Hüpnosz az antik görög vázafestészetben aránylag gyakori szereplő, szoborként viszont jóval ritkábban találkozhatunk vele. Emiatt is különleges ez a bronzfej, amelyet Civitella d’Arno-ban, Olaszországban találtak, s amely eredetileg egy teljes alak része volt. A legfontosabb attribútumai a szárnyai, valamint a leírások szerint jobb kezében pipacs vagy fáklya, bal kezében pedig egy ivókürt lehetett. Ebből önti Hüpnosz a halandókat elaltató nektárcseppeket, hogy az emberiséget éjszakáról éjszakára pihentető alvásba taszítsa.

Az istenség legtöbbször fiatalon jelenik meg, de a hellenisztikus korban szárnyas öregemberként is ábrázolták, gyakran bőségszaruval, amelyből álmot hint a világra. Egy Vas megyei római kori bronzszobron akantuszlevelek közül emelkedik ki. Az akantusz Vitruvius egyik legendája alapján eredetileg a temetkezésekkel, a halállal kapcsolatos ikonográfia része. Tüskéi az élet megpróbáltatásait jelképezték.

A British Múzeumban látható bronzszobor-töredék eredetije Scopas nevéhez fűződik, az egyik legnagyobb ókori görög szobrászéhoz. A Párosz szigetéről származó, kiváló művész mesterien foglalta márványba és fémbe a lélek indulatait, szenvedélyeit, vagy éppen legfinomabb hangulatait. Alkotásaival sorra keltette életre a hellén mitológia alakjait, emlékeztetve a bennünk is élő istenekre és istennőkre.

Hüpnosz Nüx-nek, az Éj istennőjének apa nélkül született fia, az alvással járó álomképek apja. Az ő fia a három álomisten: Morpheusz, az álmok megformálója, Phobetor (vagy más néven Ikelosz), a rémálom, valamint a természethez, állatokhoz kapcsolódó álmok és végül Phantaszosz, a különös, fantasztikus álmok alakítója. A mondák szerint tartaroszi otthonukon keresztülfolyt a feledés folyója, a Léthé, és Hüpnosz a folyó vizébe mártott ágacska érintésével altatta el az embereket.

A görög mitológiai földrajzban az álmok a való világ határain kívül léteznek, annak kezdeteihez közel (Homérosz: Odüsszeia, XXIV. 11–14). Hésziodosz antik költő is fontos dolgot árul el az Istenek születésében: az Álom – Hüpnosz a Halál – Thanatosz testvére. Ugyanezt írja Homérosz az Iliász tizennegyedik énekében:

„és itt lelte az Álmot, testvérét a Halálnak,
átkulcsolta kezét, s a nevén szólítva, kimondta:

- Álom, az isteneken meg az embereken te ki úr vagy,
hogyha szavam meghallgattad már bármikor eddig,
hallgass rám most is, hálás leszek érte örökké…”

(Devecseri Gábor fordítása)

A művészeti alkotások mélyebb megértéséhez nagyon fontos annak a világképnek az ismerete, amelybe a mű beágyazódik. Ezért érdemes elgondolkodnunk, mit üzenhet ez a mitikus motívum? Ha belegondolunk, amikor elalszunk, tényleg kicsit olyan, mintha meghaltunk volna, a test „feldöntve és vakon” fekszik, és viszont: a halál hasonló egy hosszú álomhoz. Az antik görögök világképében mindenesetre a halál nem teljes megsemmisülés, hanem a test és a lélek különválása – ahogy Platón tanította a Phaidónban. Az Állam X. könyvében található „Ér mítoszában” pedig azt is leírja, hogy a lélek a kilépés után hosszú vándorútra indul az „élők” számára láthatatlan világban.

„A halál után tehát a test, minthogy elvált a lélektől, önmagában marad, és a lélek is, miután elvált a testtől, önmagában marad.” (Platón: Phaidón IX. ‒ Hamvas Endre Ádám fordítása)

A görögök bizonyos álmokat az istenek üzeneteinek tartottak. Az orphikus és egyiptomi hagyományokból táplálkozó püthagoreusok szerint az álomban a lélek megszabadulhat a testtől, és képes lehet kapcsolatot teremteni magasabb lényekkel.

Néhány érdekesség az álmok szimbolikus jelentőségéről, amellyel az ógörög mellett más kultúrákban is találkozhatunk:

• A kínai taoista bölcselet álomról, létről, felébredésről vallott nézeteinek jellegzetes példája a Csuang Ce álma címen fennmaradt történet, amelyben megkérdőjeleződik, megtudhatjuk-e valaha, hogy az álom vagy az ébrenlét az igazi valóság (Csuang Ce, II. könyv, 12).
• A Bibliában Jahve álmokon keresztül fejezi ki akaratát népének, kiválasztottainak (pl. Jákob: Ter 28,12–16; Salamon: 1Kir 3,5–14); ezek mindig szimbolikus álmok, amelyeket Isten segítségével lehet értelmezni. Az álmokat megfejtő József történetében (Ter 40; 41) az álom a jövő előrejelzése, amelyet csak az Úr kegyeltje tud megfejteni. Az Újszövetségben Jézus fogantatását Józsefnek álmában (Mt 1,20), Máriának ébren jelentették.
• A hagyomány szerint Buddha fogantatását és születését is szimbolikus álom előzte meg.
• Az iszlám tradícióban az álom egy olyan magasabb szintű tudatosságot szimbolizál, amelyben az anyagi léthez kötött ember fel tud szabadulni bilincsei alól.

Az európai reneszánsz kultúrában az Álom – Halál kapcsolat az antikvitásból átvett gyakori motívum. Shakespeare így ír Macbeth című tragédiájában a Duncan király ellen álmában elkövetett merénylet kapcsán:

„Macbeth:
Úgy rémlett nekem, hogy
Egy hang kiálta: „Ne alugyatok!
Macbeth az álmot meggyilkolja!” – Az
Ártatlan álmot; álmot, mely a gond
Kuszált szövedékét kibontja; mely
Minden nap éltének halála, – búk
Fürdője; sebzett szívek balzsama;
A nagy természet másod-étsora,
Főtápszerünk az élet lakomáján.”

(Macbeth, II. 2. Szász Károly fordítása)

Shakespeare egy egész vígjátékot is szentelt a témának. A Szentivánéji álom a zseniális író egyik legrejtélyesebb műve, amelynek megfejtése igen sok fejtörést okoz az irodalomtudósoknak. Ha megtaláljuk a kulcsokat, bizonyára mélyebben megérthetjük a látható és láthatatlan világ mezsgyéjén szárnyaló Hüpnosz természetét is.

„Szent őrületben a költő szeme
Földről az égre, égből földre villan,
S mig ismeretlen dolgok vázait
Megtestesíti képzeletje, tolla
A légi semmit állandó alakkal,
Lakhellyel és névvel ruházza fel.”

(Szentivánéji álom, V. 1. Arany János fordítása)

Szabados Éva

Forrás: britishmuseum.org, arcanum.com, Wikipédia, acta.bibl.u-szeged.hu, mek.oszk.hu, mek.niif.hu, magyarhalasz.files.wordpress.com, web.unideb.hu

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép.

A cikksorozat korábbi részei: