Nyugdíjba vonulása kapcsán a 2023 júniusában készült interjúban a tartalmas pálya számos momentumát felelevenítettük már. Ezúttal a vezetői időszak emlékeit, kihívásait idézzük fel.

Hogyan látod a könyvtárszakma akkori helyzetét? Mi minden befolyásolta annak az időszaknak a feladatait?

Akkortájt az egész magyar könyvtárügy helyzetét alapvetően az 1997. évi CXL. törvény megjelenése határozta meg. Ez hosszú idő után egy igazi kulturális törvény volt, megadta a kereteket, majd 1998-tól kezdve évente megjelent két-három olyan követő jogszabály, amelyek további változásokat hoztak. A megyei könyvtárak szempontjából ilyennek mondhatjuk például a területi könyvtári ellátás alapvető megváltozását. Már az 1980-as évektől kezdve próbálkoztak különböző ellátórendszerek felállításával. Győrött 1982 februárjában kezdtük el az ellátórendszer kialakítását a Győri járásban – Mosonmagyaróváron ekkor már néhány éve működött –, azután megszervezte Csorna és Kapuvár is. Néhány évvel később, amikor megszűntek a járások, az említett városi könyvtárak Mosonmagyaróvár kivételével visszaléptek, így elkezdtek hozzánk „átszivárogni” az ellátást igénylő kiskönyvtárak – vagyis kialakult egy már a volt járási kereteken túlmutató, de még nem megyei hálózat. Később azzal, hogy létrejöttek a többcélú kistérségi társulások, és lehetővé vált a könyvtári normatív támogatás igénylése, alapvetően megváltozott a szisztéma. Azok a települések, amelyek addig arra törekedtek, hogy az Érdekeltségnövelő Támogatás, valamint más pályázati támogatások elnyerése reményében felkerüljenek a Nyilvános Könyvtárak Jegyzékére, az új helyzetben inkább a nyilvános könyvtári státusz megszüntetése, és helyette a könyvtári szolgáltatásoknak a megyei könyvtártól történő megrendelése mellett döntöttek. Ez a voltaképpen 2004-től elkezdődő folyamat egészen 2013-ig tartott, amikor egy újabb jogszabályváltozás átalakította a meglévő hálózatot, létrehozta a Könyvtárellátási Szolgáltató Rendszert, amelynek megyénk 183 települése közül a következő években 168 a tagja lett. Ez egy meghatározó változás volt, mely a megyei könyvtár számára számos új feladatot jelentett.

Megváltozott a szakfelügyelet rendszere is, megyei könyvtárként ennek helyi szervezése is a feladatunk lett. Az esetek többségében, így Győrött is, az történt, hogy a megyei könyvtár igazgatóját nevezték ki megyei vezető szakfelügyelőnek, így az éves szakfelügyeleti terv elkészítése, az egyes vizsgálatok megszervezése, a javaslatok elkészítése, illetve az utóvizsgálatok végzése is az ő feladata lett. Mivel a jogszabály úgy rendelkezett, hogy hétévente minden települési könyvtárat ellenőrizni kell, megyénkben pedig 180-nál több település van, gyakorlatilag évente kb. harminc szakfelügyeleti vizsgálatot kellett megszerveznem, 15-20 könyvtárat pedig utóvizsgálat keretében felkeresnem.

Erre az időszakra esik az Európai Unióhoz való csatlakozás 2004-ben. Ez a könyvtárak életében milyen változást hozott?

Egyfelől új típusú feladatokat adott, kibővült például a pályázati rendszer. Korábban nem létező lehetőségek nyíltak meg, amelyek szorgalmazták a könyvtárak együttműködését is. Mindez megerősítette a megyei könyvtár összefogást célzó munkáját, különösen a városi könyvtárakat érintően. Egyre több olyan pályázatot írtunk, amelybe bevontuk a városi könyvtárakat; az egyik, informatikai fejlesztést célzó pályázatunkban például a csornai városi könyvtár volt a partnerünk. Sajnos az a pályázatunk, melyben hat városi könyvtárral együttműködve terveztünk egy nagyobb volumenű informatikai fejlesztést, nem részesült támogatásban.

