A mérnöki precizitással, kitűnően hangszerelt Fehér Éjszakák a pop-díva karakterének és a kísérletező, színes zenei alapoknak köszönhetően életre kel, véglegesen kiemelve őt abból az alter világából, amelybe a Hajolj bele a hajamba című slágerével robbant be, hogy aztán két sorlemezével a színtér legnépszerűbb énekesnője legyen. Az eddig is kifogástalanul megszólaló korongokon mindig akadt jó pár toplistára ítélt szerzemény, nincs ez máshogy a harmadik albummal sem.

Erről már rögtön az elején biztosít minket a Fehérre festem az arcom című nyitódal is, ami simán lehet annyira népszerű, mint a fentebb is említett sláger. A könnyű emészthetőség mellett viszont a dalok eklektikusak is, és az elektronikus zenei elemekkel szintén szabadon kísérleteznek, ezzel is növelve a szerzemények tartósságát. Egy pillanatra még James Blake trendi chill atmoszférája is visszaköszön a lemezen, a kiemelkedő Válj köddé című számban, amelyben a szokatlan beat izgalmas hangszereléssel társul.

A legtöbb számban olyan vizualitás rejlik, hogy szinte láttam magam előtt dalokhoz tartozó kisfilmeket. Erre az érzetre erősít rá a filmzenés hangszerelés, vonósokkal, szaxofonnal. A címadó dal, a Happy End vagy a hátborzongató thrillerek és James Bond világát idéző Őrült ékszer egyaránt telitalálat lenne főcímdalnak. Klipen pedig különösen érdekesen mutatna a Rész-egész hipergalaktikus folk eposz, amelyben Péterfy Bori a távoli jövőben mesél szerelmi bánatáról egy etil itatta mámoros űrcsehóban.

Nem hallgatom el viszont, hogy sokszor éreztem úgy, a szerzők elképesztően értenek ahhoz, hogy felcsigázzák az embert egy-egy karakteres gitár-riffel vagy üvöltéssel, hogy aztán az igazi katarzis mégis elmaradjon. Erre a legjobb példa talán a címadó Fehér éjszakák, ahol épp csak egy picivel több dögre lenne szükség ahhoz, hogy egy igazi remekmű legyen, még ha sláger így is lehet belőle, ahogy a lemez kb. minden dalából.

A verbalitást tekintve sem mindig nyűgözött le a lemez. Többször zavarónak találtam a magyar nyelvben szokatlan intonációt, például az egész lemezre jellemző szóvégi hangsúlyok használatát. Ettől inkább karakteres vers, mint dal jellegűek a szövegek.

Viszont akármennyire fanyalgok, ezek az úgynevezett hibák is szervesen hozzátartoznak a Péterfy Bori-jelenséghez, úgyhogy csak azt tudom mondani, hogy remélhetőleg Tövisházi Ambrus zeneszerzői, produceri munkájához hasonló ötletességgel, precizitással készül el a beígért mozifilm is, életre keltve ezzel a negyven perces anyagot. Tényleg jól mutatna a színes Fehér éjszakák a szélesvásznon.

A kritika 2013-ban íródott.

Nyitray Dániel
Forrás: langolo.hu