sokféleségét. Ha Attenborough könyvének hatására holnap nem taposok el egy, a járdán közlekedő rovart, hanem megfigyelem, és utánanézek, hogy milyen szerepe van az ökoszisztémában, már megérte kézbe venni a brit természettudós könyvét.

Simon Attila
Forrás: olvasoterem.com