(Családjáról, rendőri hivatásáról és társadalmi szerepvállalásairól életrajzának 1. része szól.)

Angyal, aki a „hivatalos óráiban Győrött főkapitány volt, ihletett óráiban pedig zeneköltő”, ha a száraz rendőri ügyektől félrevonulhatott, szívesen ült le a zongorához, hogy művészi hajlamainak hódoljon. A muzsika iránti érdeklődése már ifjúkorában megmutatkozott: járt a győri zeneiskolába, különórákat vett zongorajátéka tökéletesítése érdekében Nemesovits Antaltól, aki a királyi katholikus tanítóképző intézet zenetanára, a bencések templomának karmestere volt. Két évig járt a galambősz mesterhez, amikor egy nap a zeneprofesszor azt mondta neki: „Eredj, édes fiam, eredj! Búcsúznunk kell, mert te kedves fiam, én tőlem nem tanulhatsz már semmit sem! A te helyed ott van a konzervatórium művészei mellett.” Angyal nem ment konzervatóriumba (talán úgy gondolta, a zenei pálya nem biztos megélhetés egy család számára), magánúton mestere Konti József (1852-1905) neves karmester, zeneszerző lett, aki ez idő tájt a győri színházban dirigálta a helyi muzsikusokat. Angyal az 1874-ben alapított győri jogász-dalkör szervezésében is részt vett (a tisztikarban jegyző volt). Rendszeresen tartottak tánccal egybekötött dalestélyt. Szerepléseik alkalmával Angyal énekelt, illetve harmóniumon kísérte a szereplőket.

Zeneköltői pályája, művei

A „hivatalában is ritmusokat kereső” Angyal Armandnak alig húszévesen jelent meg első szerzeménye, a Krach-polka (1873), mely az egész országot bejárta. Legfőbb célkitűzése volt a magyar zenét „nemzeties irányban fejleszteni”. Ennek szellemében Petőfi-verseket is megzenésített, „a nép ajkára emelt”, s ha csak ennyit tett volna, már ez is a magyar zeneirodalom jeles alakjai közé emeli. Petőfin kívül más költők, például Vajda János, Vachott Sándor, Lévai József, Szávay Gyula, Kozma Andor, Tóth Kálmán, Angyal Emil, Endrődi Sándor, Heltai Jenő, Lőrincz András, Heine egy-egy hangulatos versére is szerzett dallamot.

Művei eredetiséget, tehetséget tükröztek, több díjat is nyert. Páratlanul sokoldalú és termékeny volt, rengeteg népdalt írt, de szerzett egyházi zenét, operát, operettet, rapszódiát, kórusművet, népszínművet, daljátékot is, melyeket sikerrel adtak elő Magyarországon (Budapest, Győr, Debrecen, Sopron, Balatonfüred, Pécs), illetve külföldön (Pozsony, Zombor, Bern, Karlsbad). Számos dalát a nép is szeretetébe fogadta és széles körben énekelte („Két gyöngye volt a falunak...”, „Volt nekem egy szép csillagom...”, „Hat nap óta szól a nóta” stb.). Ez utóbbi dal Bessenyei Ferenc előadásában itt meghallgatható (szövege pedig itt olvasható).

A zeneműpiacon több mint 300 alkotása jelent meg elsőrangú külföldi és hazai kiadóknál. Nagyrészt a bécsi Haslinger Károly, a Wetzler kiadó adta ki szerzeményeit, de szerepeltek művei a Rózsavölgyi, a Bárd Ferenc, a Táborszky zeneműkiadó, a Kunossy Vilmos zeneműnyomda kiadásában is. Az Apolló című férfikar gyűjteményben és az Eredeti Magyar Daltár füzeteiben is szép számmal voltak művei. A Bécsben megjelenő Musik für Alle című előkelő zenei folyóiratban, illetve a budapesti Zenélő Magyarország, a Zenevilág, a győri Magyar Lant c. szaklapokban is számos zeneszáma helyet kapott.

Angyal a zeneszerzés mellett a Győri Hírlapnál zenekritikusként is működött. Zeneművei, zeneirodalmi cikkei és kritikái országosan ismertté tették. Egy szakfolyóiratban így summázták tevékenységét: „A zeneművészet iránti érdeklődés fölkeltését tekintve igen érdemes munkát végzett s dicséretes tevékenységet fejtett ki...művei zenei tudását s alapos felkészültségét bizonyítják, melyek közül több nem csak első díjat nyert, hanem legelső zenészeink, s az elhunyt maestro, id. Ábrányi Kornél dicséretét is kiérdemelte.” (Zenelap, 1904. február 25.) Az egyik győri lap írta róla: „Zenei képességét, technikai készségét nagyszámú dalai, önálló alkotásai bizonyítják legfényesebben. Míg népies nótái a magyar népdal minden kedvességével hatnak, addig műdarabjaiban a harmónia, a művészi hangjáték, a gyönyörködtető változatosság ejti bámulatba a hallgatót.” (Dunántúli Hírlap, 1912. szeptember 5.).

