Nyolc év nagy idő! Ez azt jelenti, hogy azóta a siker töretlen? Mit gondol, mi ennek a népszerűségnek a titka?

Szerencsések vagyunk, és elmondhatjuk, hogy ez az előadás, de a korábbiak is – hiszen ezen kívül is vannak még meséink, például a Biomese – nagyon sikeresek. Szívvel-lélekkel csináljuk, ez lehet a titok. Hogy ez miből látszik? A csillogó szemekből, ami gyakran nem csak a gyerekekre igaz, hanem az őket kísérő felnőttekre is. Szeretnénk, ha mindenki jól érezné magát a mesekoncerteken. A zene változatos, a dalok játékosak, könnyedek, viccesek, a humor mindig jó eszköz a szórakoztatásra. Nagyon jó érzés, amikor a végén a szemekből azt látjuk, hogy jól érezték magukat, akár gyerekekről, akár felnőttekről van szó.

Manapság azok a jó gyerekműsorok, amelyekhez a gyerekek is minél több szállal tudnak kapcsolódni, például énekléssel, mozgással. Mi a tapasztalata, mennyire és mivel lehet a lurkókat legjobban „bevonni” a mesébe? Egyáltalán milyen „témák” érdeklik őket?

Minden mesénk interaktív, tehát mindig együtt játszunk, együtt énekelünk. Amikor a dalok készültek, én otthon voltam az akkor még kicsi gyerekeimmel, akik nagyon jó tesztalanyaim lettek. Azt szerettem volna, ha jól szórakoznak, ha bevonódnak a mesébe, együtt énekelünk, zenélünk, vagy akár kitaláljuk, mi legyen egy-egy szereplő sorsa, ha pedig elkalandoztak, akkor igyekeztünk őket valamivel visszahozni. Így beleszőttük a saját egyéniségünket, a szívünket, a lelkünket, és valami olyat alkottunk, amit a gyerekek tudnak élvezni, részeseivé válni.

Egyébként a most már kamasz gyermekeim ennek most látják a gyümölcsét, a zene az életük részévé vált – Anna hegedül, a fiam, Attila gitározik, zongorázik – és ez fantasztikus. Meggyőződésem, hogy ez annak köszönhető, hogy kiskorukban hallották, és szinte részeseivé váltak a sok zenének, hiszen a srácok hozzánk jöttek próbálni, sokat dolgoztunk nálunk.

Gondolt-e arra, hogy a gyerekeivel együtt a produkciók is „felnőhetnének”, tehát hogy születhetnének a kamaszokat érintő témában előadások?

Valóban megnőttek a gyerekeim – 16 éves a fiam, 12 a lányom –, így most már nemcsak a mesékben, hanem olyan felnőtt előadásokban is gondolkodtam, ami megszólítja és terelgeti a kamaszokat. Ilyen téma például a pozitív gondolkodás. Ez indított arra, hogy a Polcz Alaine magánestemhez kapcsolódjon lehetőségként egy foglalkozás középiskolásoknak, ahol drámapedagógus segítségével beszélgethetnek a látottakról, az átéltekről. A fiamtól, aki már látta a darabot, nagyon jó visszajelzést kaptam, érdemes volt a sok energiát beletenni, és törekedni arra, hogy a fiatalok megismerjék ennek a csodálatos asszonynak az életútját, azután elgondolkozzanak, hogy a rendkívül nehéz élethelyzetekből hogyan tudta magát kihúzni, vagyis a pozitív életszemléletre próbálom irányítani a figyelmüket. Fontos, hogy tudják, a pozitív életszemlélet minden helyzetben segít, ennek van technikája, amit el lehet lesni, meg lehet tanulni. Hiszem, hogy tanítható is, jó lenne, ha ez megvalósulhatna. De már ha ezen az estén keresztül valamit megértenek és elvisznek magukkal – például, hogy nem mindegy, hogy nézzük a poharat, félig üres vagy félig tele – már akkor elértünk valamit. Vagy ha csak annyit tanulnak meg, hogy nem mindegy a hozzáállásunk, ha nem problémának tekintünk valamit, hanem például tapasztalatszerzési lehetőségnek, akkor egy picit másképp, nyerőbb pozícióból tudunk nekiindulni minden egyes megmérettetésnek. Ezek apró, de fontos üzenetek.

Visszatérve a legkisebbeknek szóló mesekoncertekhez, mennyire tapasztalja, hogy a változó világgal a gyerekek is változnak? Menet közben változtattak-e a műsoron ebből kifolyólag?

Kétségtelenül hatunk egymásra, tulajdonképpen a mesék ugyanúgy fejlődnek, mert a közönség is hat az előadásokra, a tapasztalataink nyomán pedig a produkció folyamatosan csiszolódik.

Ön nagyon sokat foglalkoztatott színésznő, mekkora szerepet kapnak manapság az életében a gyerekprodukciók? Készülnek-e új dalok, albumok?

A leghálásabb közönség a gyerekeké, nagyon sokat kaptam tőlük, én is sokat tanultam. Teljes odaadást kíván az előadás, minden idegszálammal ott kell lenni, hogy valóban ötven percig intenzíven folyhasson a játék. Ezt a fajta jelenlétet más előadásokban is tudtam kamatoztatni. Most valóban nagyon sok feladat vár, bár Pálfy Zsolt zeneszerző barátommal menet közben is dolgozunk új dalokon, új lemezzel egyelőre nem készülünk, de ezeket belecsempésszük az előadásainkba.

Gubás Gabi és a Szeleburdi Mesezenekar a 22. Győri Könyvszalonon november 11-én, szombaton 11 órakor vidám dalokkal várja a gyerekeket és természetesen a mesekedvelő felnőtteket is a Győri Nemzeti Színház Nagyszínpadán, a rendezvény műsorfüzete pedig innen tölthető le.

SzaSzi
Fotók: Szeleburdi Mesezenekar