Februári interjúnk Az élő Petőfi című konferencia előtt készült. Az azóta eltelt hét hónapban valósult meg a három részből álló programsorozat, amelynek nyitánya volt a tudományos tanácskozás.

„Az élő Petőfi címmel 2023. március 23. és 24. között a Városháza dísztermében rendezett konferencia eredendően arra keresett választ, mi adhatja Petőfi Sándor folytonos aktualitását az életét követő irodalomtörténeti időkben, s milyen alkotói és emberi vonásai jelenthetnek példát és kihívást a ma fiataljainak” – írja a konferenciakötet bevezetőjében. Az elhangzott és immár nyomtatásban olvasható előadások sok megközelítést foglalnak magukban. Mit emelne ki ízelítőül?

Nagyon fontosnak tartom az eddigi Petőfi-interpretációkat számba vevő és az azok egyoldalúságaira, hibáira, árnyoldalaira is rámutató munkát (Nyilasy Balázs tollából), aztán a Petőfi csatatereken történt mozgásának szakszerű dokumentációját közlő és a halálának körülményeit nyomozó írásokat (Kovács István, Rosonczy Ildikó, Gróh Gáspár), ahogyan az utókorára gyakorolt poétai-emberi hatását gazdagon – és gazdagítóan – feltáró elemzéseket is (Ekler Andrea, Tóth László, Karádi Zsolt). Ezek a tanulmányok teljes mértékben szemben állnak azokkal a ma, különböző médiumokban megjelenő vélekedésekkel, amelyek a költő morális, nemzeti és poétikai kiválóságait folyamatosan őrlik, csonkítják, a jelen divatjaiba csomagolják, sőt gyakran kisszerűségek látószögébe állítják. A könyvbe foglalt írások az egymásra halmozódott korábbi kultuszelemek torzításai és a Petőfire irányuló mai sandaságok, kiforgatások ellen egyaránt szólnak. A kötet figyelemre méltó részét adja továbbá a költő határon túli sorsának, illetve művei idegen nyelvekre fordításainak értelmezése is (Vári Fábián László, Pusztay János). A győriek számára pedig kiemelten tudom ajánlani azt a két tanulmányt, amelyek az alkotónak a győri Hazánk című lappal való kapcsolatrendszerét mutatják be és értelmezik tüzetesen (Horváth József, Szalai Zsolt). Az oktatás perspektívájából pedig tanárnak, diáknak érdekes szempontokat vetettek fel a tanítás-módszertani és életrajz-kiegészítő, színes előadások (Fűzfa Balázs, Zsille Gábor).

Mi a jelentősége a kötetek megjelenésének? Milyen további lehetőséget adnak a Petőfi-örökség ápolására?

Ha Petőfit már életében vagy szűkebb korában a világirodalom jelesei közé sorolták egyes külföldi kortársai, egy sorba helyezve őt Homérosz, Dante, Shakespeare, Goethe, Burns irodalmi nagyságával (Herman Grimm, Heinrich Heine), akkor nemzete számára kikerülhetetlen kötelesség volt, hogy születése e kerek évfordulóján az alkotót – művészi erejének és történelmi szerepének méreteihez illő módon – az irodalmi és a nemzeti tudat középpontjába helyezze. A győri programban, az ország nyugati peremén, de országos kisugárzással, ez a törekvés testesült meg. A megelőző rendezvényeken és e kötetekben tisztán valósult meg a több irányú és rétegű értékfelmutatás és a méltó emlékezés. A központba állított jelentőség a társadalomértelmező, a nemzeti sorskérdéseket a lírában, egyáltalán az irodalomban és a művészetekben igényesen felvető mai gondolkodói irányoknak és alkotó vagy műelemző személyiségeknek is erős biztatásokat adhatott. Arra is rávilágítva, hogy az irodalom nem a valóságtól elkülönített, attól erősen elvonatkoztatott szellemi buborékként van jelen világunkban, hanem – amennyiben esztétikai szempontokból is kiemelkedő vonásokat visel – emberi és nemzeti küldetése, jövő- és világformáló szerepe is van. Az irodalomnak erre a funkciójára a tanulmányköteten kívül a Petőfi motivációin született új költemények és zenei művek is fénylően rámutatnak.