Ez volt az az időszak, amikor előtérbe kerültek az integrált könyvtári rendszerek. A kölcsönzési nyilvántartások gépesítése már elkezdődött az 1990-es évek elején, ezzel párhuzamosan megindult az állomány retrospektív (visszamenőleges) feldolgozása, a régi katalógusok cédulaállományának gépre vitele. Ez szintén óriási kihívás volt egy nagy könyvtár esetében, hiszen félmilliós állománnyal kellett dolgoznunk, és nagyon sokféle katalógust kellett kiváltanunk. Az elején még mindenki megvette a legolcsóbb szoftvert, vagy házilag készített egyet, így Magyarországon a 19 megyei könyvtár tucatnyi különféle szoftvert használt, ami meglehetősen kaotikus helyzetet eredményezett. Megoldásokat láthattunk a külföldi tanulmányutak alkalmával, például 1996-ban, amikor Szlovéniában, Muraszombatban és Mariborban jártunk. Ott államilag szabályozták a rendszert, így aki a nemzeti könyvtáréhoz csatlakozott, le tudta onnan hívni az adatokat, ezzel rengeteg munkát takaríthatott meg, és sok problémától megmenekült. 2001-ben Horvátországban jártunk, ott akkor még négyféle integrált könyvtári rendszert használtak, de állami támogatást már csak az kaphatott, aki átvette a nemzeti könyvtár rendszerét, így pár éven belül az egész országban egységessé vált a gyakorlat. Nálunk mindenki ment tovább a maga útján, de a felismerés, hogy egységesítésre van szükség, ebben az időszakban már megszületett. Elődöm, Tuba László igazgató úr is tett már ebbe az irányba lépéseket.

2012-ben a Könyves Vasárnap író – olvasó találkozóján (DRKPK Archívuma)

Az új kihívások mellett milyen nehézségekkel kellett megküzdeni ebben az időszakban?

A városi könyvtárakat említve érdekes helyzet alakult ki. Megyénkben régebben három város volt, a három egykori megyeszékhely; ezekhez jött még 1969-ben Csorna, illetve 1971-ben Kapuvár. 2000 táján azonban beindult egy „urbanizációs folyamat”, amelynek eredményeként hirtelen több település kapott városi rangot (Beled, Tét, Pannonhalma, Fertőd, Jánossomorja, Lébény). A könyvtárakat tekintve azonban nagy volt a kontraszt: ott volt például a több mint száz esztendős, kialakult osztályszerkezettel rendelkező, néhány tucatnyi munkatársat foglalkoztató egykori megyeszékhely, Sopron könyvtára, és ott voltak a faluból várossá avanzsált egyszemélyes, néhány ezer kötetes gyűjtemények, amelyeket ezentúl szintén városi könyvtárnak hívtak. A kettő között meg, valahol „félúton” ott volt Csorna és Kapuvár… Amikor megpróbáltuk a városi könyvtárak munkáját segíteni, teljesen másképp kellett az egyes településekkel foglalkoznunk.

Anyagi szempontból is nagyon nehéz időszak volt ez, főleg a második fele. 2003 körül sem álltak jól a közgyűjtemények, de 2005 után mintha elkezdődött volna a „hét szűk esztendő”. Könyvtárvezetői munkám során a legnehezebbek mindig a költségvetési tárgyalások voltak. Több átvilágítást megéltünk, mindegyik után jöttek a nagy csaták és a nagy dilemmák, hogyan tudjuk az érdekeinket megvédeni. Ezt csak részben ellensúlyozhatták a pályázati támogatások, mert azokat mindig konkrét feladatok elvégzésére kaptuk, arra kellett fordítani. Közben jöttek elő más problémák, például a százéves épület egyre gyakrabban beázott. A nagy nehézségek ellenére sikerült a nyílászárókat (68 ablakot 3 év alatt, 4 ütemben) kicserélni, ami minőségi változást jelentett. E munka azért is volt nagy kihívás, mert mindig pakolnunk kellett, meg letakarni, aztán visszapakolni, és közben gyakran korlátozni a könyvtári szolgáltatásokat is. A pályázatok elsősorban abban segítettek, hogy bizonyos területeken tudjunk továbblépni. Mind a működési körülményeket, mind az állománygyarapítást tekintve voltak komoly nehézségek, melyek az olvasókat is érintették. Kemény időszak volt.

A könyvtár alapvető feladata az olvasók megnyerése. Ez hogyan zajlott akkor? Mennyiben voltak mások az akkori olvasók? Milyen szokások jellemezték őket?

