Kezdetben szülővárosa, Chatham egyedülálló története ihlette munkáit: az indiánok egykori vadászterülete; az 1812-es háború csatatere; a földalatti mozgalom végállomása, ahová szabadságért érkeztek a rabszolgák az Egyesült Államokból. Első regénye, a Rush Home Road (2002) főhőse például egy szökött rabszolga leszármazottja, aki egy Rusholme nevű kitalált helyen telepedik le (amelyet a létező Buxton ihletett). Második könyve, a 2012-ben magyarul is megjelent A lányok (The Girls, 2006) egy sziámi ikerpár emlékirata, ahol az egyik testvér megszállottja a farmerek szántása által a földből előkerülő ősi leleteknek. És ugyanez a tájék inspirálta harmadik regényét, a The Wife’s Tale-t is (2010), amely Mary Gooch története, aki maga mögött hagyja biztonságos egzisztenciáját, amikor férjének ezüstlakodalmuk estéjén váratlanul nyoma vész. Ezt követte aztán 2015-ben a The Mountain Story és 2019-ben a This Little Light. Lori Lansens első regényét nyolc nyelvre fordították le, és 12 országban jelent meg, zajos sikert aratva, A lányok pedig 2007-ben megkapta az American Library Association „Best Book for Young Adults” írói díját.

A lányok egy tinédzser anya által elhagyott sziámi ikerpár felejthetetlen emlékirata, amely a mindenen átsegítő összetartozás és a függetlenség utáni vágy rendkívüli története. A Lovey Darlen nevű ápolónő és bevándorló férje, Stash által felnevelt Rose és Ruby immár 29 éves testvérek, a legjobb barátok, egymás bizalmasai. Barátságokat kötnek, szerelmesek lesznek, dolgoznak, imádják a nevelőszüleiket, és megvalósítják az álmaikat. Csakhogy a békés Dél-Ontario-beli életük mégsem nevezhető hétköznapinak, mivel a 30. születésnapjuk közeledtével ők lehetnek a leghosszabb kort megélt craniopagus ikrek, ugyanis a fejük kistányérnyi helyen összeforrt az egyik oldalon. Egy orvosi vizsgálat után a könyvmoly Rose elhatározza, hogy megírja az önéletrajzát. Ám amikor Ruby megkérdezi, hogyan írhat egy összenőtt iker önéletrajzot, hiszen nem is egyedül élte az életét, megállapodnak, hogy néhány fejezetet a sokkal csinosabb testvér is papírra vet. Így kiderül, hogy bár sziámi ikrek, és elvben ugyanazt élik át, nem mindenben egyezik a véleményük. Sőt, még komoly titkokat is rejtegetnek egymás elől.

Lori Lansens abban képes kiváló és újszerű lenni, hogy az általános körülmények és kulisszák közé szokatlan figurákat, eseményeket helyez. A lányokban a sziámi ikrekkel tökéletesen mutatja meg a szokványos keretek közötti egyedülállóságot, ahol ráadásul kézzelfoghatóan tárja az olvasók elé, hogy egy erősen korlátozott, valószínűsíthetően rövidebb életbe hogyan lehet döbbenetesen mély és sűrített tartalmat zsúfolni. Ahogyan Isabel Allende írónő is fogalmazott a regény kapcsán: „Ígérem, sosem fogják elfelejteni ezt a rendkívüli történetet. Szeretet, ragaszkodás, lojalitás, színtiszta emberség és még ennél is több – ezekből áll össze ez a kivételes regény. Lori Lansens-nél megindítóan vegyül a tragédia a komédiával.” A lányok valóban könnyen lehetett volna egy édeskés mese, de a könyv szerencsésen elkerüli ezt a csapdát; Rose remegős romantikáját nagyszerűen ellensúlyozzák Ruby gúnyos megjegyzései: „Nem tudom elképzelni, hogy még a legragyogóbb szerző is hogyan tudná leírni egy idegen ember érzéseit, teljes életútját úgy, ha nincs a testvére a fejéhez csatlakoztatva.” Lansens épp ezért úgy keveri a keserűt az édessel, hogy a leginkább hihető ízarány jöjjön létre. Nem véletlen a San Francisco Chronicle kritikája tehát, amely ekként foglalja össze a regényt: „Ez a könyv nem a helyzet groteszkségéről szól, hanem a szeretetről, hogy milyen valakihez kötve lenni, és milyen méltósággal, sőt örömmel elfogadni a helyzetet.”

Szilvási Krisztián