A közösségi felületeiteken az elmúlt hetekben rendszeres posztokban mutattátok be azokat a zenészeket, akik a Budapest Parkban veletek lesznek. Ők milyen szerepet töltöttek be a zenekar életében?

Csoportra bontanám erről a választ. Jönnek olyan emberek, akik régebben a Punnany Massif tagjai voltak, illetve vannak olyan előadók, akikkel szoros barátságot ápolunk. Az összes posztban, amit erről kiraktunk, ki van fejtve, hogy ki milyen szerepet játszott a zenekar életében. Mivel mindannyian nagyon fontosak, ezért minden bemutatkozó posztnál próbáltuk ezt a lehető legrészletesebben kifejteni, hiszen nehéz lenne erről a tíz emberről úgy beszélni, hogy valakit ne hagyjak ki. És mivel a huszadik évünket ünnepeljük, ezért úgy gondoltuk, kedves gesztus, ha egy koncert erejéig összehívjuk őket a színpadra.

A Kommentár podcastünk egyik részében nemrég említettél egy olyat, hogy egy klubban még anno fiatalkorodban ígéretet tettél, amikor nem engedtek be téged egy koncertre, hogy vissza fogsz jönni ide, de majd a színpadra. Amikor elindult a Punnany Massif, gondoltad volna, hogy ez lesz az a zenekar, akivel ezt be fogod teljesíteni?

Ez igazából csak egy jelképes történet volt. A Punnany Massif már a kezdeti időszakban is fellépett abban az ominózus klubban, amit sajnos azóta már lebontottak. Ez a pécsi Hard Rák Café volt, ahol a fiatalságunk nagy részét töltöttük. Volt, hogy akár hetente többször is elmentünk oda bulizni.

Emlékszel olyan momentumra, alkalomra vagy bulira, amikor eldőlt, hogy a Punnany Massif még 20 év múlva is létezni fog?

Senki nem gondolta volna. Szerintem nincs olyan momentum az életben, ami, ha megtörténik veled, biztosra rá tudod mondani, hogy az tíz év múlva is egy életképes dolog lesz. Leszámítva azt, amikor gyermeked születik, akkor feltételezed, hogy a végtelenségig fog élni. De a Punnanyval kapcsolatban igazából olyan gyorsan elment ez a húsz év és annyi minden történt, hogy sokszor nem is volt időnk azon gondolkodni, hány év van még ebben. Rengeteg interjú kapcsán szerepel az utolsó kérdések között, hogy mik a terveink az elkövetkezendő öt-tíz évre. Mindig mondtunk rá valamit, és bíztunk benne, hogy a lehető legtovább ki fogja bírni a zenekar. De az elején biztos, hogy nem gondoltuk volna, hogy ez még húsz évet jelent majd, meg persze ki tudja, mennyi van még.

A Facebookotokon még tavasszal megosztottatok egy képet azzal a címmel, hogy Punnany 2053. Ha mostani szemlélettel kéne válaszolnod, akkor lesz 50. születésnapi buli is?

Tekintve a zenekarban jelen lévő erős rock & roll hatást, örülünk, ha azt mindannyian megéljük egyáltalán! Természetesen ez egy nagyon idilli és romantikus kép lenne, ha még 2053-ban is létezne a Punnany, de az még harminc év, úgyhogy ennyire előre azért nem merek szaladni. Meg ezt, amit mi csinálunk, egy bizonyos kor után, ekkora elánnal nem lehet csinálni. Járni az országot és a színpadokat 60-70 évesen? Nyilván van rá precedens, de szerintem lényegesen más lesz majd a történet 2053-ban. Ugyanakkor bízom abban, hogy létezik majd akkor is a formáció.

Ahogy olvastam a kommenteket az új album kapcsán, nincs olyan dal, ami egyértelműen a közönség kedvence lenne, de sokan kedvelnek sokfélét a lemezről, ami a régebbi lemezekre is igaz. Te hogy látod, az új dalokat is akkora elánnal éneklik az emberek a koncertjeiteken, mint a régieket?

Igen is és nem is. Ha őszinte akarok lenni, márpedig miért ne lennék az, érződik, hogy ez a hat év kimaradt. Talán hiba volt az, hogy ilyen sok időt passzívan töltöttünk, és nyilván a felvevőpiac is megváltozott a covid óta. Rengeteg olyan magyar előadó került felszínre, akik bárhova mennek, telt házakat csinálnak, így kicsit kikerültünk a fókuszból.

A kapcsolódó Youtube videó lejátszása.

Szóval még mindig lehet érezni a különbséget koncert és lemezbemutató koncert között.

