''Gyertya gyúlt a szívekben'' ‒ Életrajzi kötet Bede-Fazekas Csaba tiszteletére

Szilvási Krisztián interjúja Werner Krisztinával

werner-krisztina

Idén karácsonykor tölti be 90. életévét Bede-Fazekas Csaba Kossuth-díjas magyar operaénekes, a Győri Nemzeti Színház legendája, akinek a tiszteletére Werner Krisztina újságíró életrajzi kötetet írt. A Bel canto a 22. Győri Könyvszalonon kerül bemutatásra, többek között erről kérdeztük a szerzőt.

Ezúttal több szerepben tűnsz majd fel a 22. Győri Könyvszalonon: pódiumbeszélgetések moderátora, beszélgetőtársa leszel, illetve idén egy saját könyv bemutatójának is a főszereplője. Utóbbira még részletesen visszatérünk, előbbi milyen felkészülést igényel, az újságírói, riporteri eszköztár mely elemeit kell hangsúlyosabban alkalmazni, hogyan kell „menedzselni” egy ilyen beszélgetést a széles értelemben vett „személyességet” tekintve?

Huszonkét éve az egyik legkedvesebb kulturális rendezvényem a Könyvszalon. Mi lehet fontosabb egy kiadónak, mint személyes találkozási lehetőséget teremteni az olvasóival? Újságíróként két kedvenc műfajom van, a publicisztika és az interjú, a Könyvszalon ez utóbbira ad lehetőséget azzal, hogy beszélgetéseket moderálhatok. Ezekre ortodox újságírói módszerekkel készülök, ami sok időbe telik, hiszen esetenként 4-500 oldalas könyveket kell elolvasnom a felkészüléshez, kritikákat a könyvről, interjúkat a szerzőkkel. Ez az alaposság egyáltalán nem esik nehezemre, minőségi időtöltés, mert a remek és egyre bővülő irodalmi kínálatból kiváló szerzők érkeznek Győrbe.

Megfigyeltem, hogy az utóbbi tíz-tizenöt évben irodalmi térbe költöztek azok az értelmiségi gondolkodók is, akik a társadalmi folyamatokat és hatásokat a szépirodalom szemüvegén mutatják be. Kepes András – aki személyes példaképem, így mindig öröm a vele való találkozás – hosszú utat járt be, míg sikeres tévésből 2011-ben megjelentette első szépírói regényét és letáborozott az írók között. Pár napja jelent meg legújabb regénye, a Két macska voltam, ami egy lélektani krimiket idéző sorsregény, amelyben a történelmi és emberi traumák nyomán kiveszőben van a mindennapokból az erkölcs és az emberség. Tompa Andrea ötödik regényével (Sokszor nem halunk meg) érkezik, vele beszélgetni ajándék. Ő színikritikusból lett sikerlistás szépíró, lehet, tiltakozna ellene, de számomra azt a Szabó Magda-i örökséget viszi tovább, amit csak egy női író tud meglátni és elbeszélni az emberi sorsok keresztjében. Lenyűgöz minden, ami a keze alól nyomtatásba kerül.

Bede-Fazekas Csaba Kossuth-díjas magyar operaénekes, a Győri Nemzeti Színház legendája december 25-én tölti be 90. életévét, amelynek – és természetesen teljes pályafutásának – tiszteletére könyvet írtál Bel canto címmel. Honnan jött az ötlet, a késztetés?

Bizonyára fennkölt és magasztos választ vársz a kérdésemre, de sokkal profánabb a valóság. Kulturális újságíróként végigkövettem a színház nagy történéseit és az abba ékelődő kerek Bede-születésnapokat. Feledhetetlen volt a hatvanadik és a hetvenedik, amit a Hegedűs a háztetőn című musical bemutatásával ünnepelt a színház. A nyolcvanadikon egy pazar gálaműsort adott a művész, és az, hogy karácsonykor született, olyan különleges időpont, amit nem nehéz fejben tartani. Személyes küldetésemnek éreztem, hogy elkészítsem az albumot, ami nemcsak Bede-Fazekas Csaba életéről, pályájáról szól, hanem felvillant egy történelmi emberi sorsot és a győri színház közel hatvan évét.

Hogyan zajlott Bede-Fazekas Csabával az együttműködés a kötet kidolgozása közben?