Dalaim címmel 1891 és 1899 között 4 füzetet jelentetett meg a saját kiadásában.

A Dalaim két füzetének borítólapja:

Angyal-album – 30 év zenei válogatása

1908-ban a Pesti Könyvnyomda Rt. kiadta Angyal Armand 30 éves zeneszerzői munkásságának száz oldalt meghaladó, válogatott gyűjteményét Angyal-album címmel. A több mint 300 művéből 54 kiemelt alkotást foglal magában az album, három tematikus csoportban:

I. Dal-album (18 mű): A különböző zenelapokban elszórtan megjelenő szerzeményeit Dalaim címmel 4 füzetben megjelentette már, ezekből tartalmaz egy válogatást.

II. Műdalok (14 mű): Ebben a részben Petőfi Sándor, Kisfaludy Árpád Béla, Endrődi Sándor, Vajda János, Heltai Jenő, Lőrincz András, Heine (ford. Endrődi) megzenésített versei szerepelnek.

III. Salon-album (16 mű): Az I. Magyar Rapszódia, Ábrándozás, Éji zene, La valse excentrique, Nocturne, Scherzo, Szupé csárdások és egyéb hangulatos zeneművek találhatók itt.

Az Angyal-album végén szerepelnek még olyan szerzeményei egykori címlapjukkal, melyek önállóan is megjelentek már, ilyen a Concert-mazurka, a II. Magyar Rapszódia és Harsányi Lajos (Esterházy Miklós herceg várkáplánja) Uj vizeken című verseskötetének négy megzenésített költeménye.

„Kevés magyar zeneszerző tud ilyen gazdag változatossággal tündöklő szerzeménygyűjteménnyel a közönség előtt megjelenni” – írta róla az Ország-Világ az 1908. március 8-i számában. A budapesti Zenelapban (alcíme: Közlöny a zeneművészet összes ágai köréből) értékelték az Angyal-albumot, ennek sorait idézi a Győri hírlap 1908. június 7-i száma:

Több száz művét a teljesség igényével ezen a helyen nincs mód felsorolni.

Színpadi művei

Opera
• Vihar (1891), 4 felv. (Shakespeare után szöveg és zene: A.A., E.: Nyitány és két jelenet – Győr, 1891. jan. 3.)
• Zrínyi (1892), 3 felv. (Carl Theodor Körner Zrínyije után szöveg és zene: A.A.)
• A költő álma (1893), regényes opera, 1 felv. (szöveg és zene: A.A., E.: Győr, 1894. dec.; Sopron, 1895. febr. 15.)
• Névtelen, 3 felv. (szöveg: N. N., zene: A.A.)
• Hardajál dala, regényes opera, 3 felv. (R. Kipling után szöveg és zene: A.A.)
• Tündér Ilona (1906), 3 felv. (szöveg és zene: A.A.)
• Buda halála (1908), 4 felv. (Arany János után szöveg és zene: A.A.)

Operett
• Fogadás, 3 felv. (Mozart Cosi fan tutte után szöveg és zene: A.A., Ea: Győr, 1900. márc. 26. + még kétszer színre került)
• Milánói boszorkányok, regényes operett, 3 felv. (szöveg: G. Bíró Zoltán, zene: A.A.)
• Eldorádó, 3 felv. (szöveg: Miskolczi Henrik, zene: A.A.)
• Pucerájos kisasszony, 1 felv. (szöveg: Bródy István, Tábori Emil, zene: A.A. ‒ Ea.: Győr, 1904. nov. 23., 24.)
• Amerikásan, 3 felv. (szöveg: Miskolczi H., zene: A.A., E.: Győr, 1911.)

Népszínmű
• Becskiék árvája, 3 felv. (szöveg: Hegyi Jenő és Virág Jenő, zene: A.A. E.: Győr, 1900. jan. 20., 21.)
• A kis bóbitás, 3 felv. (szöveg: Miskolczi Henrik, Benedek Gyula, zene: A.A., E.: Győr, 1901. febr. 2., 3.)
• Az áruló, énekes népszínmű, 3 felv. (szöveg: Miskolczi Henrik, zene: A.A., E.: Győr, 1903. dec. 12., 13.)

Dramolett
• A bölcsődal, falusi történet, 1 felv. (szöveg: Sziklai Kornél, zene: A.A., E.: Bp. Magyar Színház, 1898. febr. 26.; Győri Színház, 1899. dec. 22.)