Igen, szükséges, hogy minél többször játsszuk a dalokat. Nyilvánvalóan vannak közönségkedvencek, például a Páratartalmat nagyon szeretik az emberek, meg a Szegény anyámat, bár a két dal karakterében teljesen különböző. Nagy szerencsénk, hogy nagyon sok, többféle hangulatú dalunk van, amikben különböző beállítottságú emberek is meg tudják találni mindazt, ami számukra pozitív, együtt tudnak vele pulzálni, bele tudják képzelni magukat.

Most ősszel pótoltok majd néhány korábban elmaradt koncertet. Ez az őszi turné nevezhető nálatok sűrűbb időszaknak, így, hogy ezek is jönnek még alapból tervezett koncertekhez?

Igazából a szeptember végi Budapest Parkos koncertünk a nyári szezonzáró. Az elmúlt pár évben megváltozott a zeneipari térkép, legyen szó zenekarokról vagy klubokról. Erre a covid is rásegített, és az októbertől februárig tartó időszak például már nem annyira releváns tényező, úgyhogy sűrűbb nem lesz, mint eredetileg terveztük, hiszen októberben be tudjuk pótolni az elmaradt állomásokat. Sajnos ezek miattam történtek, mert egy hosszú utazás után tavasszal kaptam egy trombózist, és az orvosom megtiltotta, hogy koncertezzek pár hónapig. Ez szerintem végeredményben kicsit még jól is jött ki, mert időközben kijött az új album, és így most egy egész turnét tudunk szánni arra, hogy a májusban megjelent lemezünk minél több emberhez eljusson.

Melyiket a nehezebb összeállítani? Egy több koncertből álló turnét vagy egy Budapest Parkos koncertet, amikor vendégzenészekkel egészültök ki?

Egy Budapest Parkos történetnél sokkal több dologra kell figyelni, úgyhogy az nagyobb figyelmet és összpontosítást igényel. Nyilvánvalóan, ha egy lemezt mutatunk be, azt is megelőzi sok próba, hiszen amit először viszünk színpadra, azt annyiszor kell játszani, hogyha álmunkból felébredünk, akkor is mindenki tudja, pontosan mi következik. Ez tulajdonképpen egy folyamatos meló, de ha választani kellene, akkor azt mondanám, hogy ezekre a kiemelt koncertekre több figyelmet kell fordítani.

Van különbség aközött, hogyan írtok most, ahhoz képest, ahogyan a legelső albumaitok születtek?

Persze. Szerintem ez kicsit olyan lehet, mint amikor vannak a nagy klasszikus filmek, sorozatok, és valahogy az első, második rész mindig is sokkal őszintébb. Ott még sokkal nagyobb a bizonyítási vágy. Nyilván húsz mindenből nagyon sok, legyen az év, gombóc, bármilyen kapcsolatban, házasságban töltött idő. Ha bárkit megkérdeznénk, mindenki teljesen mást mondana erre a kérdésre. Amikor már a hetedik-nyolcadik lemezeddel jössz ki, ott már a témakörök is szűkülnek, nem vagy annyira friss, úgyhogy talán kicsit jobban fel kell kötni a gatyát, meg el kell fogadni, hogy ez egy körforgás. Nem lehet mindig topon lenni. Persze amikor az ember az első lemezét csinálja, általában nem is azért csinálja, hogy topon legyen, egyszerűen csak szeretné megmutatni magát a világnak. A nyolcadik, tizedik lemeznél már viszont kicsit másról van szó.

A friss album, a Fel Nem hat évvel követi a legutóbbi új dalokat tartalmazó anyagotokat. Mi okozta a hosszabb szünetet?

Folyamatosan íródtak a dalok, de valahogy nem álltak össze egy lemezzé. Ebben a hatéves ciklusban ismételten említenünk kell a covidot, a 2020-as év nagyon furcsa volt számunkra. És tulajdonképpen így jött ki a lépés: most már úgy éreztük, eltelt annyi idő, hogy nem tehetjük meg, hogy nem jelenik meg ez a lemez. Mindez úgy történt, hogy még van legalább körülbelül egy-másfél lemezre való anyagunk, ami majd szépen csepegtetve lesz, de első körben az a fontos, hogy ez a lemez eljusson a lehető legtöbb helyre.

Akkor a közeljövőben várhatók még új anyag tőletek a most megjelent lemezen túl is?

Igen. Azt, hogy ez teljes album formájában fog megtörténni, vagy projekt alapon fogjuk kihozni a dalokat, most még nem tudjuk eldönteni, de a mai napig hiszünk a lemez formátumban, ami 2023-ban eléggé kihalófélben van már sajnos. Sőt, sokan hét-nyolc dalra ráírják, hogy LP, pedig az azért nem nagylemez. De változik a világ, és ezzel párhuzamosan bizonyos szempontból nekünk is tisztában kell lennünk a trendekkel.