Januárban kezdtük a munkát nagy beszélgetésekkel. Tavasszal kicsit megtorpantunk, mert más határidős feladatokat kellett elvégeznem, de nyáron teljes fordulatra kapcsoltunk. Hetente többször találkoztunk, a kanapé bal sarkában lett a helyem. Előkerültek régi családi fotók, ezekhez történetek, sok-sok színpadi szerep, mindegyikhez egy-egy szép emlék… Hamar be kellett látnom, hogy képtelenség kilencven évet bemutatni, ezért az operára helyeztük a hangsúlyt. Győrből nézve talán kevesen tudják, hogy Csaba ötvenszer lépett fel a Magyar Állami Operaház színpadán, gyakori vendége volt a Szegedi Szabadtéri Játékoknak, és része volt a miskolci opera megteremtésében.

bede-fazekas-csaba

Bede-Fazekas Csaba nagyon jó színész, kiválóan énekel, és minden műfajban otthonos. Baritonját a világklasszisok sorában emlegetik, prózai darabokban a szép beszédhangja és a drámaiság emeli ki. Friss humora van, örökifjú, és a lelke végtelen jósággal teli. Mindenki szereti. Legendás a pontossága, precizitása, szakmaisága. Soha nem szűnik meg tanulni. Keresztrejtvényt fejt és verseket tanul, hogy karban tartsa a memóriáját. Egész lényével a színházat szolgálja.

Ha jól tudom, a könyv biográfiai koncepció mentén öleli fel Bede-Fazekas Csaba pályafutását és személyes, privát életét. Milyen érdekességekre számíthatnak benne mindezeken túl az olvasók, rajongók?

A könyv szerkezetileg négy részből áll: beszélgetéssel kezdődik, ami a mostról szól, a kilencven éves ünnepeltről; hogyan érzi magát a kerek évforduló előtti hetekben, miként telnek a napjai, hogyan készül a szerepekre, előadásokra. Már ebből kirajzolódik az a szilárd jellem, amit végigvezet a könyv következő része, az Életem fejezet monologizált visszatekintése. Az ünnepi kötet fontos részét adják a köszöntők, amit pályatársak, rendezők, igazgatók, kritikusok, barátok, családtagok írtak. Gyertya gyúlt a szívekben, nem fukarkodtak a közös történetekkel a felkértek, a személyes tisztelet és szeretet valamennyiük írásában izzik. A kötetben kritikák, interjúk és beszélgetések is helyet kaptak, az első például 1967-ből, mikor élete első társulatával a Déryné Színházban énekelte A cigánybárót. Értékes fotóanyag teszi vizuálisan is élményszerűvé a könyvet, a kultúrtörténeti ritkaságok mellé sosem publikált fotók is kerültek. Biztos vagyok benne, hogy sok olyan újdonságot is megtudnak az olvasók Bede-Fazekas Csabáról, ami nem köztudott róla, de a Bel canto nem egy élet bulváros szenzációiról szól, hanem a Kossuth-díjas művész tanúságáról, értékrendjéről, tehetségéről, becsületben élt alázatos életéről és a Hangról, amelynél szebben nem szólt Tiborc panasza az országban.

werner-krisztina

Mostanában Kerengő címmel futó pódiumesteket is vezetsz a Vaskakas Művészeti Központban, melyek során híres, közismert emberekkel „párosítasz” helyi kötődésű személyeket. Honnan érkezett ez a koncepció, és – ha elárulhatod – kikkel találkozhatunk majd még ennek a sorozatnak a keretein belül a közeljövőben?

Az ötlet egy régi vágyamnak a megvalósítása, amihez most adódott olyan élethelyzet, hogy tető alá hozhattam a Vaskakas Bábszínházban. Az elgondolás a regionális újságírói identitásomból fakad, ugyanis abban hiszek, hogy az értékek kéznyújtásnyira vannak tőlünk, és nemcsak országosan ismert és népszerű emberek érdemlik meg a figyelmet, hanem a velünk élő helyi tehetségek is. Ez a bennem munkálkodó lokálpatriotizmus adta a koncepció lényegét. A legutóbbi Kerengőben Pataki Ági sztármodell-producer és Tánczos Anita divattervező voltak a vendégek. Sok fontos kérdést megvitattunk több megállapítással: a stílus bármikor és bárkinek tanulható, a szépség ugyan kívül látszik, de belül születik, az önbizalom a boldogság alapja, a legnagyobb menőség magyar divattervezők kollekciójából válogatni, és a szépség csak eszköz, soha nem cél. A Kerengőben nincs megállás, januárban érkezik a következő vendég, a nevét babonából nem szeretném elárulni, de az érkezése öröm és meglepetés lesz.


Werner Krisztinával szerzőként a 22. Győri Könyvszalonon 2023. november 11-én, szombaton 17 órakor találkozhatnak az érdeklődők a Győri Nemzeti Színházban a Kisfaludy Teremben, a rendezvény műsorfüzete pedig innen tölthető le.

Szilvási Krisztián

2023.10.25