Daljáték
• Fogoly, 3 felv. (szöveg és zene: A.A., E: Győr, 1909. jan. 29.)
• A komédiás király, 4 felv. (Alexandre Dumas: Kean c. vígjátéka után írta: Ignotus (álnév). Zene: A.A., E.: Győr, 1910. dec. 9.; Pozsony, 1911. febr. 25.)

Bohózat
• A kikapós nagybácsi, 3 felv. (szöveg: Polgár Károly, zene: A.A., E.: Pozsony, 1918.)

Zeneszerzeményeinek hazai bemutatásáról (válogatás)

Petőfi Sándor Alkony című költeményére írt műdalát 1888. február 15-én a Magyar Királyi Operaházban tartott filharmóniai hangversenyen „városunk fia”, Ney Dávid világhírű operaénekes adta elő zongorakíséret mellett.

Gerster Etelka (1855-1920) világhírű opera-énekesnő magyarországi körútján Angyal dalaiból is énekelt néhányat.

A költő álma 1 felvonásos operáját 1895. február 15-én (pénteken) Sopronban előadta Komjáthy János győr-soproni színigazgató társulata. A dalműhöz nemcsak a zenét, a szöveget is Angyal Armand írta. A premier nagy érdeklődést keltett városszerte. Győrből többen elmentek megnézni, így pl. Szávay Gyula, Hauser György, Giffing stb. „A közönség bőkezűen osztotta reá elismerésének tapsait, végül pedig előbb a szereplőket, majd a szerzőt magát háromszor kihívta, s ezzel ünnepelte…” (Győri Hírlap, 1895. februá 17.)

A költő álma c. Angyal-darabot a Debreceni Városi Színházban is bemutatták:

Angyal Armand benyújtotta operáit (A költő álma, Vihar, Zrínyi) a Magyar Királyi Operához is. A műsorra tűzésüket azonban – bár nagyon tapintatosan és udvariasan, de – elutasították. Indokaik között szerepelt, hogy a dalokban csupán egyfajta érzelem, indulat fejeződik ki, a cselekmény túl „lanyha”, hiányzik az opera esetében elvárt drámai hatás, ugyanakkor a darabok megvalósítása (díszlet, jelmez stb.) költséges lenne. Alább olvasható Káldy Gyula művészeti igazgató levele, melyben indokolja, miért nem tudják a Zrínyi c. operáját előadásra elfogadni:

1899-ben jelent meg 100. műve, a Concert-mazurka. Barátjának, Ruschek Antal győri kanonoknak ajánlotta.

1900 őszén látott napvilágot Suite hongroise c. darabja, amelyet Ottó főhercegnek ajánlott, aki ezt egy brilliánsokkal díszített melltűvel viszonozta. (Az alábbi képen látható, hogy a nyakkendőjébe tűzve viselte az értékes ajándékot.)

A Budai Dalárda 1902. december 6-án tartott alapítási estjén nagy sikerrel adta elő Angyal Armand Palócz-dalok című szerzeményét. Az alábbi levélben a dalárda elnöke, Rózsavölgyi Gyula értesíti a szerzőt, hogy tiszteletük, hálájuk jeléül küldenek neki 1 db 10 koronás aranyat.

Angyalnak a Magyar fantázia c. nagyzenekarra írt alkotását előadták 1903-ban Bernben és a Budapesti Nemzeti Zenedében.

A Bárd Ferenc és testvére európai hírű zeneműkiadó cég felkérte, hogy a „Melodrámák” vállalat részére zenésítse meg Tóth Kálmán bajai költő Losonczi özvegye c. gyönyörű balladáját. A felkérésnek eleget tett, és a Bárd és Tsa kiadásában (Bp.) 1912-ben megjelent a Losonczi özvegye című melodrámája. Még ebben az évben műsorra tűzték, és a későbbiekben is országszerte több iskolában (Debrecen, Kalocsa, Igló, Kassa, Keszthely, Eger) szavalták el hazafias ünnepélyeken zenekísérettel (zongora, cselló, hegedű).

Külföldi sikerek

Egy-egy darabját külföldön is előadták. Mint Győr város rendőrfőkapitányának, az egész Osztrák-Magyar Monarchia területére érvényes vasúti szabadjegye volt. Ezt a lehetőséget felhasználta arra is, hogy szabadsága idején tetszése szerint utazzon a Monarchia üdülőhelyeire Karlsbadtól Abbáziáig, Bukovinától Székelyföldig. Utazásait mindig úgy szervezte, hogy akkor tartózkodjon egy adott üdülőhelyen, amikor valamelyik szerzeményét épp műsorra tűzi az üdülőhely zenekara vagy színtársulata. Így jelen volt akkor is, amikor Karlsbadban előadták a II. Magyar rapszódiáját. (Azonban a Budapesti Hírlap cikkében leírttal ellentétben valójában az I. Magyar rapszódiát ajánlotta József főhercegnek.)

