A legnagyobb magyar határon túli közgyűjtemény Kós Károly tervezte székhelye négy év felújítás után nyitotta meg újra kapuit a látogatók előtt. Elhangzott, hogy a múzeumot alapító Csereyné Zathureczky Emília nemcsak vagyonát, gyűjteményeit hagyta örökül nemzettársaira, hanem a feladatot is, hogy ezt őrizni, óvni, gyarapítani kell. Vargha Mihály igazgató köszöntőbeszédében elmondta: a felújítás újabb mérföldkő a múzeum történetében, hiszen „a vízelvezető szerkezettől a tetőszerkezetig, az épületgépészettől a múzeumparkig” minden megújult.

Örvendetesnek nevezte, hogy a munkákat helyi cégekkel tudták megoldani, elkerülve a romániai uniós beruházásokra jellemző buktatókat. Megköszönte a múzeum alkalmazottainak, hogy igazi csapatként működtek. Számukra a munka dandárja ezután következik – mondta ‒, a felújított termeket meg kell tölteni tartalommal, melynek a helyi és idegen látogató számára is világos az üzenete, és a fiatalokat is megszólítja.

Tamás Sándor, az intézményt fenntartó Kovászna megyei közgyűlés elnöke a múzeumot Székelyföld „egyik legerősebb kulturális erőterének” nevezte. „Szülőföldünk erőterének az esszenciáját, a székelyföldiséget tudta Kós Károly mesteri módon megragadni, besűríteni ebbe az épületbe” – mondta. Hangsúlyozta: a transzilvanista Kós tudatosan nevezte Székely Nemzeti Múzeumnak az intézményt, ez „szellemiségében és fizikai mivoltában is a székelységet jelképezi”. Helyi alapanyagokból, helyi munkaerővel készült, akárcsak a felújítás, mely szerinte „befejezés is”, hiszen a Kós által megálmodott bejárati kapu és kút is elkészült. Megköszönte a megyei önkormányzat csapatának, a szakembereknek a kitartó munkát, és kérte a vendégeket: vigyék hírét, hogy újjászületett a múzeum.

Brendus Réka, a Miniszterelnökség nemzetpolitikai államtitkárságának főosztályvezetője is azt hangsúlyozta, hogy a Székely Nemzeti Múzeum több mint közgyűjtemény. „Ez a hely a székely nemzet örökségének, mindennapjainak, életművének, születésének és dicsőségének otthona. És még annál is több. A székelység megmaradásának szentélye” – mondta. Úgy vélte, sokan nemcsak azért látogatják, hogy megtekintsenek egy-egy történelmi tárgyat, megcsodálják a híres ágyút, hanem azért is, hogy a múlt viharaiban edzett nemzet erejéből feltöltődjenek, példát merítsenek, hogy egyénként és közösségként is megtalálják a helyes utat.

L. Simon László, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója felidézte, hogy a nemzet jelentős intézményei a tehetős és áldozatképes magyarok adományainak köszönhetően jöttek létre, a „nagylelkű magánakaratnak” köszönhetők. De az épület és a benne őrzött műtárgyak többről szólnak, mint elsőre gondolnánk – mondta.

„A Székely Nemzeti Múzeum megléte, megújulása, anyagi és szellemi gyarapodása egyfajta indikátora annak, hogy mi lesz a sorsunk a Kárpát-medencében” ‒ jelentette ki. Amíg virágzik az intézmény, addig él és virágzik ősi szülőföldjén, Erdélyben is a magyar nemzet – tette hozzá az igazgató, aki a két „nemzeti múzeum” közötti együttműködés fontosságát is kiemelte.

A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) részéről Székely István társadalomszervezésért felelős ügyvezető alelnök a múzeumok társadalmi szerepéről beszélt. A székelyföldi intézményalapításokat említve úgy vélte, az itteni fiataloknak már nem kell „vándorbotot fogni”, és a Székely Nemzeti Múzeum a szellemi pezsgés zászlóshajójaként kell, hogy segítse őket visszanyúlni az autentikus gyökerekhez.

A sepsiszentgyörgyi múzeumban a felújítás révén 30 százalékkal bővült a kiállítótér, a tárlatokat multimédiás eszközökkel teszik vonzóvá a fiatalok számára. Az újranyitott kápolnában házasságkötések, a dendrológiai parkká alakított kertben koncertek, családi rendezvények lesznek. A teljes beruházás 24,7 millió lejbe (1,9 milliárd forint) került, a költségek mintegy 32 százalékát a Kovászna megyei önkormányzat biztosította.

MTI Fotók: Kátai Edit
Forrás: MTI