Csontváry Kosztka Tivadar (eredeti nevén Kosztka Mihály Tivadar) 1853. július 5-én született Budapesten. Gyógyszerész végzettsége révén patikusként dolgozott, a festészettel csak jóval később ismerkedett meg. Festői pályája különös módon indult. Egy nap az utcán meglátott egy ökrös szekeret, amelyet egy vénycédula hátára lerajzolt. Majd egyszer csak hangot hallott: „Te leszel a világ legnagyobb napút festője! Nagyobb Rafaellónál is.” Ez a spirituális élmény indította el aztán festői munkásságát.

Élete során viszonylag kevés, nagyjából száz nagyobb képet alkotott. Elég későn kezdett festeni, csak 41 éves korától tanult rendszeresen. Évekig patikusként dolgozott, hogy legyen elég pénze utazni és tanulni. Festészetét az expresszionizmushoz, illetve a posztimpresszionizmushoz hasonlítják, de igazából egyik művészeti irányzathoz sem tartozik. Magát a „Napút festők” közé sorolta. Hogy ez mit is jelent pontosan? Festői hitvilágában, filozófiájában a természeti elemek játszották a főszerepet és olyan ősi szimbólumok, motívumok, amelyek által ezt a sajátos világképet a vászonra festette. Magányos festő volt, akit kortársai nem értettek meg, különcnek tartották, számkivetettként élt, és csak halála után ismerték fel munkásságának jelentőségét.

Magányos cédrus

1907-ben, Libanonban festette talán a legismertebb festményét, a Magányos cédrust. A képre tekintve egyből szembetűnnek a gyönyörű élénk színek, amelyek segítségével a természetet ábrázolja. Sokáig azt hitték róla, hogy olajfestékeket használ vásznain, pedig valójában nem. Csontváry saját maga keverte festékeit, a mai napig nem tudják pontosan, hogy milyen alapanyagokat használt ezek elkészítéséhez. Anyaghasználatát többször vizsgálták, míg végül a 21. század elején arra jutottak, hogy valamilyen tempera alapanyagot (anilin alapú színezéket) használhatott műveinek megalkotásához.

A kép születésének pontos körülményeiről nem sokat lehet tudni, ugyanis elképzelhető, hogy Csontváry vagy egy nem létező fát festett meg, vagy csak egy illusztráció adott neki ihletett. Egy kutatás során a fa pontos helyét azonban megtalálták, és mint kiderült, a magányos cédrus nem is volt olyan magányos, több fatársával együtt látható a helyszínen.

A műalkotás már a méretével is erőteljességet sugároz: 194×248 cm. Bátran nevezhetjük Csontváry egyik ikonikus tájképének, amelynek középpontjában egy nagy cédrusfa áll, amely a hegy oldalán magányosan álldogál. Mint említettük, a festő képein előszeretettel használt erőteljes, élénk színeket, amelyekkel aztán a kontrasztos hatást érte el művein. Csontváry itt sem tett másként. Az érzelmi hatás és hangulat megteremtéséhez az eget színes, vibráló árnyalatokkal ábrázolta. A fa és a táj között lévő különbözőséget pedig sötét színekkel hozta létre. A vásznon a fa magasan emelkedik felfelé, az egész kompozíció középpontját alkotja. Ezzel a festő monumentális megjelenést kölcsönzött a cédrusnak. A fa mögött látható tájat és hegyeket pedig finom textúrával és a színek összességével jelenítette meg.

Csontváry alkotásai gyakran vetnek fel filozófiai kérdéseket. Ebben az esetben is számos értelmezést kapott az évek során ez a műve. Vannak, akik az emberi elszigeteltséget vélik felfedezni, mások a mélyen elültetett gyökereknek és égbenyúló koronának spirituális értelmezést tulajdonítanak: az emberi lélek felemelkedését látják benne. Ugyanakkor a vászonról áradó béke és egyensúly lelkünk harmóniáját is sugallhatja, vagy legalábbis erre való törekvésünket fejezheti ki.

A művészeti alkotások elsősorban szubjektívek, tehát kijelenthetjük, hogy miként minden ember egy individuum, úgy a vélemények is sajátosak, hiszen nincs két egyforma ember. Mindenkinek önmagának kell értelmeznie a képet és megértenie, hogy a festő mit szeretett volna üzenni. Az biztos, hogy Csontváry ábrázolásmódja egy igazán egyedi és különleges látásmódot képvisel, amely az utókor számára örökre fennmarad.

A Szépművészeti Múzeumban rendezett Csontváry-kiállításról itt írtunk részletesen. A tárlat augusztustól Pécsen lesz látható, az idén 50 éves Csontváry Múzeumban.

LSzimonetta

Forrás: Wikipédia, gyoriszalon.hu, kultura.hu, telex.hu

A kép a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.

