Magát nem tartja a szavak emberének: „Az a titok, hogy mindig rossz riportalany voltam, mert nem tudom megfogalmazni tudományosan, hogy mit csinálok, hogy mi a hatása az emberekre, én nem tudom megítélni, csak visszahallom másoktól. Én azért rajzolok, hogy ne kelljen beszélnem.” Rendkívül szerény személyiség, ismerői mégis azt állítják róla, hogy a verbális humora is zseniális, a huncutság mindig ott van a szemében. Sokszor idézi Kishont Ferencet, a világhírű magyar humoristát: „Látszatra olyan csendes, derűs ember vagyok, de belül rázkódok a röhögéstől.” De nemcsak humoráért lehet szeretni munkáit, hanem az apró részletekben felfedezhető játékosságért is. Szerinte „a figurális karikatúra az igazi”, így például ha virágos rétet rajzol, apró élőlényeket is láthatunk, amelyek egyből élettel töltik meg a képet. Tulajdonképpen ihletet bárhonnan tud meríteni, mindig észreveszi a környezetében az érdekeset, mindig megtalálja a témát: „Muris szakma egyébként, visszájáról kell nézni a világot” – mondja egy vele készült interjúban. Karikaturistának tartja magát: „Mindig az első rajzom a jó, szóval valamikor kotorászok a szeméttartóban, hogy kiszedjem az első rajzot belőle. Valami van benne, ami nincs benne a többiben. Tulajdonképpen ösztönös rajzoló vagyok, amit nem dicsőség kimondani a képzőművészek között.” Leszögezhetjük, hogy nem könnyű műfaj ez, hiszen feltételezi, hogy az alkotó mindig nyitott szemmel jár, farkasszemet tud nézni a világgal, és a kritikába humort, iróniát tud szőni. Ahogy Sajdik Ferenc fogalmaz, „az emberben kell valami fölüllátás”.

Részlet a Pom Pom meséiből, talán a legnépszerűbb szereplővel, aki mindenféle csokoládét nagyon kedvel:

A kapcsolódó Youtube videó lejátszása.

Édesapja korának egyik legnevesebb zsokéja, míg édesanyja balerina volt. Sajdik Ferenc a Berlinhez közeli Neuenhagenben született. A család hosszú ideig külföldön élt, míg az édesapa Dániában építette sportkarrierjét, az édesanya a gyerekekkel Görögországban maradt. 1941-ben Magyarországon, Dunakeszin egyesült újra a család, akinek tagjaira vidám emberekként emlékszik. Tanult az Iparrajziskolában, a Gutenberg Körben, majd 1950-ben a Szinyei Merse utcai grafikai iskolában végzett. Ezután öt évig nyomdászként dolgozott, majd tíz évig volt a Rádióújság tördelője. Rajzai csak ritkán jelentek meg ebben az időszakban, de régi vágya teljesült, amikor végül meghívták a Ludas Matyihoz, 1965-től közel harminc éven keresztül az ország legnagyobb vicclapjában – amely akkoriban 680 ezer példányt számlált – jelentek meg karikatúrái. Ilyen hosszú pályafutás alatt előbb-utóbb minden a látókörébe került. Élete során több ezer illusztrációja jelent meg, különösen ifjúsági és tankönyvek illusztrátoraként népszerű. Rajzokat készített többek között Moravia, Kipling, Tabi László, Peterdi Pál, Békés Pál, Arany János és Petőfi Sándor írásaihoz. Meghatározó életében a Csukás István meseíróval való közös munkájuk. Mindkét Kossuth-díjas rendkívül termékeny alkotó, feledhetetlen figurákat teremtettek. Mi a titka? „Ő is azt írt, amit akart, én is azt rajzoltam, amit akartam.” Egyszerű, nem igaz?

Amikor a nagy Ho-ho-horgász bedobja a csalit (vagyis a Főkukacot)

Ez a könnyedség, fesztelenség és a következetes tisztaság jellemzi rajzait. Figurái számtalan alakban képesek felbukkanni, jó kedély és emberség sugárzik belőlük, a művész stílusára jellemző kerekded vonalakból és tarka színfoltokból születnek. Az életszerű helyzetek, a természetszeretet, a szövegesen is megjelenő humor különösen szembeötlő képein, egyedi és megismételhetetlen. „Nem tudok kétszer ugyanúgy lerajzolni valamit”– nyilatkozza többször is. A jól ismert karaktereken túl számos Budapesthez vagy más városokhoz kapcsolódó grafika, reklámfilm került le a rajzasztaláról. „Tulajdonképpen nagy szerencsém van, hogy olyan természetem van, hogyha nincs is kedvem, akkor is nekifogok. De ha már nekifogok, akkor már kedvem van csinálni, úgyhogy nincs olyan rajz, amit kedvetlenül csináltam.”

