Az együttest James Hetfield (lent balra) énekes-gitáros és Lars Ulrich (lent balról a második) dobos alapította, és 1983-ra sikerült is egy stabil felállást létrehozniuk Cliff Burton (lent jobbról a második) basszus-, valamint Kirk Hammett (lent jobbra) szólógitárossal, s áttették székhelyüket San Franciscóba. Még ugyanebben az évben megjelent Kill ’Em All című első albumuk, mely újszerű, agresszív stílusával lefektette a thrash metal alapjait. Nem aratott gazdasági sikert, az undergroundban viszont hatalmas feltűnést keltett, hiszen semmi sem hangzott így ezelőtt.

Ezt követte 1984-ben a Ride the Lightning, majd 1986-ban a Master of Puppets, mely a leginnovatívabb és határokat leginkább feszegető alkotásuk. Ezeken a lemezeken lassabb, epikus hangvételű, összetettebb dalokkal bővítették zenéjüket, s népszerűségük egyre nőtt, ami az olyan számoknak köszönhető, mint a második korongon található Fade to Back, vagy a harmadik címadó dala. A Metallica sokat fejlődött mind a hangszerelés, mind a dalszerkezetek tekintetében, és sikerült teljesen egyedi stílust kialakítania. Sajnos Burton a 86-os svédországi turné során egy buszbalesetben életét vesztette, ezzel hatalmas űrt hagyott maga után, ugyanis dalszerzőként is dolgozott, ráadásul ő volt a legképzettebb zenész, és 24 éves kora ellenére a banda legbölcsebb és legfelelősségteljesebb tagja. Jason Newsted került a helyére, már vele készült 1988-ban az …And Justice for All, rajta a One c. gyönyörűséggel, mely meghozta az első Grammy-díjat a zenekarnak. Ezzel a lemezzel elérték, hogy a „thrash metal nagy négyese” (Metallica, Megadeth, Slayer, Anthrax) közül ők lettek a legismertebbek.

A kapcsolódó Youtube videó lejátszása.

Az igazi áttörést, azaz a szélesebb körű közönséghez való eljutást az 1991-es, ún. Fekete album hozta meg, és máig ez számít a legsikeresebb művüknek, hiszen olyan slágereket tartalmaz, mint az Enter Sandman, a The Unforgiven vagy a Nothing Else Matters. Ez a zenei anyag fordulópontot jelentett a Metallica életében, amennyiben lágyítottak az addigi trash metal hangzásvilágon. A „popularizálódás” miatt az addigi rajongók egy része azzal vádolta őket, hogy eladták magukat, pedig ez a zene sokkal kifinomultabb és dinamikusabb – bár kevésbé vad – lett, mint az előzőek.

Az 1996-os évre esik a Load, 1997-re pedig a ReLoad megjelenése. Ezek alternatív hangvétele eléggé megosztotta a rajongótábort, pedig születtek olyan csodák is, mint a The Unforgiven II. 1998-ban Garage Inc. címmel kiadtak egy dupla feldolgozásalbumot, rajta olyan slágerekkel, mint a Turn The Page, a Die, Die My Darling vagy a Whiskey In The Jar. 1999-ben látott napvilágot a San Franciscó-i szimfonikusokkal közös, két éjszakás előadás Michael Kamen vezényletével. A mű az S&M címet kapta. Sajnálatos módon az együttesen belül viszály ütötte fel a fejét, melynek következtében Jason Newsted 2001-ben távozott, és nem sok híja volt, hogy ez a Metallica feloszlásához vezessen. Végül 2003-ban tértek vissza a St. Anger albummal, amely hatalmas vitákat váltott ki mind a rajongók, mind a kritikusok között. Visszakanyarodtak az agresszív metálhoz, melynek eredményeképpen egy korszerű, modern metálalbum született. Ekkor a basszusgitárost Bob Rock producer helyettesítette, de a felvétel közben kiválasztották az új csapattagot Robert Trujillo személyében.

