Sefcsik Ferenc 1898. július 3-án került a város szolgálatába, miután Zechmeister Károly polgármester 1897-ben pályázatot hirdetett. A polgármester szakavatott levéltárost keresett az ekkor nyugdíjba vonuló Visky Ferenc helyére. Fontos hangsúlyozni, hogy nagy változások zajlottak ebben az időben a városban, melyek a hivatali apparátust – így a levéltárat is – érintették. Az új városháza építési munkálatai már elkezdődtek, ami idővel a város vezetésével szoros egységben működő levéltár költözését is magától értetődővé tette. A polgármester pályázatában leszögezte, megemeli a városi levéltárnok díjazását, sőt azt „tekintve pedig, hogy a levéltár rendezése több évekre terjedő rendkívüli munkát igényel”, az első három évben további jutalmat is felajánl, amelynek nagy része az intézmény berendezését követően válik kifizethetővé.

A pályázat kihirdetését követően 10 pályázó jelentkezett a pozícióra. A főispán a pályázók közül Sefcsik Ferencet, Bars vármegye levéltárnokát nevezte ki, miután elméleti szakképzettségét igazolta. Sefcsik 1868. január 25-én született a felvidéki Baldócon. 1887-ben érettségizett a lőcsei főgimnáziumban. Ezt követően teológiát hallgatott az egri Érseki Hittudományi Főiskola és Papnevelő Intézetben, majd a budapesti Kir. Magyar Tudományegyetem filozófiai fakultásán folytatta tanulmányait. 1897-ben Budapesten tett levéltári szakvizsgát, majd Bars vármegye főlevéltárosává nevezték ki.

Első évei során a levéltári állomány áttekintését és rendezését végezte el, immár a korszak korszerűnek számító történeti szemléletmódjának megfelelően. Ennek keretében választotta el a könyvtári állományhoz tartozó dokumentumokat az archívumtól. 1899-1900 során az intézmény átköltözhetett az új helyére, a mai városháza épületébe. Az anyag zömének elhelyezésére igen tetszetős, barokk stílus szerint faragott, zárt szekrények és nyitott állványok szolgáltak, melyek a rajztárterem falai körül nyertek alkalmazást. A levéltári anyag külön teremben nyert elhelyezést, míg egy másik teremben alakították ki a könyvtárhelyiséget, mely egyúttal a kutatók számára biztosított zavartalan munkahelyet. Ezek mellett további munkaszobák is a rendelkezésére álltak.

Sefcsik Ferenc 1901-ben végzett a rendezéssel és költözéssel. Az új kihívásoknak megfelelvén tovább is képezte magát: 1902 nyarán elvégezte Budapesten a könyvtárnoki tanfolyamot. Időközben a levéltártól elválasztott könyvtár gondozása és immár gyarapítása (főként adományok, kötelespéldányok révén) szintén az intézmény vezetőjének feladatát képezte. A levéltári és könyvtári feladatok mellett Sefcsik további közigazgatási funkciókat is ellátott, többek között ő tartotta nyilván a város területén működő egyesületeket, társulatokat, vagy éppen a nyomdák sajtótermékeit. Ha ez nem lett volna még elég, 1903-ban a Győr megyei levéltárt vezető Zoltán Vilmos ellen fegyelmi eljárás indult. A felfüggesztett levéltárnok helyettesítésére a főispán Sefcsik Ferencet rendelte ki. A kezdetben csupán átmenetinek szánt megbízatás 1907-ig tartott.

1904-ben a Városi Közkönyvtár jelentős adományhoz jutott: a nagyértékű Milkovich-Zámory gyűjtemény 7562 kötete került birtokába. Sefcsik Ferenc ezzel a könyvtár első önálló gyűjteményeként üdvözölhette özv. Milkovich Zsigmondné Zámory Mária adományát.

A Milkovich-Zámory gyűjtemény

Az első évek kezdeti nehézségeit követően, 1908-ban érkezett el a következő fordulópont, amikor a Sefcsik Ferenc által vezetett gyűjtemény Városi Közkönyvtár néven a város polgárai számára is elérhetővé vált. Az évtized végére a könyvtár kinőtte a rendelkezésére álló teret, a korszakból származó jelentések egyre gyakrabban újabb és újabb polcok beállításáról, illetve a még így is fokozódó helyhiányról tanúskodnak.

Az első világháború idején a könyvtár szüneteltette működését, olvasótermét a városi tanács használta. Érdemes azonban megjegyezni, hogy feltehetően Sefcsik Ferenc a vészterhes időkben is igyekezett fenntartani valamennyit az intézmény működéséből, akad például információ néhány darabos gyarapításról, ezen kívül az országos felügyelő 1916-ban a következőket állapítja meg: „a hadiállapotból kifolyólag hivatalos teendőkkel agyonterhelt könyvtáros (…) legfeljebb kikölcsönzés útján tart fenn némi forgalmat.”

A könyvtár rendes működése feltehetően csak az 1920-as évek első felében állt vissza, ám a szolgáltatások elérhetősége (nyitvatartás) ekkor szűkösebben állt rendelkezésre, mint az első évtized folyamán. A nehézségek sajnos a továbbiakban is fennmaradtak, sőt az 1930-as évek első felében zajló gazdasági válság idején minimálisra esett vissza az intézmény anyagi támogatása. A könyvtár vezetősége jelezte is, hogy így lehetetlen lépést tartani a tudományos és szépirodalmi termeléssel, vagyis a gyarapítás elhanyagolhatóvá vált, de még a meglévő állomány fenntartása is rendkívüli nehézségeket okoz. Az utolsó idők kihívásai ellenére Sefcsik Ferenc alapítói és vezetői érdemei elvitathatatlanok. Jelzésértékű, hogy a rábízott könyvtári gyűjtemény kezdetben 1000-1500 darabból állt, nyugdíjazása idején pedig meghaladta a 45.000 darabot.

Az olvasóterem és a könyvtári dolgozószoba

Sefcsik Ferenc levéltárosi és könyvtárosi munkái mellett rendszeresen folytatott kutatásokat Győr város múltjára vonatkozóan, több alkalommal kutatott külföldi levéltárakban is. Történelmi írásai döntően a Győri Híradóban, a Győri Hírlapban, a Dunántúli Hírlapban, a Budapesti Hírlapban és a Győri Szemlében jelentek meg, míg Győr város leírása című tanulmánya a Magyarország városai és vármegyéi című monográfiában látott napvilágot. Tagja volt többek között a Kisfaludy Irodalmi Körnek és a Katholikus Körnek. 1934. május 3-án hunyt el.

Borbély Tamás

Felhasznált irodalom:
Bay Ferenc (szerk.): A Győri Városi Közkönyvtár évkönyve I. 1898-1938. Győr, 1939
Horváth József: Adalékok a Győri Városi Közkönyvtár első évtizedeinek történetéhez. In. A Kisfaludy Károly Megyei Könyvtár Jubileumi Évkönyve, 1898-1998. Győr, 1998
Jászberényi Ferencné: A Győri Kisfaludy Károly Megyei Könyvtár helyismereti gyűjteménye. In. Honismeret, 1977. (4. évfolyam). 6. szám
Lengyel Alfréd: Győr város levéltárának története. In. Levéltári Közlemények, 1959. (30. évfolyam)

A 125 éves a győri könyvtár cikksorozat további részei itt találhatók felsorolva.