Az olvasók megnyerése mindig is nagyon összetett feladat volt, többféle módszerrel lehetett eredményt elérni. Alapvetően a használói szokások alakulásában nagyon fontos változásnak tartom, hogy az 1990-es évek végétől már elérhető lett távolról a katalógusunk. Korábban – 1984 és 1993 között magam is tájékoztató könyvtárosként dolgoztam – az volt a jellemző, hogy az olvasó megkérdezte, megvan-e egy adott könyv. Az elektronikus katalógusok elérhetővé válásával viszont már egyre többen jöttek konkrét kéréssel. Lényeges szokásváltozás volt, hogy a véletlenszerűen érkező olvasók egyre inkább elmaradtak, helyettük több céltudatos látogatónk érkezett. Emellett kezdett megváltozni a potenciális olvasók időbeosztása is. Korábban többen huzamosabb ideig töltötték itt az idejüket, kutattak, jegyzeteltek; a fénymásoltatás, a nyomtatás, majd a szkennelés megjelenésével és az online elérhető adatbázisok terjedésével ez az arány is jelentősen megváltozott.

Hogyan sikerült megnyerni a legfiatalabbakat, hiszen a megyei könyvtárnak gyermekrészlege ebben az időszakban nem volt?

Speciális helyzet állt elő azzal, hogy 1976-ban a megyei könyvtár a Baross úti épületbe költözött, a gyermekkönyvtárunk viszont az előző épületünkben, a Bajcsy-Zsilinszky út 36. sz. alatt üzemelt. Ott működött a hangtár és a kötészet is. Az 1990-es évek első felére viszont ez az épület életveszélyessé vált. Akkor a fenntartó megyei önkormányzat segítségével a Petőfi Sándor Városi Művelődési Központ épületében (ma az Árpád Parkolóház áll a helyén) kapott helyet átmenetileg – négy esztendőre – a gyermekkönyvtár, de ez idő alatt sem sikerült az elhelyezését megoldani, ezért 1998-ban a fenntartó szomorú döntést hozott számunkra: megszüntette a gyermekkönyvtárunkat. Ebből adódóan a 14 év alattiakkal való foglalkozás nehezebbé vált, hiszen felnőtt részlegünkbe ők csak szülői felügyelettel érkezhettek; ezért a „természetes utánpótlás” – hogy a gyermekrészleg látogatói „belenőttek” a felnőtt olvasók táborába – megszűnt. Fontosabbá vált számunkra, hogy az iskolákkal tartsuk a kapcsolatot, csoportokat fogadjunk, rendhagyó órákat tartsunk, hogy a gyerekek képet kapjanak az itt folyó munkáról, lehetőségekről.

Számos, gyerekeket megmozgató pályázat is indult ebben az időszakban. Említenél néhányat a sikeresebbek közül?

Sokat tettünk ezen a téren, egy igen izgalmas időszak volt. Az első nagy vetélkedőnk az Olvasni jó! pályázat volt. Ezt a Kisalföld szerkesztőségével közösen hirdettük meg. Hat fordulóban 10-10 kérdés került terítékre. A 10-14 éves korosztályból 5 fős csapatok indulhattak, összesen 468 csapat vett részt a játékban. A Megyei Pedagógiai Intézettől kapott adat szerint akkortájt ebben a korcsoportban kb. 11 ezer diák tanult a megyében, azaz minden 5. diákot sikerült aktivizálnunk, amit szép eredménynek könyvelhettünk el. Ráadásul sok nagyon magas színvonalú válasz is érkezett, úgyhogy az első kb. negyven helyezettnél jóformán fél-fél pontok döntöttek. A sikeren felbuzdulva három év múlva újra megszerveztük ezt a hagyományos módon lebonyolított (még nem online) versengést, bár addigra a csökkenő gyereklétszám miatt több helyen bezárt a felső tagozat, mintegy 350 csapat nevezett be. Széchényi Ferenc születésének 250. évfordulójára ismét a Kisalfölddel közösen szerveztünk vetélkedőt, ezt már online válaszadással. (A képen nagy az öröm az eredményhirdetésen, Könyves Vasárnap, 2009 – DRKPK Archívuma)

Ma már sok könyvtár rendszeres rendezvényhelyszín, hangsúlyozottan közösségi tér is. Mennyire volt ez jellemző az 1990-es években?

