Míg a Mulannal például véltem felfedezni néhány egyértelmű hasonlóságot / koppintást, addig az Akhilleusz dalával szemben hirtelen talán csak magát a zsánert tudnám kiemelni. Ez nem feltétlenül egy rossz dolog, viszont ha valaki csupán a két fentebb említett mű miatt vágna bele A nappá vált lányba, meglehet, hogy csalódottan fogja félretenni azt.

A nappá vált lány a 14. századi alternatív Kínában játszódik, és főszereplője a földműves Csu család lánygyermeke, akinek a történet elején a semmilét sorsát jósolják. Az addig is nyomorban élő és az éhínséggel küzdő ifjút maga alá temeti saját jövőjének kilátástalansága, azonban amikor egy balszerencsés véletlennek köszönhetően árván, majd testvér nélkül marad, elhatározza, hogy nem fogja feladni. Halott fivérének nevét elbitorolva, a Mennyek haragjától tartva egy kolostorba érkezik, ahol először lép rá arra az útra, amelynek a végén az elérhetetlennek tűnő nagyszerűség fénye pislákol.

Az író első regénye egy nagyon is ismerős Kínát és az ahhoz tartozó kultúrát mutat be Csu Csungpa szemén keresztül, mindezt azonban megspékeli egy kevés mágiával és miszticizmussal, ezzel pedig lehetőséget biztosít karakterének arra, hogy levesse magáról a társadalom által ráerőltetett béklyókat. A könyv első felében Csungpa kolostorban töltött éveit követjük nyomon, első próbálkozásait arra, hogy elrejtse valódi énjét ebben a férfiak uralta világban, majd néhány apróbb időbeni ugrás után már a felnőtt évei elején járó fiatal szerzetesként találkozunk vele ismét.

Az évek múlásával a lány sok változáson megy keresztül, azonban célját sosem téveszti szem elől, és bármit is tesz, az azért van, hogy saját túlélését biztosítsa. Meggyőződésének hála, miszerint csak a testvére nevével érheti el a hőn áhított nagyságot, saját személyiségét háttérbe szorítja, egészen addig a pontig, amíg már önnön teste is idegennek és nemkívánatosnak hat a számára. Amikor pedig, a kínai lázadók és a mongolok seregei között találva magát, egy remek lehetőség üti fel a fejét, csak még inkább megerősödik elhatározásában.

Shelley Parker-Chan Csungpa személyében egy remek karaktert ismertet meg az olvasókkal. Egy okos és találékony szereplőről van szó, akit ugyan önző érdekek hajtanak, nem rest kiállni másokért sem. Komplex személyisége rétegről rétegre épül fel, a regény végére érve pedig a félénk árva lány teljesen a múltté lesz, és átveszi helyét a magabiztos, fiatal nő. A regény egyik gyenge pontja azonban pont ebből eredeztethető. Míg Csungpa egy jól megírt, élő karakter, addig a mű többi szereplője elég egysíkúra sikeredett. Még a mongol nézőpontért felelős Oujang tábornok is egyszerű mellékszereplő, pedig a regény egyértelműen próbál minket meggyőzni ennek az ellenkezőjéről. Vannak félénk, gonosz és ravasz karakterek is tucatjával, viszont egyikük sem rendelkezik olyan mélységgel, mint Csu Csungpa. Ebből adódóan, bár a történet alapjait a kínai-mongol konfliktus adja, Parker-Chan pedig mindkét oldalon vonultat fel karaktereket, a regény erőssége végső soron a főszereplőjében rejlik. Ő viszi el a hátán ezt az olvasmányos, még ha egyszerű történetet is bosszúról, álmokról és a nevek erejéről.

A nappá vált lány az ausztrál Shelley Parker-Chan debütáló regénye, amely megjelenése után elnyerte a legjobb regényért és a legjobb elsőkönyvesnek járó Brit Fantasy Díjat (British Fantasy Award).

Varga Gábor
Forrás: olvasoterem.com