Harsányi Lajos A gyermek bánata c. Angyal Armand által megzenésített költeményt a Pozsonyban rendezett virágjátékokon kitüntetéssel ismerték el, és a Stefánia kir. hercegnő fővédnöksége alatt tartott versenyen a prímási palota tükörtermében elő is adták.

Brünnben is műsorra tűzték A költő álma („das Dichters Traum”) című operáját a Városi Színházban. Németre Pohl S. dolgozta át. A dalműről Thieme Pál, a brünni színház karnagya igen elismerőleg nyilatkozott.

Magyarország, 1897. január 4.:

Az Áruló c. népszínművét előadták Zomborban (Győri Hírlap, 1904. október 16.):

Pozsonyban bemutatták A Komédiás királyt (Pesti Hírlap, 1911. február 28.):

Angyal Armand pályázatokon, dalosversenyeken nyert díjai (válogatás)

Király-díj dalpályázat I. díja (Zenelap, 1899. július 5.):

A Kassai daloskör népdalegyveleg férfikarra írt pályázatán 100 korona díjat nyert (Magyar Zenészek Lapja, 1901. július 15.):

A Debreceni Kövesdy-pályázaton díjat nyert (Dunántúli Hírlap, 1911. július 16.):

A Győri Ének- és Zeneegylet vezetője

A városunk zenei életét meghatározó egyesület Győri Férfidalegyletként jött létre 1846-ban, s egy év múlva zeneiskolájuk is megnyílt. Richter Antal volt az alapító igazgató (a világhírű győri születésű karmester, Richter János édesapja), az egyesület első elnöke Szerdahelyi Ferenc, karmestere Köppl Ferenc lett. A zenei társulat működése 1848-ban rövid ideig szünetelt, majd 1862-ben újraszerveződött Győri Ének- és Zeneegylet néven, és kisebb megszakításokkal 1949-ig működött. Egyike volt hazánk legrégibb, legkiválóbb dalegyleteinek. Az egylet jeligéje ez volt: „Szabad lantról szabad dal!”

Az egyesület történetét hullámhegyek és völgyek kísérték, részben anyagi nehézségek, részben a kezdetektől jellemző belső „személyi villongások” miatt. Negyedik megújulása, felívelése akkor kezdődött, amikor 1888-ban a zenerajongó Angyal Armand vette kezébe az irányítást, előbb igazgatója lett, majd 1891 és 1912 között az elnöke. (Még diákként járt az egyesület zeneiskolájába, és énekelt a Gyermekkarban – ezért különösen is szívén viselte az intézmény sorsának alakulását.) 1889. szeptemberben, amikor az iskola újraindult, anyagi támogatására Angyalnak sikerült a városi tanácstól 200 Ft segélyt szereznie. Egy női kar felállítását is megszervezte, ez néhány hónap múlva már 18 tagot számlált. Sokat jelentett, hogy az 1890-es évben a pártoló tagok száma is felduzzadt 340 főre.

1892-ben beléptek az országos dalárszövetségbe, és indultak a fővárosi dalárversenyen, ahol elnökük egyik szerzeményét, Az én szerelmem című Petőfi-költeményre írt dalát adták elő. A Győri Ének- és Zeneegylet nagy sikerrel szerepelt a művel, elnyerte az „Egyetértés” férfidalegylet versenydíját, az ezüst babérkoszorút. Itt látható a Petőfi-vers szövege és az Angyal Armand hagyatékában fennmaradt kéziratos kotta:

Eredményes szereplésükről még a budapesti lapok is nagy elismeréssel emlékeztek meg (Fővárosi Lapok, 1892. szeptember 2.):

Ugyanebben az évben Angyal Armand indítványára az egylet elhatározta – az elhanyagolt magyar zene nemzeti szellemben való fejlesztése céljából –, hogy a Soproni Férfidalkörrel szövetkezve megalakítják a Dunántúli Dalosszövetséget. 1893 májusában jött létre, célként meghatározták a magyar zenét minél szélesebb körben megkedveltetni, a magyar dalt, s a hazai művészet érdekeit képviselni. A dalosszövetség elnöke Angyal Armand volt.

1893. március 19-én a Győri Ének- és Zeneegylet közgyűlésén a soproni „Férfi-dalkör” ünnepélyes keretek között átnyújtotta Angyal Armandnak az oklevelet, mely szerint tiszteletbeli tagjukká választják (az 1892. dec. 19-i közgyűlésük eredménye).

1894-ben a Dunántúli Dalosszövetség szombathelyi első dalünnepélyéről a zsűri kitüntetésével távozott az egylet.

A Győri Ének- és Zeneegyletben 1894-ben átszervezték a zeneiskolát, hogy külön vezetése legyen, az első önálló zeneiskolai igazgatónak Franek Gábor székesegyházi karnagyot hívták meg. Kezdeményezésére még ebben az évben megalakult az egylet keretein belül a filharmóniai osztály, amivel sajnos egy belső megosztottság, rivalizálás indult el.

