A Falvak azonban valóságosak, mondhatni rezervátumhoz hasonló helyek, és ezekbe a létesítményekbe olyan tehetős polgárok kerülnek, akik megengedhetik maguknak, hogy megfizessék a bentlakó életet. Az anyagi helyzet mindent meghatározó állapotán kívül mindannyian egy meglehetősen jól körülhatárolható közös jellegzetességgel rendelkeznek: a társadalom idősödő polgárai. Az őket kiszolgáló szakképzett személyzet azonban kivétel nélkül a fiatalabb korosztály képviselőiből kerül ki.

Ben festő, és egy fontos ügyfél miatt az egyik Faluban tartózkodik hosszabb ideig, van lehetősége levonni a következtetéseit azzal kapcsolatban, hogy milyen tényezők játszanak szerepet abban, hogy kik és miért élnek ezeken a falakon belül. A munka befejeztével várakozásteljesen tér haza Carával közös otthonukba, hogy együtt megtervezzék életük következő lépéseit. Cara azonban egy ugyancsak számára fontos munka miatt már hetekkel azelőtt elutazott egy szigetre, ahol Ben számára nem teljesen érthető feladatot lát el Sir John Pemberley oldalán. Miután a férfi nem tud kapcsolatba lépni vele, és egyre ritkábbak a homályosan fogalmazott üzenetek a lánytól, úgy dönt, utánamegy a Szikla Szentélyre.

Az utazás nem teljesen veszélytelen, ám a szerencsének vagy a csodának köszönhetően Ben mégis kiköt a szigeten. Az eléje táruló látvány azonban felülmúlja a várakozásait. Ha mindeddig úgy hitte, hogy a világ (és az ő világa) szétesőben, a szigeten az ellenkezőjét tapasztalja meg. Sir John Pemberley pedig valóban egy csodálatos ember, mellékesen milliárdos filantróp, aki feltette magában, hogy megőrzi az emberiséget és a földi életet az utókornak. Kezdetét veszi a pszichológiai átformálás, és bár Ben azért ment a szigetre, hogy hazavigye a menyasszonyát, lassan arról is elfeledkezik, hogy miért indult el. Pemberley víziójában nincs hiba, mindenre megvan a tökéletes magyarázata, ráadásul minden kétséget kizáróan vonzó és lelket melengető. Ben azonban lassan gyanakodni kezd, úgy érzi, valami nagyon nincs rendben ezen a tökéletesre csiszolt (és a legapróbb részletekig eltervezett és ellenőrzött) szigeten. Kissé mintha mindenki fogyatékos lenne, és fogyatéka abban állna, hogy John Pemberley-t istenként, vagy legalábbis megmentőként tiszteli. Ben kétségek között őrlődik, hol teljes mértékben megbízik ebben a különösen erős, titokzatos férfiban, hol pedig arra gyanakszik, hogy valami nagyon komoly és veszélyes terv van készülőben. Ezen a ponton nehéz döntenie, de időnként emlékezteti magát, hogy miért jött a szigetre. Carát hazavinni azonban bonyolultabbnak bizonyul, mint azt sejtette.

Andrew Hunter Murray fiatal brit író és komikus, jelen kötet a második könyve a The Last Day után, amely 2020-ban az eladási listák élére került. A Védett terület egy olyan világba kalauzol bennünket, ahová valószínűleg minden ember vágyik, és egy olyan disztópiát tár az olvasó elé arról a világról, amelyben éppen él, hogy teljesen indokolt a menekülés vágya. Ben és Cara történetén keresztül megpillanthatjuk a saját életünket, mivel a környezetszennyezés, a fajok kihalása, az energiaválság, a kormányok és a politikai vezetők válságba jutása mind ismerős gondolat a ma embere számára. Ebből a világból kínál menekülési lehetőséget John Pemberley, aki önként tette fel az életét arra, hogy megvalósítsa a lehetetlent. Oázisában, a Szikla Szentélyen a legkülönfélébb helyről összesereglett emberek sokaságát ismerjük meg, ezúttal mind olyan emberekét, akiknek átlagéletkora a harmincas évek közepére tehető.

Bent egyre jobban foglalkoztatja a gondolat, hogy Pemberley rejteget valamit, a megvilágosodás azonban csak jóval később, a könyv utolsó lapjain következik be, amikor főhősünk többek között rádöbben arra is, hogy mi történt a valaha a szigeten lakó patkányokkal. Mindeközben pedig végig azon töpreng az olvasó, hogy ez a karizmatikus, meggyőző ember igazi hős-e vagy őrült zseni, aki egy sziget-szabású kísérletet hajt végre azokkal, akik valamilyen oknál fogva bebocsátást nyertek steril, megtervezett, mechanikus (és természetesen organikus) világába. Nyilvánvaló az, hogy semmi sincs ingyen, nincs ez másként ebben az esetben sem, azonban itt nehezen fedhető fel az a bizonyos hátsó szándék, ha egyáltalán felfedhető. Az azonban nagyon nyugtalanító, hogy a Falvak tulajdonosa és a sziget tulajdonosa ugyanaz a személy, nevezetesen Pemberley, aki ugyanúgy, mint bárki, nem mentes az ellentmondásoktól, ezt pedig egy külvárosi festő, Ben ragadja meg és leplezi le a szó szoros értelmében is. A kérdés már csak az, ha menekülni kell egy süllyedő hajóról, vajon ugyanúgy jár-e majd ő is, ahogy a patkányok?

A Védett terület izgalmas, olvasmányos, eredeti mű. Nem nevezhető sci-finek, mert minden benne foglalt gondolat és tett valóságosan jelen van, vagy jelen lehet mindennapi életünkben, még Pemberley Noé bárkájához hasonló szigete is. A regény műfailag így közelebb áll a krimihez vagy a thrillerhez, de ezek sem teljesen adják vissza mindazt, amit az olvasó tapasztalhat a műfajt illetően. A valósággal való párhuzam miatt elgondolkodtató, de ugyanakkor ijesztő is, főleg, ha figyelembe vesszük, mire képes ma a tudomány. Talán érdekes lehet a végén ennek a középkorú filantrópnak a bőrébe bújni, és megpróbálni megérteni az indítékait. Számomra világos és egyetlen szóban leírható, mint minden hasonló történt esetén, de ennek felfedezése a mindenkori olvasóra hárul. Amikor végül Bennek sikerül legyőznie saját démonait, megszabadul John Pemberley varázshatalma alól, hogy végre elkezdhesse az igazi életet a szerelmével. Az egyetlen aggasztó dolog az, hogy most már tudja, hogy mi történt a patkányokkal.

György Emőke
Forrás: olvasoterem.com