Mit adott Önnek személy szerint az egész programsorozat? Találkozott új inspirációkat adó szempontokkal, valamilyen új megvilágítással?

Újra és újra szembetalálkoztam azzal a ténnyel – s igen gyakran új és még újabb oldalakról –, hogy a nagy alkotó életműve, és ha érdemes rá, akkor a személyes sorsa is milyen hosszú távon ható, és nem csupán a művészetet, hanem a történelmet is befolyásoló erő volt és maradt. Ez az élmény mindig inspiráló, sarkalló. Petőfi még egykori és mai ellenfelei, a benne élő példátlan költői és magatartásbeli minőséget kikezdők torzító szándékait, sanda megnyilvánulásait is nagyszabásúan leplezi le: ezek háttérindokainak a napvilágra terítésében, a jelenkori nyilvánosság elé hozatalában is kivételes. Fellépése pillanatától körbemutat, ítél, válaszol és leleplez – ahogyan cselekedett, úgy cselekszik ma is. Teljes életművét állítja oda – megvilágító tükörként – a kígyómarások és a szélhámosságok elé. Ezzel a magából Petőfiből szikrázó tisztasággal – az őt magukhoz ölelő interpretációk révén is – lépten-nyomon lehetett találkozni a program rendezvényein.

Esetleg születtek-e tervek további magyar írók hasonlóan nagyszabású megünneplésére?

Ilyen tervek meg is valósultak már, hiszen ez év szeptemberében, nem is messze innen, Badacsonytomajon, az Anyanyelvápolók Szövetsége és a Magyar Napló szervezésében – Pusztay János nyelvészprofesszor koordinálásával – a Határtalan magyar irodalom programsorozaton belül csaknem tíz ország magyar kutatóinak részvételével, egyidejűen került sor – Petőfi mellett – a szintén 200 éves Hymnus, a Madách-évforduló és a 250 éve született Csokonai méltatására és ünneplésére. Itt, Győrben talán még az idén tudunk emlékezni, ha nem is a Petőfi 200 méretekben, de emlékét magasba emelően, az e tájhoz erősen kötődő, Mosonszentmiklóson született Kormos Istvánra, a jövő évben pedig az e vidékről elszármazott, Győr-Moson-Sopron vármegyében született és a diktatúra elől emigrált 1956-os írókra: Sulyok Vincére, Tűz Tamásra és Horváth Elemérre.

Tavalyi interjúnkban azt mondta, hogy „az igényes könyvek olvasása, illetve ilyen művek írása szellemi önvédelmet és emberi kiteljesedést nyújt”. Kiegészítené-e valamivel ezt a gondolatot a jelen eseményeinek fényében?

Szellemi önvédelmet és kiteljesedést jelentenek az ilyen nagyszabású rendezvények is, mint a Győri Könyvszalon. Ez a rendezvény immár sok éve ad lehetőséget nemcsak a kiadóknak könyveik bemutatására, nemcsak az érdeklődők válogatására, böngészésére a könyvespultokon, hanem az írókkal, szerkesztőkkel, könyvtárosokkal, színművészekkel, a más művészeti ágak képviselőivel és a kulturális munkásokkal való személyes találkozásokra, beszélgetésekre is. Mindezek katalizálóan hatnak az irodalmi, a nemzeti és az egyetemes kulturális-művészeti tudatunkra, fölemelnek, és a rendezvény után még hetekkel, hónapokkal is megszólítanak bennünket. Éltetnek, új cselekvésekre is biztatnak. Győr – és központjában a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér – ekként igen fontos tartalmakat ad hozzá a teljes nemzet lelkéhez, tudatához, műveltségéhez – és lelkiismeretéhez. Hatalmas és tiszta lélegzet ez az ünnep az ország könyves rendezvényei sorában.

Az élő, a Hangzó és a Zengő Petőfi című kötetek bemutatójára a 22. Győri Könyvszalon keretében 2023. november 11-én szombaton, 17 órakor kerül sor a Kisfaludy Károly Könyvtár Muzeális gyűjteményében. A rendezvény műsorfüzete innen tölthető le.

Szabados Éva
Fotó: Vas Balázs