Hagyományteremtő szándékkal indítottátok az elmúlt évben a Képtelen képregény pályázatot, és tartottátok a beszélgetéssel egybekötött díjátadót. Az idei miben más, miben új?

Nagyon sok az újítás! Annyiban egyezik meg a tavalyival, hogy előre megadott panelsorba rajzolhattak képregényt a nevezők, de a panelsort is igyekszünk trükkösre tervezni, hogy ne szokványos alkotások szülessenek.

Tavaly komoly díjakkal – például digitális rajztábla – térhettek haza a nevezők. Az idén ez hogyan alakult?

Sajnos nem sikerült komolyabb támogatást találnunk, ami a díjakat illeti. Felmerült, hogy saját megtakarításainkból veszünk egy digitális rajztáblát, és azt adjuk át díjként, mint tavaly, de elvetettük az ötletet, és átalakítottuk a pályázat verseny jellegét. Bár motiváló lehet egy tárgy elnyerése, mindketten azt tapasztaljuk, hogy a valódi, értő-érdeklődő visszajelzés megszerzése nagyon nehéz fiatal művészként. Tanulmányaink során azt éreztük, jegyek, pontszámok, egymás rovására kapott feladatok és hosszú, üres elemzések helyett figyelmes egyéni és közös beszélgetésre és gyakorlatra van szükség ahhoz, hogy mindenki a maga tempójában és céljai szerint fejlődhessen. Mi ezt szeretnénk „díjként” átadni.

Kik alkották a Képtelen képregény idei zsűrijét?

A nevezők egy szubjektív értelmezésre, kritikára számíthatnak tőlünk, szervezőktől. Mindketten több évig rajzoltunk képregényeket, a magyarországi képregényes közeg szervezésében is alkalmanként részt veszünk, és animáció, illetve intermédia szakokon tanultunk, jelenleg pedig az illusztráció és pedagógia felé kacsintgatunk. Mivel beszélgetéseink a mindennapokban is sok örömöt szereznek nekünk, úgy éreztük, a párosunk a színpadon is természetes hangulatban működne. Emberként is folyamatosan fejlődünk és változunk, ezért az érdeklődésünk, a pályázat is folyamatos alakulásban van. Szeretnénk a képregényt és tágabban a művészetet elérhetővé és befogadhatóvá tenni olyanok számára is, akik nem feltétlenül részesülnek művészeti oktatásban, vagy nem mozognak ún. kultúrkörökben. Ezért az idénre az az ambiciózus tervünk volt, hogy szakmai zsűri helyett 100 idegent kérünk meg a legkülönfélébb helyekről, hogy mondjanak véleményt a beérkezett pályaművekről. Végül ezt a tervet is elvetettük egyelőre, bár az abszurditásában és hasznában most is hiszünk, de elvitte volna az energiánkat a megnyitóra való készüléstől. Így maradtunk mi ketten.

Milyennek látjátok az idei „felhozatalt”, vagyis a beküldött pályaművek színvonalát?

Nagyon büszkék vagyunk a nevezőkre, innen is köszönjük a munkájukat! Mindegyik mű mögött izgalmas elképzelések és gondolatok húzódnak, amelyeket mindenki másképp, de gyönyörű módon valósított meg. Kifejezetten örülünk, hogy idén a klasszikus papír-ceruza, illetve digitális rajzon túl kiterjedt a szobrászat és installáció irányába is a kiállítás, amit a Győri Tánc- és Képzőművészeti Iskola diákjainak köszönhetünk. Hogy mi köze a képregénynek a szobrászathoz? Már évek óta érdekel minket a kérdés, hogyan lehet kitágítani a képregény értelmezését a popkultúrán kívülre, és végre elindult ez a folyamat. Vizuális kifejezés terén természetesen lehet hová fejlődni még, hogy tisztábban tudják átadni az ötleteiket, de erre szeretnénk másodlagos szempontként tekinteni, mivel ez idővel megtanulható.

Tavaly vidám, gála-hangulatú díjkiosztást szerveztetek meg, ahol a nyertesek is beszélhettek a munkáikról. Folytatjátok ezt a hagyományt?

Igen, mindenképpen! A Képtelen Képregény fő célja a diskurzus. Egy biztonságos teret biztosítunk az alkotóknak, ahol gyakorolhatják a színpadi jelenlétet is. Tavaly beszéltünk a nem díjazott munkákról az alkotójukkal, majd a díjazottakkal egy csoportos beszélgetést folyattunk le. A díjazás elhagyásának köszönhetően ennek a struktúrája átalakult, most már minden beküldött munka alkotója egyénileg jött fel a színpadra. Emellett idén a közönségszavazás továbbfejlesztéseként úgynevezett „komment” cédulákat osztottunk ki, amelynek a segítségével a félénkebb közönségnek is lehetősége nyílt névtelenül kérdést fogalmazni vagy véleményt nyilvánítani.

Már tervezzük, hogyan bővítsük ki az eseményt. Elképzelhető, hogy évente egynél több pályázatot fogunk tartani, illetve workshopok szervezéséről is gondolkodunk. Továbbra is ragaszkodunk ahhoz, hogy egy országos kiterjedésű projekt maradjon, de lehet, hogy Budapesten vagy más városokban is keresünk helyszínt. Ezek viszont még a jövő titkai, meg aztán a mi energiánk és pénzünk is véges. Mindenesetre szeretnénk közösséget építeni az esemény köré, és majd meglátjuk, mi lesz! Addig is mindenkinek ajánljuk, hogy látogasson el a Kisfaludy Károly Könyvtárba, ahol az alkotások - a szobrok kivételével - október 8-ig ingyenesen megtekinthetők. 

Végezetül álljon itt a résztvevők neve (nem rangsorolva), akiknek ezúton is szeretettel gratulálunk!

I. kategória: Bíró Kolos Tiván, Flóra Viktória, Gonda Zsuzsanna, Kadler Liza Lilián, Marquetant Adél, Nagy Nóra, Sári Emese Júlia, Simon Máté

II. kategória: Gyebnár Vince, Kitley Száva, Nagy Zsolt, Paulovics Fanni, Szalai Balázs

A Mayer Rolanddal készült korábbi interjúnkat itt olvashatják.

SzaSzi
Fotók: Vas Balázs

Fotógaléria: Képtelen képregény 2023 – kiállításmegnyitó

Vas Balázs fotói

27 kép