1896. augusztus 14-én a budapesti millenáris dalár-találkozón az első nap tartott estélyen Angyal és Kirchner dalaival szórakoztatták a közönséget, majd a versenyen Angyal Száz alakba öltözik szerelmem című darabjával hatalmas sikert arattak, a zsűri I. rangú kitüntetéssel jutalmazta az egyesületet.

A zeneegylet férfikara 1896-ban (Angyal A. az első sorban középen):

1898-ban az ének- és zeneegylet elnökeként mozgalmat indított Győrben a kultúrház építése érdekében.

1903-ban személyes és az egyletre is visszaható sikert jelentett, hogy a budapesti zenész kongresszus magyar szerzők hangversenyén Angyal Armand vezénylésével adták elő a Magyar fantázia című zenekari művét.

Ebben az évben a győri zeneegylet egy életnagyságú olajfestményt készíttetett Angyal Armandról, megemlékezve arról, hogy 15 éve áll az egylet élén, és a névnapján, április 7-én leplezték le. (A kép Pázmándy Károly győri születésű festő-tanár alkotása, a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum tulajdonában található.)

Felröppent a hír egy újságcikkben 1908 márciusában, hogy Angyal Armand sokrétű feladataira hivatkozva lemond a zeneegylet elnöki tisztéről (ebben szerepe lehetett annak, hogy már áldatlanná vált a viszony az egylet és a filharmóniai társaság között), de nyilván meggyőzték, hogy maradjon, mert a következő tisztújításon ismét ő lett az elnök.

1910-ben újabb sikeres eredményt mutatott fel a dalegylet: a keszthelyi dalosversenyen az egyesület férfikara az I. csoport 1. díját elnyerte. Ugyanakkor az ez évi áprilisi közgyűlésen Angyal Armand felpanaszolta, hogy a győri közönség anyagi támogatása egyre kevésbé áll arányban a vezetőség erőfeszítéseivel. Ennek oka lehetett, hogy a Filharmónia és a Zeneegylet megosztotta a város amúgy is gyér zenepártoló rétegét. Angyal Armand elnök és baráti köre latolgatta, hogy miként lehetne megoldást találni, így jött létre a zeneegylet alosztályaként a Győri Hangversenyrendező Társaság 1911. október végén. A Társaság első kísérleti esztendeje jól sikerült, így könnyebben mondott búcsút Angyal Armand az egyesület vezetésének 1912-ben. A győri zeneegylet sajnálattal fogadta lemondását, és elismeréssel adózva eddigi tevékenységéért, tiszteletbeli elnökké választották.

A dalegyleti tevékenységét idéző emlékérmei:

Zenei szakfolyóiratot alapít Győrben

Angyal Armand és Vajda Emil, a győri ének- és zeneegylet karnagya úgy találták, hogy miközben a társadalom hangzatos szavakkal a nemzeti termékek pártolására buzdít, a zeneművészetben „előítéletté vált, hogy nincs is magyar zene, nincs eredeti magyar sajátság, s a magyar népzene motívumai a magasabb zenei formákba való felvételre nem alkalmasak… csak az a szép, a jó, ami idegen, külföldi”, így többségében a külföldi zenék majmolása történik, míg a magyar műdalok, zamatos népdalok szerzői nem találnak kiadóra.

Ezért 1901 tavaszán előfizetési felhívást tettek közzé a helyi lapokban olyan zenei laphoz kérve támogatást, amely a magyar zene népszerűsítését, a magyar zeneszerzők érdekeit szolgálná. A lapot ekkor még Magyar Orpheus néven hirdették (a görög mitológiában Orpheus néven ismert a trák származású legendás dalnok, akit a líra feltalálójának tartanak), de mire a folyóirat ténylegesen formát öltött, egy magyarosabb (és a győri zeneegylet jeligéjét idéző) címet kapott.

Magyar Lant címmel 1901 júniusában adták ki a zenei szaklapot Győrött, amely a dunántúli daláregyesület, a győri ének- és zeneegyesület hivatalos közlönye is volt, „és általában az összes zenei ügyek éber és erős harcosa” – írta róla a Budapesti Hírlap. Angyal Armand ennek a vidéknek az első zeneművészeti lapját (szöveggel és zenemelléklettel) Vajda Emillel közösen szerkesztette (1901-1905), és nagy anyagi áldozatot vállalva tartotta fenn. „A közönség nem is sejti – írta a Zenelap, a Magyar Zeneszerzők Társaságának hivatalos közlönye –, hogy egy ilyen lap szerkesztése mennyi vesződséggel jár. A beküldött kéziratok átnézése, bírálása, rendezése külön embert igényelne. Ezt is pontosan elvégzi Angyal.” A folyóirat eleinte havonta, később kéthavonta jelent meg. A kiadóhivatal címe azonos volt Angyal Armand lakcímével: Győr, Rákóczi 33., a lap a győri Pannonia nyomdában, a zenei melléklet Budapesten Kunosy Vilmos és Fia Nyomdájában készült.

