Székely Bertalan: Egri nők

Remekművek világszerte 100. rész ‒ LSzimonetta írása

szekely-bertalan-egri-nok

Bornemissza Gergely, Vicuska, Dobó István vagy Jumurdzsák neve hallatán sokunknak beugrik Gárdonyi Géza híres regényének címe, az Egri csillagok, hiszen kisiskolásként kötelező olvasmánynak számított. Számtalan karaktert felsorolhatnánk még, az ismert történetnek mind létfontosságú kulcsszereplői voltak. Nem véletlen tehát, hogy a magyar történelmi festészet egyik legnagyobb képviselője, Székely Bertalan ecsetet ragadott, hogy a magyarok históriájának egyik meghatározó pillanatát kiragadja a múltból és vászonra vesse.

(Ádámosi) Székely Bertalan 1835. május 8-án született Kolozsváron, székely nemesi családban. Tanulmányai során rengeteg helyen megfordult: képezte magát Drezdában, Münchenben, Berlinben, Franciaországban, Hollandiában, Németországban, Olaszországban és Londonban. Korának legműveltebb mestereként tartják számon, tanárként dolgozott. Főként a monumentális festészet problémái foglalkoztatták. Pályája elején freskókat, portrékat, női figurákat, ismert Léda-kompozíciókat és tájképeket készített. Egyéni stílusára az akadémikus komponálás, a pszichikai jellemzés és a naturalisztikus anyagábrázolás volt jellemző. Több jelentősebb történelmi képet alkotott, mint például II. Lajos holttestének megtalálása, VII. Károly császár menekülése, a Mohácsi csata vagy az Egri nők című festménye. Történelmi alkotásai kivétel nélkül nagy sikert arattak, hiszen úttörő volt ebben a témában.

Az Egri nők

Székely Bertalan Egri nők című remekműve a magyar művészettörténetben jelentős helyet foglal el. A festmény 1867-ben született meg, anyagát és a készítést tekintve vászonra festett olajkép. Stílusára a 19. században népszerűvé vált realizmus jellemző, amely a valóságot átfogó megjelenítésre törekszik.

A műre tekintve elsőre annak monumentális volta ragad meg bennünket, mérete 252×204×12 cm. Elkészítéséhez az első ceruzavázlatokat 1856-ban vetette papírra a festő. Több variáció is készült, mire a végleges koncepció elkészült – ezek már olajvázlatok voltak. Az alkotáson csoportos portréábrázolást láthatunk, amely egy csatajelenetben rajzolódik ki előttünk. Eger hősi küzdelmének egy szeletét mutatja be, amikor 1552-ben az ország nagy részét elfoglaló törökök megostromolták a várat. A festményt elnézve – annak ellenére, hogy tömeges emberábrázolást láthatunk – egy központi női alak emelkedik ki a képről: Dobó Katica, ahogyan egy maroknyi emberrel próbálja feltartóztatni a törökök rohamát. A mellette lévő nők arca is hatalmas koncentrációról árulkodik, látszik, hogy teljes mellszélességgel a feladatra összpontosítanak: mindenáron megakadályozni a vár elesését és a törökök bejutását.

Katicánál megfigyelhető, amíg jobb karjában lévő karddal éppen lesújtani készül az ellenségre, addig bal karjával magához öleli az éppen eleső férjét, ezzel kihangsúlyozva a családi kötelék fontosságát. A festő kibontja a csatajelenetet, a mű hátterében is látszódik az ádáz küzdelem, mesterien alkalmazza a drámai hatásokat a képen. A harc kimenetele még nem dőlt el, a néző csak bízni tud az egri védők erejében és győzelmében, melyet mégiscsak sugallni vélünk. Székely történelmi ábrázolásmódjában az újdonság az, hogy – korábbi képeivel ellentétben – itt nem a negatívumokra koncentrál, hanem pozitív oldalról fogja meg a történéseket. A festménynek ez a mondanivalója is: semmi sem lehetetlen, a harcra buzdít bennünket és az összefogásra.

Vonalvezetés és színhasználat

Székely Bertalan ábrázolásmódja rendkívül gazdag. Azon túl, hogy a képen látható arcokat roppant részletességgel dolgozta ki – érzelmek egész tárháza olvasható le róluk ‒, a női alakok ruhájára is nagy gondot fordított: szövetük és díszítéseik megjelenítése igazán élethűre sikeredett, ezáltal még valóságosabbnak tűnik a festmény. A drámai hatást és a kontrasztot – a műalkotás méretén túl – az élénk vibráló színhasználatával érte el, amellyel a központi nőalakot kiemelte a térből, míg a hátteret elmosódottan láthatjuk. A vonalvezetés is érdekes: egy alulról felfelé kanyargó, többször irányt változtató irányt figyelhetünk meg, amely a képből áradó feszültséget tovább növeli.

Székely Bertalan művei több szempontból is fontos társadalmi üzeneteket hordoznak: a családi összetartozásra, a kemény munka szorgalmára hívják fel a figyelmet. Alkotásai a mai napig a magyar művészettörténet fontos részét képezik, ezen belül pedig az Egri nők című képe a hazafiasság szimbólumának is tekinthető.

