Az előadás az Olvasok, tehát vagyok! címet kapta, melyet dr. Kurucz Anikó, a Széchenyi István Egyetem Apáczai Csere János Pedagógiai, Humán- és Társadalomtudományi Kara egyetemi adjunktusának tolmácsolásában hallhattunk. A gondolkodás egyidős az emberiséggel, mindig is az emberi lét részét képezte. Ahogy René Descartes francia filozófus megfogalmazta: Cogito ergo sum – Gondolkodom, tehát vagyok. Nem véletlen, hogy az előadás a fenti címet kapta, hiszen, mint tudjuk, az olvasás gondolkodásra késztet bennünket – kezdte mondandóját dr. Kurucz Anikó. Az olvasás magát a létezést hívja elő, tehát az olvasás az alapja mindennek.

Hogyan lesz valakiből olvasó? ‒ tette fel a kérdést az előadó. Olvasási szokásainkat nagymértékben meghatározza az anyanyelvünkhöz és kultúránkhoz kapcsolódó viszonyunk. Ezt családi szokásaink is befolyásolják, illetve gyermekkorban a bölcsőde, az óvoda és az iskola is ráhatással van. Itt jön képbe az olvasás pedagógiai vonzata, ugyanis az írással szoros a kapcsolata. Az olvasás heurisztikus (rávezető, ráébresztő) tevékenység, amely által ablakot tudunk nyitni a világra az irodalmi műveken keresztül. Írás nélkül olvasás sem létezik. Dr. Kurucz Anikó kiemelte, hogy a gyermekek esetében nagyon fontos lenne, hogy megtanuljanak fogalmazni. Léteznek különböző technikák, amelyek ebben tudják őket segíteni. Ugyanis az írás is gondolkodásra ösztönöz bennünket, amely által a saját létezésünkre tudunk reflektálni. Általa egy gondolkodási folyamat indul el bennünk.

Az előadó kifejtette, hogy alapvetően kétféle olvasástípust különböztetünk meg: az egyik az értő vagy értelmező olvasás, míg a másik a logikai-analitikus, azaz az elemző olvasás. Mit is jelent ez pontosan? Az értelmező olvasás az élményszerzés céljából történik, míg az elemző olvasás egy magasabb fokú tevékenységet jelent. Az egyetemi adjunktus kihangsúlyozta, hogy a két típus mereven nem választható el egymástól, ezek szorosan összekapcsolódnak, annál is inkább, mivel az analitikus olvasás nem létezhet az értő olvasás nélkül.

Kitért arra is, hogy manapság a digitális kultúra nyomán hogyan változtak meg olvasási és írási szokásaink. A hagyományos írás és olvasás nyilvánvalóan háttérbe szorult, felszínesebb olvasási és írási szokásokat eredményezett. Ugyanakkor a digitális világ e téren pozitív változásokat is hozott magával. Csak néhányat említve: a különböző tartalmakhoz gyorsabban hozzáférhetünk, könnyebben és interaktívabban tudunk eszmecserét folytatni másokkal, és nem utolsósorban jobb agyféltekénk vizuális érzékelése erősödhet ezáltal.

Dr. Kurucz Anikó előadása során beszélt a mesék fontosságáról, ahogyan fogalmazott, „mese nélkül nincs élet”. Általuk különféle élethelyzeteket, történeteket ismerhetünk meg, amelyek tanítanak minket, és terápiás célzattal szolgálnak bennünket. Felhívta a figyelmet a hallott mesék nélkülözhetetlenségére is, amelynek óriási jelentősége van abban, hogy olvasóvá váljunk mind gyermek- és mind felnőttkorban. Mint mondta, a versmondás és a színház is hasonló szerepet tölt be, mint a mese. A drámapedagógia pedig pont abban tud segíteni a diákoknak, hogy kilépjenek a komfortzónájukból. Véleménye szerint több vers és mese kellene, „nem lehet eleget mesélni!” ‒ zárta végül előadását.

És hogy miért jó igazán olvasni? Beszéljenek a tények önmagukért az alábbi, rövid kis összeállításban:

• Fejleszti a memóriát
• Serkenti az agyműködést
• Nyugalmat ad
• Fejleszti az íráskészséget
• Megtanít koncentrálni
• Fejleszti az analitikus gondolkodást
• Javítja a memóriát
• Fejleszti az érzelmi intelligenciát
• Gazdagítja a szókincset
• Oldja a stresszt
• Szinte ingyen szórakoztat
• Gyarapítja az általános műveltséget és bővíti a tudást
• Szélesíti a látókört, nyitottabbá tesz
• Fejleszti a verbális képességeket
• Megmozgatja a fantáziát
• Fejleszti a kreativitást
• Vigasztal és támaszt nyújt a nehéz időkben
• Javítja a szövegértést
• Gyógyír a lelki sebekre

Egyszóval olvasásra fel!

LSzimonetta
Fotók: Pozsgai Krisztina