Zenevilág, 1901. június 15.:

Néhány év múlva, budapesti társszerkesztőnek meghívták Kontor Elek (1869-1929) zenetanár, zeneszerzőt, aki a fővárosi zenei életről, hangversenyekről, színházakról tudósított a lapban. Öt éven át Angyal Armand szép színvonalon tartotta a zenei orgánumot, de 1905 októberében elfoglaltságaira hivatkozva megvált a laptól. Dr. Kacsóh Pongrác zeneszerző, a Zenevilág c. szaklap szerkesztője így nyilatkozott a leköszönéséről (a szöveget a Győri Hírlap 1905. október 10-diki számában idézték):

Rövid idő múlva Klöckner Ede, a Zenélő Magyarország c. folyóirat kiadója vett át a lapot, a felelős szerkesztő Kereszthy István zenei író, tanár lett. Ezután a Magyar Lant díjtalan társlapja lett a budapesti Zenélő Magyarországnak, amellyel együtt jelent meg havonta kétszer.

Angyal 1910 tavaszán a fővárosi zenelapba beleolvadt Magyar Lantot „feltámasztotta”, kiadta Győrben apró, zsebméretű formában. Az elsőként megjelent 4 oldalas füzet nem tartalmazott tudományos zenei értekezéseket, viszont szerepeltek benne Angyalnak a Király-díj pályázaton I. díjat nyert népdalai. A Magyar Lant győri megjelenéséről még 1913-ban is lehetett olvasni a hírlapokban.

Zenei egyesületek, társulatok tagja, elnöke

A zenei pályán folytatott tevékenységének értékmérője, hogy komoly zenei társaságok felvették tagjaik sorába, sőt a magyar zenészek országos kongresszusának elnökévé választották 1901-ben.

Zenevilág, 1902. február 4.:

A Wagner Egyesület ösztöndíját, amellyel neves zeneszerzőket támogatnak, hogy részt vehessenek a nagy német zeneszerző, Richard Wagner operáit bemutató (amúgy méregdrága) bayreuthi ünnepi színjátékokon, 1904-ben Angyal Armand is elnyerte (ugyanekkor Bartók Béla és még néhány válogatott zeneszerző).

Dunántúli Hírlap, 1911. május 14.:

A győri waggon és gépgyár Egyetértés dal- és társasköre (sic!) a megalakulásuk 10. évfordulóján (1908) tartott díszközgyűlésen Angyal Armand neves zeneszerzőt dísztaggá választották.

A Győrrévfalusi Törekvés Dal- és Társaskör 1913. július 4-én tartotta alakuló közgyűlését. A társaskör védnökségét dr. Angyal Armand rendőrfőkapitány, zeneszerző vállalta el.

30 éves zeneírói jubileuma

A három évtizedet felölelő zeneírói jubileuma alkalmából 1903-ban a Győri Színházban előadták Az áruló c. népszínművét. A színházi estet követő banketten Győr város és a vármegye prominens vezetői a Vigadó dísztermében baráti körben adtak kifejezést (beszédek, zene, ajándék) megbecsülésüknek, szeretetüknek, ünnepelve a jubiláns zeneköltőt, Angyal Armandot. A részleteket az alábbi cikkekben lehet elolvasni:

Győr város ajándéka, a jubileumi alkalomra ünnepélyes keretek között átadott két bronz-szobor – melyek egyike a zenét, másik a dalt allegorizálja – Vincent-Désire Faure de Brousse (1876-1908) francia szobrászművész alkotása.

Egy újabb jubileum alkalmával, 1927-ben az Országos Magyar Dalosszövetség adományozott Angyal Armandnak díszoklevelet Győr város zenei élete vonatkozásában kifejtett 50 éves eredményes, önzetlen munkásságáért.

Bakonyszentlászlói kötődése

Angyal még mint téti szolgabíró „szeretett bele” az alkotói elvonulásra alkalmas, „poétikus szépségű, lantinspiráló” Bakonyszentlászlóba. 1906 táján vásárolt itt egy erdőterületet forrással, nyaralónak megvette gróf Eszterházy cserhegyi gazdasági magtárát Bakonyszentlászlón, és a saját ízlésének, elképzeléseinek megfelelően átalakíttatta, kifestette. Szemrevaló, kényelmes beosztású villa lett belőle, amit a hozzá épített torony, amely kilátóként funkcionált, egészen különlegessé varázsolt. Az alábbi rajzon látható, milyennek tervezte a nyaralót. Az emelet nem épült meg, a földszinti alaprajz megvalósult.

