Vendég: Krusovszky Dénes

Kortárs Irodalmi Estek a győri könyvtárban – SzaSzi írása

krusovszky-denes

A Kortárs Irodalmi Estek vendégeként Závada Péter után Krusovszky Dénessel találkozhattak az irodalombarátok 2023. szeptember 29-én a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Kisfaludy Károly Könyvtárának rendezvénytermében. A szerző 2018-ban megjelent Akik már nem leszünk sosem című első regényével komoly közönséget hódított magának. Ezúttal az idei könyvhéten bemutatott Levelek nélkül című kötet kapcsán beszélgetett vele Werner Krisztina újságíró.

Az est során kendőzetlenül kerültek terítékre a különféle kérdések: a könyv fogadtatása, kritikái, a történet aktualitása, az írótechnika és a jelen világ kihívásai. A többszörösen díjazott fiatal szerző bevallotta, hogy kíváncsian figyeli, hogyan válik le az új regénye a régiről, amelynek sikere miatt számított a nagy érdeklődésre. Úgy tűnik, mostanra az újat már önmagáért keresik. Legfőbb kritika a befejezést illetően érte, többen a lezárást hiányolják. Krusovszky Dénes erre így reagált: „Én gondolatkísérletként szeretnék tekinteni a regényemre, ne legyen lezárva, ne legyen megoldva. Szeretném bevonni az olvasót, hogy továbbgondolja. Ez a történet tétje, ki tud a nyitott kérdésekbe belehelyezkedni és továbbvinni.” Vannak a végkimenetelre utaló momentumok, de valóban sok szál elvarratlan maradt, így több hárul az olvasóra és fantáziájára, ennyiben ugyanazt célozza, mint az első regény.

krusovszky-denes

Megkerülhetetlen kérdés, hogy a regénybeli természeti katasztrófának mennyire volt ihletője a covid alatt szerzett tapasztalatok sora, mennyiben tekinthető „covid-metaforának”. Krusovszky Dénes hangsúlyozta, hogy természetesen senki nem tud kivonódni abból a közegből, amelyben él, így asszociálhatunk erre is, az életérzések párhuzamba állíthatók, de semmiképpen nem egy dokumentarista covid-regényt szándékozott létrehozni, hiszen akkor számonkérhető tényekre is kellett volna hivatkoznia. Az is igaz, hogy a járványhelyzet nagyon sok tapasztalása beleépült, de elemelkedve a tényektől, sokkal inkább az emberi oldala érdekelte, a helyzet okozta lelki folyamatok. Az egész krízis apró jelenetekből bomlik ki, lassan épülnek a rétegek egymásra, valós helyszínek és fiktív történések sora, amelyek nyilván sokban hajaznak a magyar valóságra. „Azt szerettem volna, ha a történéseken túl az olvasó figyelme inkább a szereplőkre irányul, az ő reakcióikra, ha a válság tapasztalata a társadalmi narratíva helyett inkább egy kicsit egzisztencialista elbeszélésbe hajlik.” A krimiszerű kezdés nagy feszültséget generál, de nem nyomozásra akar rávenni, nincsen feloldása sem, mert nem az a lényeg, hogy ki követte el, hanem sokkal inkább arra irányul a figyelem, hogyan élik meg a szereplők a helyzetet. „Nem a rejtély megoldására hívom tehát az olvasót, hanem arra, hogy a regénybeli szereplők – akik ugyanúgy nem tudják megoldani a rejtélyt – gondolkodásába lássanak bele, és mintegy közös elmélkedésként folytatódjon… A problémákat az irodalom eszközeivel közelítem meg, nincsenek válaszok, ami a krízis jellegéből fakad. Korábban konkrétabb krízisekkel kellett szembenézni, mint éhezés, háború stb., most meg olyan válságokkal kell megbirkózni, amelyek fantomszerűen vannak körülöttünk, nem durván közelítenek, elvontak, mint a mesterséges intelligencia. Szembe kell velük nézni, de a megoldásukra nincsenek analógiák, mint például a klímaválság, a digitális világ kihívásai. Nincsenek jó válaszok, csak kérdések. Egyáltalán magánemberként mit válaszolhatnék? Hogyan lehetnék ebben a kérdésben aktív? Hogyan tudok ezzel azonosulni? Egyáltalán azonosuljak vagy inkább kívülálló legyek?

krusovszky-denes

Az egész regény világlátásában ez a nemtudás válik közös tapasztalattá, azon kell töprengenünk, hogy ezzel mit tudunk kezdeni, de akárhogy is reagálunk, azon nem változtat, hogy hogyan éljük meg a dolgokat. „A korábbi korokhoz képest viszonylagos jólétben élünk, mégis tele vagyunk szorongással, negatív a jövőképünk.

A figurák közül a tanár a főszereplő, azóta ennek is furcsa felhangja lett. Amellett, hogy az író pedagóguscsaládból származik, a tanár helyzete széles rálátást biztosít a társadalomra, például azért, mert generációk között közvetít, jól kidomborodik, hogy az egymást követő generációk mennyire tudnak vagy nem tudnak párbeszédet folytatni.

A regényben tehát „csontjainkig hatol a valóság”, mindannyian tapasztalhatjuk a környezetünkben felszínre kerülő problémákat, de miközben ábrázoljuk, megközelítjük, a megértésére „például egy ilyen regény tehet kísérletet”. Ez tulajdonképpen egy megértési procedúra.

A Kortárs Irodalmi Estek őszi sorozata a Bestiarium Hungaricum – csodás lények és teremtmények a magyar néphagyományban című könyv bemutatásával folytatódik majd, és legalább ennyire izgalmasnak ígérkezik. Ne hagyják ki!

SzaSzi
Fotók: Vas Balázs

2023.10.03