A győri könyvtár Muzeális gyűjteményének egyik legkivételesebb dokumentuma az 1727-től városunkban működő Streibig officina első győri kiadványa, az 1728. évre szóló német és latin nyelvű, nagy méretű kalendárium, amelyet talán joggal tekinthetünk a győri könyves kultúra egyik legfontosabb emlékének.

Az Ausztriából származó nyomdaalapítót, Joseph Anton Streibiget az akkori győri püspök, Sinzendorff Fülöp Lajos 1726-ban hívta Győrbe. 1727 őszén kezdhette el nyomtatni első itteni kiadványát. A címlapon mind a két nyelven szerepel a cím. Latinul Calendarium Jaurinense, de anno ex Maria Virgine incarnati Iesu Christi 1728. Bissextili, németül pedig: Neu eingerichteter Raaberischer Kalender auff das Jahr unsers Heylands Jesu Cristi MDCCXXVIII.

Streibig első kiadványával, annak különleges kivitelezésével azonnal megmutatta, hogy komoly technikai tudással rendelkezik. Nemcsak a címlap kétnyelvű, hanem a szöveg nagy része is olvasható latin és német nyelven. Kétszínnyomású, fekete és piros betűket szintúgy használt, az eredetileg is nagyalakú (31,5 cm x 20,5 cm) kalendárium címlapja (41 cm x 29,5 cm) kihajtható, azaz „eltér a kiadvány egészének méretétől”. Valószínűleg a következő évre már Streibig sem nyomtatott ekkora méretű kalendáriumot, sőt a 18. század folyamán más nyomdász sem, emiatt mindenképpen unikumnak tekinthető ez a kiadás. Streibig azzal is bizonyította, hogy megfelelő gazdagságú betűkészlettel rendelkezik, hogy „a latin nyelvű címben legalább hét, a német nyelvűben legalább kilenc betűméretet és -típust” használt.

A címlapot követő ajánlás a győri püspöknek szól. Ezt a kalendárium rész követi, 49 számozatlan lapon keresztül. „Egy-egy dupla oldalon 9-9 nap leírását adja, minden hónapot új oldalon kezdve.” A Streibig-nyomda első nyomtatványa az ún. „előjegyzéses vagy rovatos naptárak közé tartozott”. A kiadvány dupla oldalain szélesebb és keskenyebb rovatok szerepelnek, egyesekben előre megadott adatok vannak, másokban pedig a tulajdonos jegyezhette fel megjegyzéseit többek között az időjárásról, bevételeiről és kiadásairól, különböző üzleti ügyeiről stb.

Minden második lap jobb oldalára került az ún. címtár, ebben sorolták fel a világi és egyházi tisztviselők neveit, ezeket azonban már csak latin nyelven. Az egyes hónapokat követően pedig a vásárok jegyzékét, továbbá az időjárást érintő változásokat olvashatták a kalendárium használói, szintén latinul és németül.

A szintén a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Muzeális gyűjteményében található kéziratos dokumentumok gyöngyszemei közé tartozik a lokálpatrióta Ecker János (1788-1852) győri polgár négy naplója. A győri vaskereskedő és városi tisztségviselő 1823-1852 között vezetett életéről és a városi eseményekről feljegyzéseket, de az utókor számára csak négy kötet maradt fenn az 1847-1850 közötti évekből.

A művelt és iskolázott Ecker János aktívan részt vett Győr város irányításában, társadalmi életében. Jártas volt az irodalomban, számos hangszeren játszott, győri otthona a reformkor egyik helyi szellemi központja volt. Annak ellenére, hogy magyarul kitűnően tudott, naplóit anyanyelvén, azaz németül írta, helyenként azonban magyar kifejezéseket is használt, sőt eredeti magyar nyelvű írásokat is bemásolt, de az is előfordult, hogy német fordításban rögzített szövegeket, például az 1848. március 15-éhez kapcsolódó bejegyzésnél a 12 pontot német nyelven közli.

Ezekben a naplókban Ecker leírta, „hogyan vélekedtek, hogyan viselkedtek, hogyan reagáltak a sorsdöntő eseményekre Győr akkori lakói, és hogyan látta az eseményeket és magát a várost” a szerző. Lejegyezte Győr városának valamennyi ügyes-bajos dolgát, a kisebb és a nagyobb jelentőségű eseményeket ugyanúgy, a város egyházi és világi életét, az elhunytak életrajzát és nekrológját is közölte, és nem utolsósorban leírta a győri családokkal kapcsolatos eseményeket, sőt még a családi pletykákat is, valamint meteorológiai adatokat is rögzített naponként háromszor. Ezekben a naplóiban szót ejtett különböző koncertekről, művészeti eseményekről is, annak ellenére, hogy külön vezette ún. színházi naplóit is.

Miért csak négy naplója maradt fenn Eckernek? Egy feljelentést követően Dorner Ede megyefőnök valamennyi kötetet elkoboztatta és megsemmisítette. Ecker János a történelmi események leírása, az egyes testületekről szóló tudósítások, a színházi előadásokról és az időjárásról szóló beszámolók mellett olykor bizony gunyorosan írt különböző botrányokról, hivatalnokok és elöljárók balfogásairól és családi csúfságokról. Dornernél azonban eredendően a naplók politikai vonatkozásai miatt tettek feljelentést. A vádlók meggyőzték őt arról, hogy ezek a naplók politikai szempontból veszélyesek, valójában azonban ez csak ürügy volt. Nem annyira a naplókban szereplő politikai jelentőségű események, reagálások okozták a feljelentést, hanem a személyes és családi vonatkozások. Ecker ugyanis lejegyezte a győri családok vagyonának eredetét, intim házassági és házasságtörési titkait is, és ezek a családok nem akarták, hogy ezek a kompromittáló tények kiderüljenek.

A négy megmaradt naplót az elkobzás megakadályozására Ecker Magdolna nevű lánya a kéményben rejtette el, éppen ezért a kötetek utolsó oldalain láthatóak is a koromnyomok. A megmaradtak közül természetesen a legértékesebb és a legérdekesebb az a két kötet, amelyekben Ecker János az 1848-49-es forradalom és szabadságharc Győrben zajló eseményeiről is tudósít, amelyekbe kordokumentumokat másolt vagy illesztett be. A kötetek végén helyi vonatkozású korabeli nyomtatványok szerepelnek. Például Vörösmarty Szózatának szövege, amelyet 1848. március 16-án énekeltek a győri színházban, vagy épp Haynau 1849-ben Győrben megjelentetett hirdetménye.

Ecker János német nyelvű naplói igazi kortörténeti dokumentumok, „alapvető helytörténeti forrásműnek” számítanak. Annak ellenére, hogy német anyanyelvűként naplóit németül írta, Ecker magát magyarnak, Ungar-nak tartotta. Érdekelődött a magyarság, a magyar szellemi mozgalmak iránt, azonban az erőszakos magyarosítást nem kedvelte. Igazi lokálpatrióta volt, aki tettekkel bizonyította elkötelezettségét városa iránt. A megsemmisült naplók pótolhatatlan veszteséget jelentenek az utókor számára, és Ecker halála után pár évvel „már a kortársak is úgy vélekedtek”, hogy óriási kárt jelentett a naplók megsemmisítése.

A fenti dokumentumokat a Győri Értéktár Bizottság méltónak tartotta arra, hogy felvegye a Győri Értéktár kulturális örökség kategóriájába.

oszem

Felhasznált irodalom: gyoriszalon.hu

A 125 éves a győri könyvtár cikksorozat további részei itt találhatók felsorolva.