A villa fénykorából származó, az egész épületet ábrázoló fotó sajnos nem maradt fenn. A torony és az udvar egykori állapotáról látható néhány részlet képeken abból az időből, amikor még a család tulajdonában volt az épület.

Az unokái, dédunokái nagyon szerettek itt nyaralni, „életre szóló élmény” volt számukra, sok szép emléket őriznek erről a helyről.

A cserhegyi villa alkalmas volt a nagycsaládi együttlétekre, úri társaságok megvendégelésére, jó kapcsolatok ápolására, és nem utolsósorban – alkotói elvonulásra. Úgy tartják, itt született a Hat nap óta szól a nóta c. szerzeménye is. (A villát az utódok 2006-2007 körül eladták, sokáig lakatlanul állt, szomorú elhanyagoltságban, de 2021 körül új tulajdonosai lettek, akik úgy tervezik, hogy eredeti állapotában újítják fel.)

A villa hátsó frontja 2010-ben (Horváth Ákos fotója):

A villa bejárata 2020-ban (Szokoly Mónika fotója):

Angyal szerette Bakonyszentlászlót, és egyik nagy pártfogójává, népszerűsítőjévé vált. A település állomásának megépítését is (mely a Győrt Balatonnal összekötő vasútvonal közepén helyezkedik el) szorgalmazta, felhasználva kapcsolatait és a sajtó nyilvánosságát. Az állomás messze esik a falutól, a vonal jelentős része az Esterházy-birtokon épült, mert csupán Esterházy Imre értette meg a vasút gazdasági jelentőségét, a helyi gazdák nem adtak földjükből egy talpalatnyit sem.

A bakonyszentlászlói vasútállomás:

„A Cuha-völgyi vasút nem pusztán közlekedési eszköz, hanem nemzeti érték is, amely kultúrtörténeti emlékeket, világörökségi helyszínt és természeti látnivalókat kapcsol össze” – foglalta össze jelentőségét évekkel később Kancsal Károly, a település körjegyzője.

A faluban vasas és kénes gyógyforrásra épülő fürdő is volt, amely a reuma, csúz, köszvény és az asztma tüneteit enyhítette. A fürdőépület a grófi parkban (ma Vak Bottyán park) terült el, ahol az értelmiségi elit pihent, szórakozott. Angyal az 1860-as években igen népszerű, de a századforduló előtt tűzvész martalékává lett üdülőhely újjáépítését is szívén viselte. A nyaralóba költözése után nem sokkal, 1907. október 5-én Brenner Elek vaskereskedővel és Küster Géza magánzóval az alakulandó fürdő rt. megbízásából Enchmann Lipót rédei uradalmi tiszttartó, mint gr. Esterházy Imre és Pál tulajdonosok megbízottjával tárgyalásba bocsátkozott, s a régi fürdőtelepet 16.000 koronáért megvették. A részvénytársaság október 12-i gyűlésén a kibocsátandó részvények értékét 100 koronában állapították meg.

Angyal elkötelezetten törekedett a falut, annak idegenforgalmát felvirágoztatni, ebben a vonatkozásban a gondolkodása évtizedekkel megelőzte a korát. Nem rajta múlt, hogy a szép tervek nem váltak valóra... Ma már sajnos nyomát sem találni a valamikori fürdőtelepnek.

Bakonyszentlászló ideális pihenőhely volt Angyal Armand számára, de Győrben élt. Miután megházasodott (1883), előbb Újvárosban a Fő (ma Kossuth) utca 32. számú házba, majd a belvárosi Városház (ma Rákóczi) utca 33. számú épület emeleti erkélyes, öt szobás lakásába költöztek, melyet 1890. április 1-től bérelt.

A Rákóczi u. 33. vaserkélyéről fotózott Városház u. 22., 20., 18. szám (1898):

A Rákóczi u. 33. (2023):

Ezt a klasszicista lakóházat akkoriban úgy nevezték: a Györgyi-ház. Alapítványi ingatlan volt, Györgyi Ignácz magyar királyi testőr 1870-ben halt meg, vagyonát végrendeletében a városi szegény alapra és a fiú árvaházra hagyta, egykori otthona akkor szállt a városra, amikor felesége, Jellachich Emília (J. József horvát bán nővére) is elhunyt 1887-ben. 1908-ban a házat árverésre bocsátották, Angyal Armand ekkor megvásárolta, és itt élt családjával egészen 1931. április 9-én bekövetkezett haláláig.

Elhunytának híre meglepetést és széles körű részvétet keltett városszerte, hiszen jóformán utolsó pillanatáig korát meghazudtoló aktivitással vett részt a győri közéletben, számtalan egyesület tiszteletbeli tagja volt.

