Németh Gyula grafikus volt a Bestiarium Hungaricum (egyik) illusztrátora, aki a beszélgetés elején felvázolta a könyv születésének történetét. Valamikor 7 évvel ezelőtt kezdett el „néprajzkutatót keresni” az ötletéhez, amely témáját tekintve mindenképpen hiányt töltene be, szakmájából kifolyólag pedig természetesen képes kiadványban gondolkodott. A terv azonban sokáig koptatta az asztalfiókot, mígnem 2019-ben megkereste őt egyik ismerőse, aki egy hongkongi kiállításhoz kért segítséget tőle. Németh Gyula ezt az ötletét vázolta fel neki, elég sok illusztráció el is készült hozzá, és az év végén sikerült megrendezni ezt a tárlatot a városállamban. Hazatérvén már a prospektussal együtt vezette fel a tervet a Cser Kiadónak, de megint több évre fiókba került a dolog. Egészen addig, amíg P. Szathmáry István – aki az elkészült kötet másik illusztrátora – meg nem jelent a kiadónál, Gyulától függetlenül ugyanezzel az ötlettel, így viszont már „muszáj volt elkészíteni”.

És aztán itt jött be a „szerzőség” képébe Magyar Zoltán, akitől Vörös András mindenekelőtt azt próbálta megtudakolni, hogyan lesz valakiből néprajzkutató: „Már gyerekkorodban is szörnyekkel, mitikus lényekkel álmodtál?” Magyar Zoltán irodalmárnak készült, Debrecenben kezdte az egyetemet magyar-történelem szakon, és mivel érdekelte a népi kultúra világa, felvette melléjük harmadikként a néprajzot is. Az akkori szokás szerint – „kellemes kényszerpályaként” – a szakdolgozatot is néprajzból írta, a moldvai csángók búcsújáró szokásairól. Néhány év múlva a Magyar Tudományos Akadémia Néprajztudományi Intézetébe került, de már ezt megelőzően intenzíven járta a Kárpát-medencét mondagyűjtőként. Behatóan foglalkozott például a Szent László-kultusszal, a falkép/freskóciklussal, a Csodaszarvas legendájával – ez utóbbi „lény” természetesen szerepel is a könyvben. Aztán később persze gyűjtött egyéb hiedelemmondákat, legendás történeteket, amelyek itt-ott ugyan részletekben megjelentek már könyvekben, de egyben, tematikus strukturáltsággal még sehol.

Magyar Zoltán elmondta azt is, hogy gyakorlatilag az utolsó órában vagyunk, amikor még tradicionális folklóranyagot meg lehet örökíteni a településeket járva, de szerencsére „ez az utolsó óra nagyon elhúzódott” az elmúlt évtizedig. Most viszont már tényleg az utolsó olyan generációt van csak lehetőség megszólítani, amely még „személyesen” tanulhatta, hallgathatta, jegyezhette, esetleg élhette meg a különféle babonákon alapuló történeteket. És míg a kutatásoknak ezerféle módszertana van, a gyűjtésnek annál kevesebb – a tömegkultúra, a tömegtársadalom sajnos „mindent elmos”, még az olyan tradicionális helyeken is, mint például Gyimes. Így a folklorisztika teljesen megszűnik, Magyar Zoltán gyakorlatilag magát tekinti az utolsó ilyen klasszikus folkloristának Magyarországon. Persze ennek nyomán azért megjelennek olyan új „alműfajok”, mint például mostanában a „modern mondák”, a „kortárs mondák” világa: az amerikai kontinensen az „urban legends”, a „városi legendák” területe, ami nálunk még nem kapott annyira erőre.

A Bestiarium Hungaricum kötetében megjelenő, a magyar mese- és mondavilágból, illetve a rémtörténetekből származó alakok listája elvileg még tovább bővíthető lenne. Az alapelv maga a középkori kódexirodalomból ismert műfaj, a bestiárium gyűjteménye volt, a definíció szerint alapvetően csodás, különleges, bizarr állatszerű szörnye(tege)kről. Ez azonban a magyar folklór hagyománya alapján túl szűk keresztmetszetet adott volna, ezért tovább tágították különféle mitikus (pl. Turul) és átváltozó lényekkel (pl. farkasember), természetfeletti (pl. kísértetek) és mágikus képességekkel rendelkező „emberekkel” (pl. boszorkányok). Kiválóan rajzolódnak ki a 31 fejezetbe rendezett szörnyek mögött a hiedelmek területi specifikumai is, az egyes alakokhoz tartozó illusztrációk, a vizuális megjelenítés pedig kihívást is jelentett a grafikusoknak, hiszen „hiteles” leírások és rajzok nélkül a fantáziát lehetett csak segítségül hívni. Összességében tekintve a kötetre, Németh Gyula színes grafikái, P. Szathmáry István fekete-fehér linómetszetei és Magyar Zoltán olvasmányos, néprajzi és kultúrtörténeti leírásai páratlan kiadvánnyal gazdagították ezt a témakört.

Szilvási Krisztián
Fotók: Pozsgai Krisztina