Az akkori könyvtári gyakorlatnak megfelelően elég intenzíven részt vettünk a különböző rendezvények megszervezésében, mint az Ünnepi Könyvhét vagy A magyar költészet napja. Az ellátórendszernek köszönhetően sok programot vittünk ki a falvakba is, melyekről számos kedves emléket őrzök. Szinte kivétel nélkül nagy szeretettel fogadtak bennünket és örültek a programoknak. A legnehezebb anyagi helyzetben is feltaláltuk magunkat, például abban az időszakban, amikor nem jutott pénz költő vagy előadóművész meghívására, indult el az a kezdeményezés, hogy mindenki mondja el a saját kedves versét. Egyre többen csatlakoztak, a megyei közgyűlés elnökétől kezdve a társintézmények munkatársain át a teljesen „civil olvasókig” sokan vállaltak felolvasást, nagyon hangulatos volt. Sokfélével próbálkoztunk, hogy a nehézségeket átvészeljük. Ami igazán jó emlékként él bennem, az a kollektíva, hogy olyan munkatársakkal dolgozhattunk együtt, akik átérezték a helyzet nehézségét, és megfelelő komolysággal vették tudomásul a döntéseket, keresték a megoldási lehetőségeket. A lelkes és lelkiismeretes munkatársaknak köszönhetjük, hogy ezt a nehéz időszakot együtt végig tudtuk csinálni.

Nemcsak a szervezőknek, de a zsűrinek is sok dolga akadt a vetélkedőkön (DRKPK Archívuma)

A sok feladat mellett tudtál-e időt szakítani a tudományos munkára?

Erre az időszakra esett a PhD fokozat megszerzése, a disszertáció írása, védése (a doktori iskolát 1999-ben kezdtem el). Disszertációmban a 17. századi győri végrendeletekkel kapcsolatos kutatásaim addigi eredményeit igyekeztem összegezni, ezen források felhasználásával bemutatni a korabeli győri polgárok mindennapi életét. Közben születtek újabb tanulmányaim is e tárgyban – mint ahogy könyv-, könyvtár-, sajtó- és nyomdászattörténeti témákban is. De a tudományos munkát mindig befolyásolták az aktualitások is, például 2008-ban dr. Kovács Pál születésének 200. évfordulóján szerveztünk a társintézményekkel közösen egy konferenciát, ahol magam is tartottam előadást dr. Kovács Pál és a Hazánk című újság kapcsolatáról – ez azután az Arrabona című múzeumi évkönyv tematikus számában meg is jelent. Konferenciaszervezéssel, tanulmányírással, bibliográfia szerkesztésével zajlott a Kisfaludy Károly évforduló is. Egy könyvkiadási pályázat támogatásának elnyerésével állítottuk össze a Ki kicsoda Győr–Moson–Sopron megye helyismereti kutatásában? című kézikönyvet, ami azért is nagyon fontos munka volt, mert meg tudtuk szólítani a profik mellett a lelkes amatőr kutatókat is, olyanokat, akik esetleg elszármazottként másutt élve folytatnak megyénket érintő kutatásokat, vagy egy-egy kis faluban, szinte észrevétlenül tevékenykednek. 2008-ban megszerkesztettük, majd 2009-ben pályázati támogatásból jelentettük meg a Kisfaludy Károly Megyei Könyvtár Évkönyve 2008 című kiadványt, melyben másfél tucatnyi kolléga is írt tanulmányt – főként munkaidőn túl, szabad idejében végzett – kutatásainak eredményeiről.

2013-ban a Kisfaludy Károly Megyei Könyvtár és a Galgóczi Erzsébet Városi Könyvtár összevonásra került, így született meg a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér. Ezt megelőzően voltak más jellegű összevonási tervek, más forgatókönyvek? Mi lett ezekkel?

Győrött az 1990-es évek elejétől többször felmerült a felsőoktatási és a megyei könyvtár egyesítésének gondolata. Az akkori műszaki főiskolával folytak is tárgyalások erről, de végül ezek abbamaradtak. A következő „nekifutás” 2000 táján történt, amikor a főiskola vezetése a bővítés és egyetemmé válás mellett döntött. Ennek feltétele volt egy egyetemi könyvtár megléte, így ismét előtérbe került az összeolvasztás kérdése. Ez megint nem valósult meg, viszont az intézmény 2001-ben megkapta az egyetemi rangot. A kérdés 2010 táján, az építkezés kapcsán harmadszor is terítékre került. Ez egy nagyon komoly tárgyalássorozat volt, sokszor összeültek a két intézmény fenntartóinak képviselői, rengeteg egyeztető tárgyalást folytattunk. Ez utóbbiak során kiderült, hogy az egyesítés több szempontból visszalépést jelentene számunkra: egyrészt, mert az egyesített intézményben a meglévőnél kisebb tér jutott volna a megyei könyvtári funkciónak; másrészt, mert ki kellett volna költöznünk Révfaluba az egyetemi campusra, ami az olvasók számára nem tűnt kedvezőnek. Jogi akadályok is felmerültek, így az egyesítést szorgalmazó tárgyalások ezúttal sem vezettek eredményre.

