A 2012-ben megjelent Elviszlek magammal jól összefoglalja a zenekar mögött álló elmúlt évtizedet, a megszokott szellemes hétköznapi témák mellett pedig a közéletre is reflektálnak a szövegek. A szigetes reklám sikerét jól mutatja, hogy még ma is lehet kistehenes tejkaramellát venni, és ezt a hatalmas felhajtáslöketet sikeresen kihasználva épült a szemünk láttára egy egészen érdekes zenei entitás, ami a többszöri névváltoztatás (Kistehén, Kistehén Tánczenekar, Kistehén Melankólikusok) és tagcsere után, a szerteágazó stílusa ellenére máig népszerű. Egyébként a színpadon hatalmas energiákat közvetítő Kollár-Klemencz László frontember közvetlen, maníroktól mentes lezsersége, szellemessége az, ami koherenciát biztosít az elmúlt évtized meredeknek ható változásai között.

A fesztelen szövegek a megszokotthoz képest nyitottabb hallgatói mentalitást kívánnak meg, enélkül szinte lehetetlen azonosulni a lemezzel, és magával a Kistehénnel is. A világvége alkalmával a bolygónkra látogató földönkívüliek csészealjára felkéredzkedő emberek történetét elmesélő Jó színe van központi eleme például egy új lábbeli színe és anyaga. A refrén tulajdonképpen egy sokszor elismételt sor (jószínevanmegaaanyaga), ami a szavak zeneiségét domborítja ki, a folyamatos ismétlődés miatt pedig egészen elveszti tényleges jelentését. A szájbergyereki örökséget belgásan megközelítő középső harmaddal szemben a lemezről igazán azok a számok emelkednek ki, amelyek harmonizálnak a borítóval: komolyabb és klasszikusabb öltözetben prezentálják a zenekarra jellemző fesztelen és ösztönös szellemességet.

Kifejezetten sokszínű a lemez. Megfér egymás mellett Belgára erősen hajazó infantilis hiphop, ami a nagycsoportos óvodás lét nehézségeit dolgozza fel (Olyan izé vagy), valamint a címadó Ezt is elviszem magammal, ami egy gondosan hangszerelt kortárs kritika. Erdős Virág versének egyedi ritmikáját, lüktetését teszi teljessé az erős érzelmeket kiváltó, dinamikus instrumentális környezet, valamint a szuggesztív ének. A személyes hangvételű dalszöveg már az első hallgatás után rögzül, és olyan érzelmi töltetet vált ki az emberből, mint ahogy azt a számban megjelenő A fel-fel dobott kő című Ady-vers tehette a költő kortársaival. A már említett költővel való együttműködés igen gyümölcsözőnek tűnik, a Pápá nyugodj békében a címadó dal mellett a legkiemelkedőbb.

A kissé túlságosan is eklektikusra sikeredett Elviszlek magammal helyet ad egy-két maradandó alkotásnak, melyeknek az enyhe, nem tolakodó társadalomkritikai él sem tett rosszat. A keveredő stílusok ugyan megosztók lehetnek egyesek számára, de a Kistehén lemeze a 2012-es magyar termés érdekes színfoltja volt még így is.

A kritika 2013-ban íródott.

Nyitray Dániel
Forrás: langolo.hu