Adyváros építésekor a lakásépítési tervek teljesítése számított prioritásnak, vagyis az egyéb épületek, kiszolgáló létesítmények (mint például az iskolák vagy az orvosi rendelők) lassabban és nem ritkán késéssel készültek el. Az újonnan beköltözők számára számos kényelmetlenséggel járt mindez. Említhetjük például, hogy másik városrészekben kellett járni egy ideig háziorvosi rendelésre, az átadott általános iskolák pedig hamar túlzsúfolttá váltak, ezért sok diákot naponta hoztak-vittek buszokkal egyéb oktatási intézményekbe.

A városrész közművelődési helyzete ennek megfelelően nem volt kielégítő, amit a politikai és kulturális vezetők is érzékeltek. Pernesz Gyula, a Kisfaludy Károly Megyei Könyvtár igazgatója 1972-ben a következő példát hozta fel a lakótelepi közművelődés hiánya kapcsán: „Például az új győri Ady-lakótelepen hiába keres könyvtárat a lakó, pedig falujában könyvtári olvasó volt. És nem tud elmenni a klubba, a művelődési házba sem ... Azzal, hogy valaki vidékről ide költözött, elesett a falun meglevő ‒ még ha korlátozottan is, de meglevő ‒ művelődési lehetőségektől!”

1973-ig kellett várnia a lakótelepen élőknek az első adyvárosi könyvtár létesítésére – ami tehát Adyváros első kulturális rendeltetésű intézménye is volt. A könyvtár átadása a Petőfi Emlékkönyvtár mozgalom keretében valósult meg, amit a Művelődési Minisztérium koordinált. Olyan települések pályázhattak könyvtár létesítésére Petőfi születésnapjának 150. évfordulója alkalmából, melyeken a költő megfordult. Ennek a kritériumnak Győr is megfelelt.

Az emlékkönyvtár 5000 kötettel indult. 100 ezer forint támogatást nyújtott hozzá az Országos Ifjúságpolitikai és Oktatási Tanács, 40 ezer forintot a Petőfi Emlékbizottság, és a megyei város tanácsa is több mint 100 ezer forinttal járult hozzá a berendezéshez. A 150 négyzetméter alapterületen elhelyezkedő könyvtár az egyik tízemeletes épület földszintjén kapott helyet a Munkásőr utca 73. szám alatt. Két helyiség állt az olvasók rendelkezésére. Idővel külön gyermek- és felnőttrészleget alakítottak ki.

Az átadáskor 6000 olvasó beiratkozására számítottak. 1982-es adatok szerint 1974 és 1980 között évente 800 és 1000 fő között alakult a beiratkozott olvasók száma, miközben a látogatók száma 5000 és 6000 fő között változott. A könyvtári funkciók mellett meghatározó volt a közművelődés szerepe is: az intézmény által szervezett rendezvényeket évente összesen 2-3 ezer fő látogatta. Kezdetben egy főállású könyvtáros vezette a kis könyvtárat, amely az 1970-es évtized végére már négy főre duzzadt. Egy 1974-es leírás szerint nagy hangsúlyt fektettek többek között hangzó dokumentumok kölcsönzésére is.

A Petőfi Emlékkönyvtár igyekezett megszervezni és kézben tartani a lakótelep közművelődését, gyermekrészlege pedig a városrész fiataljait szólította meg. Az intézmény szoros kapcsolatot alakított ki a közeli közoktatási intézményekkel, iskolákkal és óvodákkal. Rendszeresen szerveztek klubfoglalkozásokat, rendhagyó irodalomórákat, ismeretterjesztő előadásokat, pályaválasztási tanácsadást, író-olvasó találkozókat, (aszfalt) rajzversenyeket. A gyereknapi rendezvényekért 1977-ben meg is kapta a könyvtár az Úttörőszövetség dicsérő oklevelét, ugyancsak ebben az évben a Kiváló Könyvtár pályázaton miniszteri dicséretben részesültek.

Az intézmény széles körű tevékenységét jelzi, hogy – együttműködve a Kék Iskolával – 1977-től képzőművészeti és fotókiállításokat rendeztek. A helyszín a közel fekvő iskola aulája volt. Ezzel Adyváros első kiállításai a két intézmény együttműködésében valósultak meg. Az első tárlatról készült beszámoló a Kisalföld hasábjain 1977. szeptember 28-án nem mulasztja el hangsúlyozni az esemény jelentőségét: „Több mint harmincezer ember él Adyvárosban, és csupán a Petőfi Emlékkönyvtár az, amelyik »főhivatású’« közművelődési létesítmény. A két nagy iskola azonban ‒ a városi könyvtár szervezésében és sok más intézmény segítségével ‒ a lehetőségekhez képest kulturális központtá szeretne, akar válni. A Móra Ferenc Iskolában már rendszeresek a hangversenyek, a kék iskola földszinti előcsarnoka pedig a képzőművészeti kiállítások otthona lesz.”

A Kék Iskola galériájában 1977-től 1980 szeptemberéig rendeztek döntően képzőművészeti- és fotókiállításokat a Petőfi Emlékkönyvtár közreműködésével. 1981-től már az új Városi Könyvtár Galériája lett a fő helyszín. Bár 1979-ben Mezei György, a városi Könyvtári Központ igazgatója úgy nyilatkozott, a lakótelepi könyvtárat az új könyvtár átadása után sem fogják felszámolni, hiszen a panelház földszintjén működő kis intézmény már bizonyított, a Petőfi Emlékkönyvtár 1981. március 31-én mégis megszűnt. Funkcióit és állományát az új Városi Könyvtár vette át.

Borbély Tamás

Felhasznált irodalom:
Borbély János: A közösségi élet története Adyvárosban. Győr, 2022.
Pernesz Gyula: A könyvtárügy Győr-Sopron megyében. In. Népművelés. 19. évfolyam. 8. szám. 1972.
Mezei György: Lakóterületi közművelődés Győr-Adyvárosban. Kézirat. 1986.

A képek a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Helyismereti osztályának gyűjteményéből származnak: az 1-2. kép Szük Ödön felvétele (1973. XI. 26.), a 3. kép pedig Sragner Erzsébet fotója (1974. II. 10.).

A 125 éves a győri könyvtár cikksorozat további részei itt találhatók felsorolva.