LSzimonetta

Források: Wikipédia, mng.hu, mek.oszk.hu 1, mek.oszk.hu 2

A kép a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.

A cikksorozat korábbi részei:

1. rész: Mozaik a Villa Hadrianából
2. rész: Cellini: Sótartó
3. rész: Caravaggio: Medúza-fő
4. rész: Leonardo da Vinci: Hölgy hermelinnel
5. rész: Pierre Puget: A krotóni Milón halála
6. rész: Henri Rousseau: Az álom
7. rész: Ihachi sárkánya
8. rész: Nagy Károly talizmánja
9. rész: A Teknősbékák kútja (Fontana delle Tartarughe)
10. rész: Pablo Picasso: Guernica
11. rész: Benczúr Gyula: Budavár visszavétele
12. rész: Piero della Francesca: Szent Antal szárnyasoltár
13. rész: Alfons Mucha: Gismonda
14. rész: Emile Gallé: Váza írisszel
15. rész: Tádzs Mahal
16. rész: Edgar Degas: Balett – A csillag
17. rész: Bernini: A folyók kútja
18. rész: Gemma Augustea
19. rész: Bernini: Apolló és Daphné
20. rész: A Belém-torony
21. rész: Bocca della Verità (Az igazság szája)
22. rész: A sienai dóm
23. rész: Az Alhambra
24. rész: A chambord-i kastély
25. rész: A prágai Károly híd
26. rész: A chartres-i székesegyház
27. rész: Arany körgallér a bronzkorból
28. rész: A Fabergé-tojások
29. rész: Lechner Ödön: A pozsonyi kék templom
30. rész: Gulácsy Lajos: Varázslat
31. rész: Csontváry Kosztka Tivadar: Mandulavirágzás Taorminában
32. rész: Hadrianus síremléke, az Angyalvár
33. rész: A Prima Porta-i Augustus szobor
34. rész: Raffaele Monti: A menyasszony
35. rész: Munkácsy Mihály: Krisztus-trilógia
36. rész: Tiziano Vecellio: Pesaro Madonna
37. rész: Róth Miksa: Napfelkelte
38. rész: Gustav Klimt: Pallasz Athéné
39. rész: A Neuschwanstein kastély
40. rész: A pisai ferde torony
41. rész: Frida Kahlo: Önarckép tövises nyaklánccal
42. rész: Ara pacis Augustae (Az augustusi béke oltára)
43. rész: A capitoliumi nőstény farkas
44. rész: A prágai Szent Vitus-székesegyház
45. rész: A négy tetrarcha portrészobra
46. rész: Johannes Aquila: Szent László – A veleméri templom freskórészlete
47. rész: A Colosseum
48. rész: A conwyi vár
49. rész: Antoni Gaudí: Park Güell
50. rész: A maharadzsapalota
51. rész: Niobé-kratér
52. rész: Ponte Vecchio
53. rész: Az Aranyhajó
54. rész: A Szent István-terem
55. rész: Humayun császár síremléke
56. rész: A Big Ben
57. rész: A rábaszentmiklósi Szent Miklós templom
58. rész: A Mátyás-templom
59. rész: A Sándor-erőd
60. rész: A Hohenzollern-kastély
61. rész: Gustav Klimt: A csók
62. rész: Míg a halál el nem választ... ‒ Sten Sture jegygyűrűje
63. rész: A Lánchíd
64. rész: A Szamothrakéi Niké
65. rész: A Bostoni Operaház
66. rész: Sandro Botticelli: Tavasz
67. rész: A Gyugyi-gyűjtemény

68. rész: Claude Monet: Nő napernyővel – Madame Monet és fia
69. rész: Az agyaghadsereg
70. rész: San Gimignano tornyai
71. rész: A Las Lajas bazilika

72. rész: M. S. mester: Kálvária
73. rész: Bomarzo – A rejtélyes szent erdő
74. rész: Eugène Delacroix: Villámlástól megriadt ló
75. rész: Hohensalzburg vára
76. rész: Élisabeth Vigée Le Brun: Önarckép portréfestés közben
77. rész: Knidoszi Déméter
78. rész: A winchesteri székesegyház
79. rész: A Festetics-kastély
80. rész: Raffaello: Sixtus Madonna
81. rész: Mont-Saint-Michel
82. rész: Jan Vermeer: Csipkeverőnő
83. rész: A millau-i völgyhíd
84. rész: Flora Farnese
85. rész: Thomas Pitts: Pagoda epergne
86. rész: A Kuangcsoui Operaház
87. rész: A brüsszeli csipke
88. rész: Mercurius di Giambologna
89. rész: A Laokoón-szoborcsoport
90. rész: Michelangelo: Pietà
91. rész: Leonardo da Vinci: Mona Lisa (és az a bizonyos mosoly)
92. rész: Michelangelo: Dávid-szobor
93. rész: Sandro Botticelli: Vénusz születése
94. rész: Pablo Picasso: Avignoni kisasszonyok
95. rész: Csontváry Kosztka Tivadar: Magányos cédrus
96. rész: Auguste Rodin: Gondolkodó
97. rész: A szamurájok elveszett kardja: Honjo Masamune
98. rész: Sydney-i Operaház: az építészet és a kultúra szimbóluma
99. rész: Hüpnosz – az álom istene

2023.10.01