Amikor „bezárult ez az ajtó”, kinyílt egy másik, hiszen jött a megyeszékhelyeken működő megyei és városi könyvtárakat egyesítő törvény. Addig ugyanis a megyeszékhelyek egy részén (tíz településen) külön működött megyei, illetve városi könyvtár, míg kilenc megyeszékhely könyvtára a megyei és a városi könyvtári feladatokat is ellátta. A 2012. évi októberi törvény az egyesítést rendelte el a megyeszékhelyeken, így jött léte Győrött a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér.

2010-ben az Ünnepi Könyvhéten Barsi Ernővel (DRKPK Archívuma)

Voltak érdekes próbálkozások is, mint a könyvtárbusz, ami azóta már „történelem”. Kérlek, elevenítsük fel ezt! Mennyire volt ez sikeres? Miért szűnt meg?

Igen, ma már történelem, hogy 1980-84 között győri központtal működött egy könyvtárbusz. Ez egy Ikarusz 66-os régi farmotoros nagy busz volt, amit egy vállalati szocialista brigád segítségével alakítottak át. 2500 kötetet tudtunk biztonsággal szállítani benne, a hátsó négyes ülést meghagyták az olvasóknak, és elöl volt egy könyvtáros munkapult is. A gépkocsivezető mellé minden napra egy-egy könyvtáros volt beosztva. Menetrend szerint közlekedett, a délelőtti órákban főként a győri peremkerületekben, a délutános műszakban pedig a falvakban járt. Ha jól emlékszem, kb. 30-35 falu tartozott hozzá, és másfél óra volt az állásidő egy-egy megállóhelyen. 1980 áprilisában indult útjára, két gépkocsivezetővel váltásban, könyvtárosként magam is többször mentem vele. Nagyon szép emlékeket őrzök ebből az időszakból, nekem nagy élmény volt, még akkor is, ha néha „lerobbantunk” útközben. Végül a busz műszaki állapota nagyon leromlott, ki kellett vonni a forgalomból.

Több évtized múlva, 2004 táján jött a minisztériumnak az az elképzelése, hogy a kistelepüléses megyékben könyvtárbuszos ellátás legyen. Akkor mi is szóba kerültünk, már csak azért is, mert nekünk már volt némi tapasztalatunk. Mi dolgoztuk ki az első pályázatot, beleértve azt is, hogyan nézzen ki a jármű, milyen felszereltséggel legyen ellátva. Ebben nagy segítséget jelentett az a kollégánk, akinek az édesapja kamionos volt, az édesanyja pedig könyvtáros, tehát „mindkét oldalról” voltak ismeretei. A British Council segítségével meghívtak egy angol könyvtárbuszos szakértőt, akivel három napig jártuk a megyét, megmutattunk neki néhány kiszemelt helyszínt. Ő tanácsokat adott, hogyan célszerű kiépíteni a villamos csatlakozást, milyen szempontokra figyeljünk stb. A fenntartónk által elindított nemzetközi közbeszerzési kiírásra csupán egy pályázat érkezett, Angliából, de az ajánlati ár kb. a dupláját tette ki a rendelkezésünkre álló összegnek, így a kiírást anyagi fedezet hiányában érvénytelennek nyilvánították. A következő közbeszerzési kiírásra már nagyobb összeget tervezett be a minisztérium, akkor viszont már nem vágtunk bele, mert addigra sok minden – így a fenntartó megyei önkormányzat hozzáállása is – megváltozott. Így megyénkben nem valósulhatott meg a modern könyvtárbuszos szolgáltatás; a következő pályázati lehetőséget kihasználva a pécsi Csorba Győző Megyei Könyvtár tudta elindítani az első könyvtárbuszt Baranya megyében – tapasztalatainkat is felhasználva.

Horváth József bár megkezdte gondtalan nyugdíjas éveit, most is fáradhatatlanul dolgozik, számos kutatása folyik, konferenciákon ad elő és az öt kötetesre tervezett Győr városmonográfia sorozatszerkesztője.

SzaSzi
Címlapfotó: Vas Balázs

A 125 éves a győri könyvtár cikksorozat további részei itt találhatók felsorolva.