A személyes véleményem az, hogy mivel mi old school arcok vagyunk, fiatalabb korunkban ahhoz szoktunk hozzá, hogy amikor zenét hallgattunk, az mindig lemez formátum volt. Nyilván akkor még nem volt internet, nem volt YouTube, nem külön dalokkal jöttek elő a zenekarok, és szerintem sokkal fontosabb, hogy az ember egy koncepciót együtt halljon, hogy ki tudja nyitni a borítót, elolvassa a köszönetlistákat, megnézze, hogy melyik dalban ki működött közre, ki írta a zenét, a szöveget és a többi. Ez egy egész estés csomag.

Emlékszem, nekem is volt olyan lemez, amit hónapokon keresztül minden nap meghallgattam. Mai napig hiszek még a formátumban, ugyanakkor üzletileg sajnos az a tendencia, hogy inkább a dalonként megjelenés tud mostanában nagyot ütni. Főleg az elmúlt pár évben nagyon sok olyan formáció került nagyszínpadra, akik kijöttek egy-két dallal, ami kiakasztotta az internetet, és innentől kezdve létjogosulttá vált az, hogy a zeneipar kiemelt alakjai legyenek, ami szerintem nem minden esetben jó. Bármit is csinál az ember, fontos, hogy végigjárja a szamárlétrát, és nem biztos, hogy két tízmilliós nézettségű dal után rögtön érett is valaki egy nagyszínpados koncerthez.

Ha már szóba került, mi az, ami üzletileg megéri, mostanában reneszánszát éli a vinyl formátum, holott annak sokkal nagyobb az átfutási ideje és jóval nagyobb befektetés is, ráadásul sokan csak azért veszik meg, mert relikviának tartják őket. Hogy látod, megéri ilyen változatban is kihozni egy lemezt?

Szerintem mindenképpen. Nyilván függ attól is, hogy azt a példányszámot, amit legyártanak, sikerül-e eladni. Gyorsan változnak a technológiai trendek. Manapság például CD-n kihozni egy lemezt, az szerintem annyira nem oké, abból a teljesen egyszerű okból, hogy nagyon kevés háztartásban található manapság CD-lejátszó, meg maximum elvétve egy-két autóban. A bakelitlemezeknek meg valóban reneszánsza van. Többek között én is igazi vinyl junkie vagyok, folyamatosan vásárolom a lemezeket, és az a tapasztalatom, hogy például, ha csak a magyar piacot nézzük, rengeteg magyar zenekar van, akik kijönnek bakelit lemezzel, mert valahogy sokkal nagyobb a presztízse, és ha el is tudják adni mindet, akkor üzletileg is jobban megéri, mint a CD.

Szóval igen, van értelme, csak nyilván ennek előfeltétele az, hogy a vásárló háztartásában legyen egy lemezjátszó, vagy egy erősítő vagy keverő és egy hangfal. Aki egy picit jobban beleássa magát, és nem csak az a célja a zenével, hogy elmenjen mondjuk a Budapest Parkba, és a héten rárakódott stresszt kiadja magából, hanem otthon is belemélyed a dolgokba, akkor mindenképpen megéri, hiszen egy fizikai formátumban kiadott album, az egy nagy formátumú, színes-szagos élmény. És csak az előadók és a velük dolgozó menedzsment kreativitásán múlik, hogy néz ki egy lemez, tesznek-e rá remixeket, van-e benne letöltőkód, van-e más mellé, póló, kitűző, matrica és így tovább. Én maximálisan hiszek ebben a formátumban.

Látogatóként milyen koncerten voltál utoljára az említett céllal, hogy a heti stresszt levezesd?

Nagyon jó kérdés, nem is tudom, hogy kit láttam utoljára. A covid óta kicsit jobban bezárkóztam, ráadásul másfél éve született meg a gyermekem, és azóta nem nagyon járok el sehova, de általában hiphop vagy reggae előadók koncertjére szoktam elmenni. Mivel felléptünk fesztiválokon, ezért láttam egy csomó koncertet, de nem feltétlenül azért, mert szerettem volna látni, hanem mert ott voltam. Viszont, amit legközelebb legszívesebben megnéznék az pont egy sajnálatos, meg szerencsés eset: október 20-án Veszprémben, az Expresszóban lép fel az egyik kedvenc DJ-formációm, a francia L’Entourloop , ahova hívtak is, hogy menjek DJ-zni, de aznap Tatabányán játszunk a turné egyik állomásán, úgyhogy ez most kimarad.

Újabb húsz év távlatában mi a következő mérföldkő, amit szeretnétek még elérni a zenekarral?

Hogy a felszínen tudjunk maradni, és egyben tartsuk a csapatot, ameddig lehet. Az elmúlt húsz év során az Arénákat leszámítva ott voltunk már az összes nagyszínpadon, amit lehetett, azt kimaxoltuk. Az a legfontosabb, hogy megmaradjon a barátság és a csapatszellem, mert ha ez megvan, minden akadályt le tudunk győzni.

Turzai Gerda
Forrás: langolo.hu