Az összes létező díjat megkapta már. Hogy csak párat említsek: Kossuth-díj, Munkácsy-díj, Cannes-i Aranypálma nagydíj, és még sorolhatnám tovább, ha a teljesség igényére törekednék. Generációk nőttek fel rajzain, az általa megálmodott mesevilágból játszóteret építettek. Ő az egyetlen magyar karikaturista, akinek állandó tárlata van Vácott, nyolcvanöt évesen rajzfilmsorozatra kérik fel, ott van Bázelben, a világ egyik legnagyobb karikatúra-múzeumában, a halhatatlanok panteonjában, a rivaldafényt mégsem kedveli.

Ebben az interjúban megismerhetünk néhány műhelytitkot:

A váci Sajdik Gyűjtemény remek szórakozás, aki arra jár, feltétlenül iktassa be a programjába! Duna-parti sétái alkalmával ismerkedett meg Papp László váci műgyűjtővel és galériatulajdonossal, akivel jó barátságot kötöttek. Ennek az ismeretségnek köszönhető ez a 140 alkotásból álló gyűjtemény, amit a város 2020-ban vásárolt meg. Az állandó kiállítás ad otthont az 1980-as évektől készített, egyedülálló, többségében művészeket ábrázoló portréknak (Agatha Christie, Hofi Géza, Vámos Miklós, Szörényi Levente és sokan mások), a váci utcák mozgalmas élethelyzeteit megidéző tábláknak. Külön figyelemre méltóak a történelmi eseményeket megelevenítő alkotások, mint például Mária Terézia legendás váci látogatása, amelynek kapcsán mai napig vita tárgya, hogy áthaladt-e a neki felállított diadalív alatt. De a város hírnevét öregbíti az ország első vasútvonalának megépítéséről, vagy az első gőzhajó megérkezéséről szóló alkotása is. Természetesen nem maradhat el a Csukás Istvánnal közös munka eredményeként született meseillusztrációk, rajzfilmek bemutatása sem. Találkozhatunk Gombóc Artúrral, vagy a grafikus lányáról mintázott Picúrral is.

Mária Terézia legendás váci látogatása

Sajdik Ferenc apadhatatlan rajzolókedvét bizonyítja, hogy a Petőfi-emlékévhez kapcsolódóan még az idén is jelent meg kötete Vivát Petőfi! címmel. Csak kevesen tudják, hogy a költő maga is megfordult a váci Pannónia Ház (itt található ma a Sajdik Gyűjtemény) első emeleti báltermében még vándorszínész korában, és az Anyám tyúkja című költeményét is itt vetette papírra.

A termeket járva az ember rácsodálkozik, hogy Sajdik Ferenc mekkora életművet tudhat magának, holott ez csak egy szelete annak. Könnyed derű lesz úrrá a látogatón, joggal gondolhatja, hogy ez kicsiny országunk legvidámabb múzeuma. Élvezzük hát a jellegzetes Sajdik-világot!

Zárszóként: Kedves Sajdik Ferenc! Köszönjük a rajzai által szerzett sok kedves élményt! Igyekszünk valamennyit átvenni abból a derűből, ami az alkotásaiból árad. További alkotókedvet és hozzá jó egészséget kívánunk!

SzaSzi

(Sajdik Ferenc budapesti, Örkény Könyvesboltbeli kiállításáról (2015) itt írtunk, mosonmagyaróvári, a Flesch Károly Kulturális Központ galériájában rendezett kiállításáról (2016) pedig itt.)

Fotógaléria: A Sajdik Gyűjteményből

Szabó Szilvia fotói

32 kép

 

Forrás: wikipedia, facebook, welovebudapest, kultura.hu, gyoriszalon.hu

A YouTube-ra feltöltött videók beágyazása a nyilvános videómegosztó webhely API általános szerződési feltételeinek betartásával történt, a feltöltő/tulajdonos felhasználók felé történő általános engedélyét követve. A beágyazott videók a következő linkeken találhatók a feltöltő megnevezésével: 1. videó, 2. videó.