Angyal Armand halálhíre (Dunántúli Hírlap, 1931. április 10.):

Földi maradványait április 11-én (szombaton) 16 órakor római katolikus szertartás szerint helyezték végső nyugalomra a győr-nádorvárosi köztemető VIII. parcellájában, de még ebben az évben áthelyezték a díszsírhelyre (V.-116.).

Angyal Armand síremléke:

Síremlékére a következő verset vésték: „Elszállt a dal… / A szív már mit sem érez… / A költő lelke / megtért Istenéhez.”

Vargáné Blága Borbála

Felhasznált irodalom/forrás:
Felpéczi Petz Lajos: Győr város zenei élete, 1497-1926. ‒ Győr, 1930.
Fodor Miklós: Bakonyszentlászló helytörténeti olvasókönyve 2. ‒ Bakonyszentlászló, 2019. p. 277., 292.
Lengyel Alfréd: A győri zeneoktatás száz éve, 1862 – 1952 – 1962. ‒ Győr, 1962.
Sády Erzsébet (szerk.): Egyszer volt… Győr vármegye és Győr szabad királyi város 1848-1920. ‒ Szentendre, cop. 2013. p. 207-208.
Tóth Vilmos: Credo vitam aeternam : Győr temetkezőhelyeinek adattára. ‒ Győr, 2021.
[Angyal Armand]. In: Színház, 2. évf. 2. sz. (1904. jan. 10.), p. 1.
Angyal Armánd 30 éves zeneírói jubileuma alkalmából. In: Zenelap, 18. évf. 6. sz. (1904. febr. 25.), p. 1.
Angyal Armánd dr. ‒ Egy kis szemelvény az Athenaeum „Dalos Nép Naptár”-ából. In: Győri Közlöny, 35_83_1891.okt.15.p.3.
Angyal Armand uj zeneműve. In: Győri Közlöny, 38. évf. 55. sz. (1894. jún. 14.), p. 4.
Dr. Angyal Armand. In: Győri Színház, 1. évf. 9. sz. (1911. dec. 24.), p. 11-12.
Dr. Angyal Ármánd kitüntetése. In: Győri Friss Újság, 3. évf. 98. sz. (1903. ápr. 8.), p. 1.
Dr. Angyal Armand legújabb zeneművei. In: Győri Hírlap, 42. évf. 230. sz. (1898. okt. 9.), p. 9.
Dr. Angyal Armand nevezetesebb darabjai közül előadásra kerültek [lista]. ‒ Gépirat
Dr. Angyal Armand nyomtatásban megjelent műveinek jegyzéke. ‒ Gépirat
Horváth István [A.A. unokája] visszaemlékezései
Jelasics nővére. In: Pesti Napló, 38. évf. 56. sz. (1887. febr. 26.), p. 1.
Konkoly Edit: Két perc. In: Magyar Nemzet, 69. évf. 212. sz. (2006. aug. 5.), p. 25.
Közönség köréből. In: Győri Vasárnapi Ujság, 2. évf. 19. sz. (1901. máj. 19.), p. 4.
Lasz Samu: Angyal Armánd dr. In: Zenelap, 8. évf. 9. sz. (1893. márc. 28.), p. 1-2.
Ludtollas: Amikor a győri szobafestősegéd összetévesztette a grófokat Bakonyszentlászlón. In: Győri
Nemzeti Hírlap, 9. évf. 188. sz. (1944.08.28.), p. 2.
Magyar Lant. In: Az Országos Középiskolai Tanáregyesület Közlönye, 39. évf. 8. sz. (1905. nov. 26.), p. 300-301.
Márfi Attila: Dr. Angyal Armand munkássága Győr színi életében. In: Ahol Thália hosszasan időzött: Fejezetek Győr színjátszásának 1850-1945 közötti történetéből. Győr, 2019. p. 114-120.
Sebetić Raimund: A magyar királyi testőrség 1. Névjegyzék 1760-tól 1850-ig. ‒ Bécs, 1898. p. 39.
Sonkoly István: A magyar-tatár zene közti rokonságról. In: Zene 13. 7. sz. (1932), p. 119.
Új eredeti magyar férfikarok. In: Ország-Világ, 25. évf. 41. sz. (1904. okt. 09.), p. 817.
Uj zeneművek. In: Alkotmány, 4. évf. 17. sz. (1899. jan. 19.), p.8.
Györgyi-alapítvány főkönyvei, 1870-1906. Györgyi-alap, 1890. HU GYVL IV-1414 – n (Győr Megyei Jogú Lvt., Győr)
lexikon.katolikus.hu
nevpont.hu

Köszönöm Horváth Ákosnak (A.A. dédunokájának) a családi hagyatékból rendelkezésre bocsátott dokumentumokat, fotókat!

A Várostörténti puzzle cikksorozat korábbi részei itt találhatók felsorolva.