Egy nap Rabiye Kurnaz hiába szólítja fiát otthon, csak az üres szobája fogadja. Elkezdi keresni, a barátoknál kérdezősködik, elmegy a gyakran látogatott helyekre, és egyre inkább úgy tűnik, Murat elhagyta az országot, hogy az iszlámot tanulmányozza Pakisztánban. 9/11 után járunk, a közvélemény az iszlám hitűek ellen fordul, és nagyon hamar rásütik az emberre a terrorista bélyeget. Muratot a brémai tálibként kezdik emlegetni az újságok, miközben a ház körül állandóan riporterek lebzselnek csőre töltött kamerával és mikrofonnal. Egyszer csak hír érkezik, a fiút Guantanamóra szállították, ami tulajdonképpen afféle senkiföldje, se nem Kuba, se nem az Egyesült Államok, így a foglyok jogi státusza sem teljesen tisztázott, ráadásul Murat hiába él Németországban, török állampolgár.

Mindenki emlékszik a népmesék azon fordulatára, amikor egy alattvaló végső elkeseredésében az igazságért a királyhoz fordul. Rabiye egy becsületes, dolgos, egyszerű asszony, akinek fiát terrorizmus vádjával tartják fogva, és nem tudja, mitévő legyen. Az aggodalom kezdetben megbénítja, azonban féltő anyaként és temperamentumos török nőként nem adja fel, megpróbál a legmagasabb szintekig eljutni, és időnként ez – meglepő módon – sikerül is neki. Mivel azonban a hivatalos ügymenetben nem jártas, folyton lerázzák és elakad, ezért felkeres egy ügyvédet, akit – mint tanult embert – kvázi mindenhatónak gondol. Bernard Docke segít rendbe tenni a dolgokat a fejében, de azok a bizonyos malmok lassan őrölnek, így stratégiát váltva a nyilvánosságot választják, mielőtt teljesen elvesznének a jog útvesztőjében.

A tanult, végtelenül türelmes, kimért és pontos német ügyvéd, illetve az egyszerű, istenfélő, ösztönösen cselekvő háziasszony furcsa párost alkotnak, és kialakul köztük egy erős bizalmi kapcsolat, miközben megpróbálnak valós eredményeket elérni és felmutatni a fiú ügyében. A történet drámaisága ellenére a két ember találkozása, valamint Rabiye rácsodálkozása a világ nagy dolgaira, ahogy a megszokott, egyszerű életéből kiszakad, rengeteg komikus helyzetet idéznek elő, ami oldja az aggodalmat, a feszültséget. A nő jókedve töretlen, mivel – és itt visszatérnék a népmesék világába – úgy hiszi, a fia ártatlan, az igazság mindig kiderül, a jó mindig elnyeri méltó jutalmát.

A film egyszerre mutatja be a rendszert, amelyik bárkit terroristaként tarthat számon és a családi kötelék erősségét, ahol egy anya a végsőkig harcol a fiáért, meggyőződve annak teljes ártatlanságában. Guantanamo nem véletlenül lett kiválasztva erre a célra, mindentől és mindenkitől messze van, nemcsak földrajzilag, de jogilag is. Az ügyvéd számára ez az első olyan eset, hogy olyasvalakit véd, akit nem is ismer, akivel soha nem is találkozott, de talán nem is ezen van a lényeg.

Igenis léteznek szélsőséges gondolkodású, rossz szándékú emberek, de itt egyszerűen az történt, hogy Murat rosszkor volt rossz helyen, és azzal szembesítenek minket, milyen könnyű valakit megvádolni, ezzel együtt a szabadulását és ártatlanságának bizonyítását ellehetetleníteni. A rendszernek ezt a hibáját az illetékesek igyekeznek eltussolni, de az Egy anya George W. Bushsal szemben és hasonló alkotások rámutatnak arra, hogy bizony a demokrácia is több sebből vérzik, és gyakran mindennél jobban megköti az ember kezét mind a szó átvitt, mind pedig szoros értelmében.

A kapcsolódó Youtube videó lejátszása.

Hujbi
Forrás: hetediksor.hu