Az emlékév során sokféle megközelítésben találkozhattunk Petőfi Sándor nevével a Győri Szalon hasábjain. Írtunk az alakját, műveit megidéző gyermekrajzkiállításról, felolvasóestről, városi múzeumi tárlatról, konferenciáról, a XXI. Győri Könyvszalon kötetbemutatóiról, zenés estről, online megemlékezésről, iskolai versmondóversenyről, országos kezdeményezésekről, a kis hazánkat körbejáró mozgókiállításról, vagyis a Petőfi-buszról, sőt „petőfis” gyereknapról is.

Ezúttal személyesebb vizekre eveztünk, három kérdést tettünk fel a fesztiválon szereplő, verszengetésben jártas zenészeknek. Harmadikként az emlékek között kellett „keresgélniük”. Arra voltunk kíváncsiak, őriznek-e a költőóriással kapcsolatos személyes élményt, amit szívesen felelevenítenek. Nem könnyű a kérdés, de végül a „kincsek” közül előkerült néhány!

Gryllus Dániel (Kaláka)

Sok van, de talán ami sokszor eszembe jut, az Alkony című verse, ami a diósgyőri vár lépcsőjénél is olvasható rövid költemény. Ebben van, hogy a harangszó olyan, mintha az „égbül” jönne. A vers végén azt írja, hogy nem jut semmi eszébe. Petőfi ezt is képes volt leírni, szó szerint így: „Tudja isten, hol jár az eszem.”

Berzevici Zoltán

Petőfi költészetével kapcsolatos emlékem 1989-re nyúlik vissza. A Kaláka Folkfesztiválon, a diósgyőri várban, a Megint beszélünk s csak beszélünk című Petőfi-verset énekeltem a Bűvölő együttessel. Abban a történelmi korban, a rendszerváltoztatás évében nagyot szólt a vers, és a végén több szólamban elhangzó „Föl, föl hazám!” erős hatása volt, ahogy a várfalakról visszaverődő hang megsokszorozódott. Jó szívvel emlékszem vissza a lelkes közönségre is. Most az Énekeltvers fesztiválon újra elhangzik a dal.

Csörsz Rumen István

A nyolcvanas évek derekán, felső tagozatosként rendszeresen jártunk az alsóbb osztályokba, hol Mikulás-műsorral, hol március 15-i összeállításokkal. Egyszer én lehettem Petőfi, aki (bár a valóságban nem tett ilyesmit) elszavalta a „tömegnek” a Nemzeti dalt. Alacsony, szemüveges gyerek voltam, de az ilyesmi mindig szárnyakat adott. Addigra ezt már kezdő gitárosként minden házibulin, kiránduláson eljátszottuk Tolcsvayék zenéjével, úgyhogy arra kellett vigyáznom a versmondáskor, nehogy az ének szerint hangsúlyozzam. Kicsit rebellis dolognak számított ez a vers akkor (is), de sose lett baj belőle. Manapság az Egressy-féle megzenésítés átdolgozását énekeljük a Feleségek felesége című Szendrey Júlia-esten színész barátaimmal, Tallián Mariann-nal és Lázár Balázzsal közösen. A Petőfi-kötet mindig elérhető magasságban állt a nagymamám könyvespolcán is, így Petőfi és Arany verseiből készítettem első megzenésítéseimet 10-11 évesen. Sok verse valósággal kiabál a megzenésítés után, de hangos felolvasással a többi, kevésbé dalszerű vershez is utat találhatunk.

Hangraforgó együttes

Sok-sok rendhagyó irodalomórán, kisebb-nagyobb megemlékezésen, irodalmi műsoron vagyunk túl, de különleges emlékünk egy március 15-i iskolai ünnepség, amelyen az iskola alsó tagozatos kisdiákjai vettek részt – nagyon sokan –, és nagyon nehéz feladatnak éreztük a gyerekeket kimozdítani a megszokott általános iskolai ünnepségek „letudjuk” hangulatából. Petőfi versei, a dalok ereje azonban átvitte a szándékot: a közönség együtt énekelte velünk a toborzókat, együtt indultunk csatába – felemelő érzés volt.

Török Máté (Misztrál)

Járva az országban és a világban sok olyan élményünk volt, ami köthető március 15-höz. Bármerre járunk, az emlékezés kapcsán Petőfi neve mindig szóba kerül. Érdekes élmény, hogy különböző helyeken a magyarság a Nemzeti dalt miként éli meg, miként szavalja el, milyen érzelmeket generál bennük.

Krulik Zoltán (Makám)

Az az éjszaka jut eszembe, ami szintén ennek a pápai református kollégiumnak a kertjében esett meg. A református fesztiválon muzsikáltunk, aztán még sokáig jó kedvünk volt, kiültünk a kertbe az éjszakába. Beszélgettünk, iddogáltuk a jó kis borokat, és olyan lelkülettel itatódtunk át, amelyben benne volt annak a helynek a több száz éves szellemisége és benne volt Petőfi is. Jóleső volt a nagy elődökkel kapcsolódni.

Huzella Péter

Amikor a koltói kastélyban jártam először – még a Kalákában játszottam, és Kányádi Sándor vitt el bennünket oda –, akkor ott az erkélyen állt egy öreg pad. Én elképzeltem, ahogy Júliával ott üldögélnek, onnan nézik a tájat. Feltételeztem, hogy ez megtörtént, csak később derült ki, hogy ez egyáltalán nem fordulhatott elő, mert a koltói kastélynak akkor még nem volt erkélye, azt csak később építették hozzá – erről régi metszetek tanúskodnak –, vagyis csak az ablakon át nézhették a tájat. Az viszont valószínűsíthető, hogy az ott berendezett szobában aludtak. Eszembe jut az is, hogy Zalán Tibor barátommal és a Petőfi Irodalmi Ügynökség jóvoltából eljátszhattam ott a Szeptember végént, igaz, fagyott ujjakkal, mert nagyon hideg volt.

Apáti Ádám (Ferenczi György és az 1-ső Pesti Rackák)

Egyszer megkérdezték, melyikünk írta az egyik dalunk szövegét, mert nagyon tetszett, aktuális és vagány volt. Nevetve mondtuk, hogy a Sanyi.

Laboda Róbert (Pont 12 könyörgés)

Igen, lenne, a műsorunk próbafolyamata és annak játszása. Azt gondoljuk, hogy mindegyikünk kifejezésmódja egyaránt elfér és megszólal benne. Az ő költészete maga a találkozás.

Nem is kaphattunk volna ennél jobb zárszót! Találkozzunk a fesztiválon szeptember 8-án és 9-én! A megszólaltatott zenészekről és a Zengő Petőfi énekeltvers fesztivál részletes programjáról a petofigyorben.hu honlapon olvashatnak.

A Zengő Petőfi énekeltvers fesztivál zenészeinek feltett első kérdésre adott válaszok itt, a második kérdésre adott válaszok pedig itt olvashatók.

SzaSzi