„Némák vagytok-e, büszke kövek? No, beszéljetek, utcák!
Szóljatok, ó, paloták! Genius, alszol-e még?
Mindennek van lelke, tudom, szentelt falaid közt…”

(Johann Wolfgang von Goethe)

A Közép-Európában páratlan, egykori római villagazdaság első emlékeit a 20. század legelején tárták fel, és a munkák azóta is folynak. Palágyi Sylvia, aki a római világ kutatásával vált nemzetközileg ismert szaktekintéllyé, 1976-tól három évtizeden át volt Baláca programvezető régésze, és a villagazdaság az ő elhivatott és tudatosan építkező szakmai munkájának köszönhetően emelkedett a legjelentősebb hazai római kori emlékek sorába.

A feltárás története

Az első leletekre a szántást végző cselédek találtak rá 1904-ben. A falmaradványok híre gyorsan eljutott a kapuit egy évvel korábban megnyitó Veszprém Vármegyei Múzeumhoz, így a felfedezés rögtön az érdeklődés középpontjába került. Az épületegyüttes feltárása 1906-ban indult Rhé Gyula, a Múzeumegyesület titkára, későbbi múzeumigazgató vezetésével. Az első feltárási ütemben tizenkét kőépületből álló villagazdaságot találtak, valamint a gazdaságot övező kerítőfal egy részét.

A központi lakóház mintegy 2400 négyzetméteres alapterületével egyedülálló méretű és kivitelű; a majorság a legnagyobb ismert pannóniai villagazdaságok közé tartozik. A főépületben négy mozaikpadlót tártak fel, ezek közül három az eredeti helyén tekinthető meg. A negyedik, közel hetven négyzetméteres darab a Magyar Nemzeti Múzeum Kőtárában található, de pontos másolata Balácán is látható.

A feltárások 1976-ban indultak el újra, és további lakóházakat, fürdő- és gazdasági épületeket sikerült felszínre hozni, míg a főépület újabb kutatása során egy gazdag leletanyagú pince került elő. A Villa Romana Baláca 1984. május 18-án, a múzeumi világnapon nyílt meg a nagyközönség előtt. 2002-2006 között pedig megépült a Lapidárium, amely Veszprém megye római kori emlékeit mutatja be.

2022-ben egy körülbelül kétezer négyzetméteres, fémszerkezetű védőtetővel fedték be a III. századot idéző belső tereket, mozaikokat és falfestményeket. Korszerűsítették az elektromos hálózatot, új burkolatot kapott a padló, és szellőztetőrendszert is kialakítottak.

Lapidárium és fotókiállítás Balácán

Az épületekben sétálva nagy segítségünkre lehet a rómaiak szellemiségének felidézésében a Seuso kincs képekben című fotókiállítás. A felbecsülhetetlen értékű és jelentőségű késő római ezüst edénykészletet bemutató tablók megidézik a görög-római mitológia isteneit és hőseit – egy olyan korszakot, amelyben a szakralitás természetesen áthatotta a mindennapokat.

Ugyanezt az élményt erősítheti meg bennünk, ha meglátogatjuk a főépület mögött található kőtárat, ahol Veszprém megye római kori kőfaragványainak gyűjteményét tekinthetjük meg.

Részletek a katalógus bevezetőjéből:

„A Balaton-felvidék és a Bakony-hegység tájegységét, a Sárrét és a Kisalföld egy részét magába foglaló Veszprém megyét a római korban is utak szelték át. A főútvonalak a Borostyánkőúttól, Pannonia provincia nyugati szélétől haladtak Aquincum, Alsó-Pannonia (Pannonia Inferior) fővárosa felé. A Savariából (Szombathely) Arrabonába (Győr) vezető út több kilométeren keresztül követhető a megye északnyugati szélén.
Ezeken az utakon vonultak a limeshez igyekvő katonai egységek és nyomukban a katonaság és a civil lakosság igényeit, szükségleteit kielégíteni szándékozó kereskedők. Az észak-itáliai kereskedőházak érdekszférája volt a Balaton-felvidék. A katonaság nyomairól, birtokszerzéseiről a sírkövek árulkodnak. Épületeiket, különösen a III-IV. században, Balaton-felvidéki vörös homokkövekkel tették színesebbé. A leveles és maszkos oszlopok a fedett folyosók, belső udvarok mellvédjein álltak...
A II. század végétől általánosan tapasztalható fellendülést követhetjük nyomon a II-III. századi kőanyag, előző időszakhoz mért, viszonylagos gazdagságában.”

Szép számmal maradtak meg olyan kőemlékek, amelyek a rómaiak vallásosságáról tanúskodnak, amelynek része volt a hősök dicső emlékének megőrzése és a minden élő iránti tisztelet. Házi oltáraik voltak, ahol naponta áldoztak az isteneiknek a családfő vezetésével.

„Az oltárokat leggyakrabban Jupiternek, Junonak, Minervának, a római mitológia főisteneinek ajánlották, de szívesen fordultak Dianához, Silvanushoz, Liber Páterhez és Herculeshez is. Jupiternek Tüskevár tágabb határában templomot emeltek.”

Búcsúpillantás

Ha Balácán járva megérint bennünket az ókori Róma világa, és szívesen belemerülnénk gazdag múltjába, akkor érdemes lehet fellapoznunk Titus Livius A római nép története a város alapításától című művét. Livius volt az utolsó történetíró, aki még a szabad „res publica”-ban élt. Írásából még az augustusi béke árad, Augustusban ő az ősi államforma visszaállítóját tisztelte. Hétkötetes munkája sokak számára szolgált forrásul, népszerűsége mind a mai napig töretlen.

A kőtárból kilépve, látogatásunk végén a régészeti parkban pihenhetünk meg, ahol búcsúzóul az illatozó levendulák ölelésében egy napóra köti össze a múltat és a jelen pillanatot.

Programajánló

Nyáron Balácán színházi előadásokkal is várják az érdeklődőket, 2023. augusztus 19-én, szombaton 14 órától pedig megrendezik a Vinalia rustica – ókori borünnep című programot, ahol hagyományőrző csapatok által elevenedik meg a szüret, kel életre a villagazdaság. Az ünnephez kapcsolódóan múzeumpedagógiai és kézműves foglalkozásokkal is csábítják a családokat.

Szabados Éva
Fotók: Szabados Éva

Fotógaléria: Villa Romana Baláca

Szabados Éva fotói

29 kép

 

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 14. kép; 24. kép.