Honnan indult ennek a lélektani kriminek is beillő sorsregénynek a születése? Hogyan kapcsolódik előző történelmi szálakkal átszőtt köteteihez?

A hetvenes évek elején és a rendszerváltást megelőző, illetve azt követő években játszódik a regény. Az érdekelt, hogy a politikai változások ellenére miként élnek túl korábbi viselkedésformák. Hogyan vált egyre elfogadottabbá az ügyeskedés kultúrája, amit manapság úgy mondunk, hogy „oldjuk meg okosba”, hova vezetnek a hazugságok, miként rombol szét kapcsolatokat, családokat, szerelmeket. Ezekkel a gondolatokkal egyébként már az Istenek és emberek című regényemben is foglalkoztam.

Az új kötetről beszélgetéssorozatot is terveznek országszerte. Dr. Máté Gábor lesz az egyik beszélgetőtársa. Mennyire szoros kapcsolatot ápol a pszichológiával, pszichoterápiával?

A pszichológia, különösen a szociálpszichológia régóta érdekel, neves barátaim vannak erről a szakterületről, akiktől sokat tanulok. A dr. Máté Gáborral készülő beszélgetés azonban inkább a traumákról szól majd, amiről Gábor a gondolatait a Normális vagy című nagyszerű könyvében foglalta össze. A lelki sérülések engem is régóta foglalkoztatnak, a Tövispuszta és ez a regényem is többek között arról szól, hogyan válnak személyes sérülésekké a feldolgozatlan történelmi traumák. Nehezen tudunk megbirkózni a magunkéval, másokét pedig gyakran fel sem fogjuk. Izgalommal várom a miskolci beszélgetésünket Gáborral, ahol kölcsönösen megbeszéljük egymás könyvét.

„…azt álmodtam, hogy két macska voltam, és játszottam egymással” – írta Karinthy Frigyes 1918-as, Ötórai záróra című abszurd „egypercesében”. Hogyan és mikor kapcsolódott össze a regény és a cím?

A regény egyik főhőse, egy rendőr említi a Karinthy idézetet, amikor a bűn és a tisztesség között ingadozva éppen maga után nyomoz. A „kétmacskaságot” én egyébként fontos képességnek tartom. Számomra azt jelenti, hogy képesek legyünk önmagunkat egyszerre kívülről, távolságtartással és belülről is szemlélni. Úgy gondolom, hogy ez a termékeny kétely, a kritikai gondolkodás alapja. Fontos, hogy soha ne nyugodjunk bele egyféle „igazságba”, hanem igyekezzünk a dolgokat több oldalról szemlélni.

Idén 75 éves, ha jól tájékozódtam, éppen 5 évvel ezelőtt, 2018-ban volt utoljára a Győri Könyvszalon vendége. Azóta rengeteg változás történt a világban és itthon is. Hogyan hatnak ezek a változások Önre?

Nyilván ugyanúgy megvisel, mint mindenkit. Végül is a gyerekeim, unokáim jövőjéről van szó. A járvány, a környezeti katasztrófák, a népek és etnikumok közötti gyűlölködés, a kapzsiság, az emberség eltompulása..., amiről az új regényem is szól, mindenkit érint. Úgy érzem, szemléletváltásra lenne szükség, mert egyre világosabb, hogy a régi beidegződéseink nem működnek, és minél később fogunk bele, annál reménytelenebb lesz.

Kepes András 2018-ban, a 18. Győri Könyvszalon vendégeként

A Tövispuszta című regényében Elza előre meglátja élete meghatározó eseményeit. Van ilyen jövőbeni „emlékképe” Kepes Andrásnak is?

Én nem látok a jövőbe, mint regényhősnőm. De neki sem volt könnyű élete ettől, mert ahogy magyarázta, amiként a múltat nem tudjuk megváltoztatni, úgy a jövőt sem, csak, ha mi magunk megváltozunk.

Kiknek ajánlja új regényét?

Azt hiszem, ezt a regényemet is 18 éves kortól időskorig mindenki élvezheti, aki szereti a fordulatos személyes sorsokat. Aki kíváncsi arra, milyen lélektani buktatói vannak a rideg szülő-gyerek vagy házastársi kapcsolatnak, és hogyan vezethetnek hasonló lelki sérülések öngyűlölethez vagy önigazoláshoz. Erre számos példát láthatunk a környezetünkben és a közéletben, és az egyedüli megoldás: az emberség.

Kepes Andrással a 22. Győri Könyvszalonon 2023. november 10-én, pénteken délután 16 órakor találkozhatnak az érdeklődök a Győri Nemzeti Színház Nagyszínpadán, a rendezvény műsorfüzete pedig innen tölthető le.

Szabados Éva
Fotók: Szabó Béla