A cikksorozat korábbi részei:
1. rész: Mozaik a Villa Hadrianából
2. rész: Cellini: Sótartó
3. rész: Caravaggio: Medúza-fő
4. rész: Leonardo da Vinci: Hölgy hermelinnel
5. rész: Pierre Puget: A krotóni Milón halála
6. rész: Henri Rousseau: Az álom
7. rész: Ihachi sárkánya
8. rész: Nagy Károly talizmánja
9. rész: A Teknősbékák kútja (Fontana delle Tartarughe)
10. rész: Pablo Picasso: Guernica
11. rész: Benczúr Gyula: Budavár visszavétele
12. rész: Piero della Francesca: Szent Antal szárnyasoltár
13. rész: Alfons Mucha: Gismonda
14. rész: Emile Gallé: Váza írisszel
15. rész: Tádzs Mahal
16. rész: Edgar Degas: Balett – A csillag
17. rész: Bernini: A folyók kútja
18. rész: Gemma Augustea
19. rész: Bernini: Apolló és Daphné
20. rész: A Belém-torony
21. rész: Bocca della Verità (Az igazság szája)
22. rész: A sienai dóm
23. rész: Az Alhambra
24. rész: A chambord-i kastély
25. rész: A prágai Károly híd
26. rész: A chartres-i székesegyház
27. rész: Arany körgallér a bronzkorból
28. rész: A Fabergé-tojások
29. rész: Lechner Ödön: A pozsonyi kék templom
30. rész: Gulácsy Lajos: Varázslat
31. rész: Csontváry Kosztka Tivadar: Mandulavirágzás Taorminában
32. rész: Hadrianus síremléke, az Angyalvár
33. rész: A Prima Porta-i Augustus szobor
34. rész: Raffaele Monti: A menyasszony
35. rész: Munkácsy Mihály: Krisztus-trilógia
36. rész: Tiziano Vecellio: Pesaro Madonna
37. rész: Róth Miksa: Napfelkelte
38. rész: Gustav Klimt: Pallasz Athéné
39. rész: A Neuschwanstein kastély
40. rész: A pisai ferde torony
41. rész: Frida Kahlo: Önarckép tövises nyaklánccal
42. rész: Ara pacis Augustae (Az augustusi béke oltára)
43. rész: A capitoliumi nőstény farkas
44. rész: A prágai Szent Vitus-székesegyház
45. rész: A négy tetrarcha portrészobra
46. rész: Johannes Aquila: Szent László – A veleméri templom freskórészlete
47. rész: A Colosseum
48. rész: A conwyi vár
49. rész: Antoni Gaudí: Park Güell
50. rész: A maharadzsapalota
51. rész: Niobé-kratér
52. rész: Ponte Vecchio
53. rész: Az Aranyhajó
54. rész: A Szent István-terem
55. rész: Humayun császár síremléke
56. rész: A Big Ben
57. rész: A rábaszentmiklósi Szent Miklós templom
58. rész: A Mátyás-templom
59. rész: A Sándor-erőd
60. rész: A Hohenzollern-kastély
61. rész: Gustav Klimt: A csók
62. rész: Míg a halál el nem választ... ‒ Sten Sture jegygyűrűje
63. rész: A Lánchíd
64. rész: A Szamothrakéi Niké
65. rész: A Bostoni Operaház
66. rész: Sandro Botticelli: Tavasz
67. rész: A Gyugyi-gyűjtemény
68. rész: Claude Monet: Nő napernyővel – Madame Monet és fia
69. rész: Az agyaghadsereg
70. rész: San Gimignano tornyai
71. rész: A Las Lajas bazilika
72. rész: M. S. mester: Kálvária
73. rész: Bomarzo – A rejtélyes szent erdő
74. rész: Eugène Delacroix: Villámlástól megriadt ló
75. rész: Hohensalzburg vára
76. rész: Élisabeth Vigée Le Brun: Önarckép portréfestés közben
77. rész: Knidoszi Déméter
78. rész: A winchesteri székesegyház
79. rész: A Festetics-kastély
80. rész: Raffaello: Sixtus Madonna
81. rész: Mont-Saint-Michel
82. rész: Jan Vermeer: Csipkeverőnő
83. rész: A millau-i völgyhíd
84. rész: Flora Farnese
85. rész: Thomas Pitts: Pagoda epergne
86. rész: A Kuangcsoui Operaház
87. rész: A brüsszeli csipke
88. rész: Mercurius di Giambologna
89. rész: A Laokoón-szoborcsoport
90. rész: Michelangelo: Pietà
91. rész: Leonardo da Vinci: Mona Lisa (és az a bizonyos mosoly)
92. rész: Michelangelo: Dávid-szobor
93. rész: Sandro Botticelli: Vénusz születése
94. rész: Pablo Picasso: Avignoni kisasszonyok