Ez az együttes legkelendőbb zenei anyaga (35 millió példány), mely a kritikusok tetszését is elnyerte. Ez hozta meg számukra az áttörést, s a megjelenés után egy gigaturnéra (3 év!!) mentek. A lemez Grammy-díjat nyert a legjobb metal előadás kategóriában, szerepel a Rolling Stone magazin Minden idők 100 legjobb metalalbuma és a Minden idők 500 legjobb albuma listáján, valamint az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyvben. Megkerülhetetlen a könnyűzene történetében.

A kapcsolódó Youtube videó lejátszása.

A The Black Album fordulópontot jelentett a banda életében, amennyiben lágyítottak az addigi trash metal hangzásvilágon, sőt két balladát is tettek rá, melyek mindegyike világsláger lett – ezek pedig a Nothing Else Matters és a The Unforgiven. Emiatt a „popularizálódás” miatt az addigi rajongók egy része azzal vádolta őket, hogy eladták magukat, pedig ez a zene sokkal kifinomultabb és dinamikusabb – bár kevésbé vad – lett, mint az előzőek. Öt kislemezzel népszerűsítették: Enter Sandman, The Unforgiven, Nothing Else Matters, Where I May Roam, Sad but True.

Ebben a produkcióban a Metallica megmutatta, hogy milyen minőségi munkát tudnak kiadni a kezük alól: kiterjesztették zenéjük határait, új lehetőségeket próbáltak ki, sőt új felvételi módszereket is. Ennek eredménye egy teljesen egyedi hang lett, olyan, amit azelőtt nem lehetett hallani a metal műfajban. Az újfajta hangzáshoz hozzájárult a ritmusszekció tökéletesítése (basszusgitár és dobok) és szimfonikus hangszerek alkalmazása is. A kritika egyértelműen pozitívnak, igényesnek ítélte a The Black Albumot, és fontos lépésnek tartották a heavy metal műfaj tömeges elfogadtatásában. A számok rövidebbek és dallamosabbak, a szövegek pedig személyesebbek és introspektívebbek, mint a korábbi szerzeményekben. A hathangos nyitóriffel induló Enter Sandman lett a legnagyobb sláger, s ez a dal tökéletesen jellemzi az új irányvonalat. Az egész zenei anyagon érezhető, hogy itt bizony már egy profi csapat játszik, a zenészek tökéletes összhangban vannak – de továbbra is az addig lerakott alapokra építkeztek, megőrizték a lényegüket: megmaradt az őserejű súlyosság.

Minden szám más és más: szitárhangokkal indul a Wherever I May Roam, diadalmas csatakiáltásként hangzik a Don't Tread On Me, a basszus-intróból bontakozik ki a szélesvásznú dinamikájú My Friend Of Misery, kimérten zakatol Hetfield Istenről szóló meditációja, a The God That Failed, húzós a Holier Than Thou, trash metal villámcsapásként örvénylik a Through The Never (ez a két dal még a régi Metallicát idézi), a Sad But True igazi „headbanger” nóta és a The Struggle Withinben igazán beletapostak a gázba. A legnagyobb meglepetés a két lírai dal volt: a gitárszólóval megkoronázott The Unforgiven és a vonósokkal felvett Nothing Else Matters.

Az új, letisztult zenéhez egy a korábbiaknál egyszerűbb borítót szeretett volna a banda, ahogy külön címet sem adtak neki. Így esett a választás az alap fekete dizájnra, nem szerették volna, ha a lemez külső megjelenítése hasonlítana a többi színes, zsúfolt metal albumra. A csomagolás így a monokróm tónusokra összpontosított: a fekete alapon csupán a zenekar alig észrevehető, szürke logója látható a bal felső sarokban, és egy feltekert kígyó a jobb alsóban. Ez utóbbi a Gadsden-zászlóból való.

Az album producere Bob Rock (1954) volt, és az együttes tagjain (James Hetfield – gitár, ének; Lars Ulrich – dob; Kirk Hammett – szólógitár; Jason Newsted – basszusgitár) kívül közreműködött Michael Kamen is. A produktum 30. születésnapjára azonban megjelentették a The Metallica Blacklist-et, amelyen több mint 50 előadó feldolgozásai szerepelnek különböző stílusokban. A lemezt – a szűnni nem akaró kereslet miatt – 2008-ban, 2010-ben, 2014-ben és 2021-ben újra kiadták.

Tracklist:
01. Enter Sandman
02. Sad But True
03. Holier Than Thou
04. The Unforgiven
05. Wherever I May Roam
06. Don’t Tread on Me
07. Through the Never
08. Nothing Else Matters
09. Of Wolf and Man
10. The God that Failed 
11. My Friend of Misery 
12. The Struggle Within

tmoni

Forrás: Wikipédia (magyar, angol), Ultimate Classic Rock, Shock!, Billboard Magazine, Pitchfork, BBC, Loudwire, Louder, uDiscoverMusic, Metal Injection, Ultimate Metallica, Kerrang!

A kép a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.

A YouTube-ra feltöltött videók beágyazása a nyilvános videómegosztó webhely API általános szerződési feltételeinek betartásával történt, a feltöltők/tulajdonosok felhasználók felé történő általános engedélyét követve. A beágyazott videók a következő linkeken találhatók a feltöltők megnevezéseivel: 1. videó; 2. videó; 3. videó; 4. videó.