2004-ben jelent meg DVD-n a Some Kind of Monster című Metallica-dokumentumfilm, melynek premierje a Sundance Filmfesztiválon volt. A mozi egy önmagával keresztezett zenekart mutatott be, amely a heavy metal egyik legnagyobb neveként próbálja összeegyeztetni a családi és a felnőtt felelősséget a két évtizeden át tartó kreatív és személyes konfliktusokkal. 2008-ban adták ki a Death Magnetic-et, ezen kapott helyet – többek között – a The Unforgiven III. és a The Day That Never Comes. A lemez a St. Angerrel elkezdett vonalat folytatja. 2009-ben készült el a Guitar Hero: Metallica című videójáték, és ebben az évben került be az együttes a Rock and Roll Hall of Fame-be. 2011-ben Lou Reeddel közösen elkészítették a Lulu c. albumot, amely nem aratott túl nagy sikert egyik fél rajongói körében sem, és a kritikusok is fanyalogva fogadták. Túlságosan művészire sikeredett, de vannak, akik úgy gondolják, hogy csak megelőzte a korát. 2012-ben saját kiadót alapítottak (Blakened Recordings), és megvásárolták addigi munkáik jogdíjait. 2013-ban a Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon bemutatták az Antal Nimród rendezésében készült Through the Never című, 3D-s technológiával rögzített filmet, egy Metallica-koncert köré szőtt fikciós történetet (egy szürreális road-trip odüsszeiát), mely óriási anyagi bukás volt a zenekar számára. Még ebben az évben Guinness-rekordot állítottak fel: egy éven belül minden kontinensen (az Antarktiszt is beleértve) felléptek.

2016-ban jelent meg 10. stúdióalbumuk, a Hardwired… to Self-Destruct, mely a lemezeladási lista élén nyitott. Ezután 3 teljes évig koncerteztek, de egész pályafutásuk alatt rengeteget turnéztak, Magyarországon eddig hatszor léptek fel (1988, 1991, 1993, 1999, 2010, 2018). A pandémia alatt Metallica Mondays címmel sorozatot indítottak YouTube-csatornájukon, ahol minden hétfőn egy-egy korábbi koncert teljes felvételét lehetett ingyenesen megnézni, hogy a járvány okozta bezártságot enyhítsék rajongóik számára. 2023-ban látott napvilágot a banda legújabb albuma, a 72 Seasons, mely továbbra is trash gyökerű, de érett, kiforrott metál zenét hozott a közönségnek, ahol Hetfield karcos hangja még mindig képes egyetlen hangon belül átváltani szemlélődőből vadállatba, és még mindig át tudja adni örök üzenetét: Nem vagy egyedül!

A Metallica zenéjét legtöbbször thrash metalként említik, de színtiszta thrash-t sosem játszottak, még a korai években sem. Az viszont kétségtelen, hogy ők minden idők legsikeresebb és legnépszerűbb metálzenekara. Kompromisszumok nélküli zenei elképzelésükkel, kísérletező kedvükkel ők a műfaj vezetői, akiket nemcsak a headbangerek, hanem a mainstream lemezvásárlók és kritikusok is tisztelnek. Egyetlen másik banda sem volt képes ekkora bravúrra, ahogyan egyetlen más metal formáció zenéjét sem vették fel a Kongresszusi Könyvtár National Recording Registry-jébe. Hetfield a Metallica szíve – zenei központja és elsődleges szövegírója –, Ulrich az agya egy látnok képességeivel, aki ösztönösen megérti és megérzi az őket körülvevő kulturális terepet. Hammett és Trujillo a zenekar szelíd, hosszú hajú, a drámaiságtól idegenkedő szörfösei, és négyük egyénisége adja az együttes mindent elsöprő karizmáját, zenei nagyságát. Jótékonysági alapítványt is működtetnek All Within My Hands néven.

tmoni

Forrás: Wikipédia (magyar, angol), az együttes honlapja, Britannica, Last.fm, AllMusic, Grammy Awards, Encyclopaedia Metallum, Discogs, encymet.com, CNN, RYM, The New Yorker

A képek a Wikimedia Commons és a flickr.com gyűjteményeiből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép; 3. kép; 4. kép; 5. kép; 6. kép.

A YouTube-ra feltöltött videók beágyazása a nyilvános videómegosztó webhely API általános szerződési feltételeinek betartásával történt, a feltöltők/tulajdonosok felhasználók felé történő általános engedélyét követve. A beágyazott videók a következő linkeken találhatók a feltöltők megnevezéseivel: 1. videó; 2. videó; 3. videó; 4. videó.