A kb. 700 éves Francia Nemzeti Könyvtár (Bibliothèque nationale de France) Párizsban található két fő helyen, Richelieu és François-Mitterrand néven. A Kulturális Minisztérium felügyeli, és a világ egyik leggazdagabb gyűjteményével rendelkezik.

1368-ban V. (Bölcs) Károly (1338-1380) rakta le az intézmény alapjait, amikor egy királyi könyvtárat hozott létre a Louvre-ban, azaz egy helyre gyűjtötte és rendszerezte az addig több kastélyban elhelyezkedő 1200 kódexet. Ez szétszóródott a történelem viharában, de XI. Lajos (1423-1483) újrakezdte a gyűjtést, VIII. Károly (1470-1498) és XII. Lajos (1462-1515) pedig folytatta. A könyveket közben többször költöztették: először Amboise-ba, majd Blois-ba. I. Ferenc (1494-1547) is alapított egy újabb uralkodói bibliotékát, melyet egyesített az előzővel Fontainebleau-ben. 1537-ben megszületett a kötelespéldány-rendeletet is, amely gondoskodott a további folyamatos gyarapodásról, ám az állandó költöztetés során sok kincsnek nyoma veszett. Mikor visszakerült a kollekció Párizsba, akkor is folyton új és új helyeket találtak neki. Ennek ellenére a 17. század közepére már a világ legnagyobb és leggazdagabb könyvtárává vált, melyet elkötelezett könyvtárosok vezettek. 1692-ben a királyi bibliotékát megnyitották a nagyközönség előtt, 1721-ben pedig végleges helyet találtak nekik a Rue des Petits Champs 8. szám alatt található, Jean Thiriot (1590-1649) tervei alapján épült Mazarin-palotában. Jelenleg is ez az egyik fő épület, melyet a Bruno Gaudin Architectes (1998-) gyönyörűen felújított. A szerteágazó, elavult teret működőképes nemzeti archívummá alakították, mely megőrizte eredeti szépségét.

A francia forradalom idején a teljes gyűjteményt államosították, és elkobzott egyházi, valamint arisztokrata magánkönyvtárak beolvasztásával növelték. Ez 250.000 könyvet, 14.000 kéziratot és 85.000 egyéb nyomtatványt jelentett, amely komoly tárolási problémákat okozott. Napóleon (1769-1821) is nagymértékben hozzájárult az állomány bővítéséhez, mely az 1830-as években már több mint 650.000 nyomtatott könyvet és mintegy 80.000 kéziratot tartalmazott. A helyprobléma megoldására III. Napóleon (1808-1873) 1858-ban megbízta Henri Labrouste (1801-1875) építészt egy nagy olvasóterem kialakításával, melyet Jean-Louis Pascal (1837-1920) tovább bővített.

Ez egy időre megoldást jelentett, de a 20. században a helyhiány újra jelentkezett – annak ellenére, hogy a 2. világháborúban 2 millió dokumentum tűnt el vagy semmisült meg –, így François Mitterrand (1916-1996) elnök egy új, 22 emeletes könyvtári épületegyüttest építtetett a Szajna bal partján, egy 7,5 hektáros területen, mely 1994-re készült el Dominique Perrault (1953) tervei alapján. 1996-ban nyitották meg az olvasói tereket, 1998-ban pedig a kutatói könyvtárat. 2009 óta új feladat jelent meg a szokásos nemzeti könyvtári funkciók mellett: a falakon túlnyúló szolgáltatások bővítése és a legnagyobb francia tartalomszolgáltatóvá válás.

A BnF jelenleg 8 épületben helyezkedik el. Részei: a François Mitterrand Könyvtár (szakkönyvtár és kutatói könyvtár), a Richelieu-Louvois könyvtár (kéziratok, nyomtatványok, fotók, antik tárgyak), a Bibliothèque de l’Arsenal (középkori és modern kéziratok, nyomtatványok, zeneművek, térképek, különgyűjtemények), a Bibliothèque-Musée de l’Opéra (kották, díszlet- és jelmeztervek, plakátok, nyomtatványok, fényképek, festmények, szobrok), a Maison Jean Vilar (vizuális gyűjtemény), a Bussy-Saint-Georges Technical Centre (kutatás, képzés, dokumentáció, raktározás) és a Centre Joël Le Theule (állományvédelem). És ott van még a Gallica, a digitális könyvtár, amely 1997 óta szabadon hozzáférhető az interneten, és közel 8 millió dokumentumot tartalmaz.

A Bibliothèque nationale de France állománya a francia nemzeti örökség részét képezi, amelyhez 150 millió különböző dokumentum tartozik (könyvek, folyóiratok, kéziratok, fényképek, térképek, kották, metszetek, érmek, hanganyagok, filmek, mikrofilmek, multimédia anyagok, elektronikus dokumentumok, adatbázisok stb.). A kulturális örökség gyűjteményei (minden, amit Franciaországban nyomtattak vagy adtak ki a 16. század óta) a kutatói könyvtárban találhatók meg, a szabadon hozzáférhető gyűjteményrész pedig a szakkönyvtárban. A köteles példányból származó gyarapodás évi 70.000 könyv és 250.000 folyóirat. A BnF tulajdonában rengeteg ritkaság és roppant értékes dokumentum található. Ez a világ legfontosabb kéziratgyűjteménye, mely főként latin, francia és görög nyelven íródott középkori gyönyörűségeket tartalmaz, és sokszínűségükkel, enciklopédizmusukkal a nyugati civilizáció fejlődéséről tanúskodnak minden tudásterületen. Itt kapott helyet a francia reneszánsz térképészet két csodája, valamint XIV. Lajos 20 méteres föld- és éggömbje is.

A kapcsolódó Youtube videó lejátszása.

A Francia Köztársaság Nemzeti Könyvtára 16 éves kortól mindenki számára nyitva áll, s hozzáférést biztosít a dokumentumokhoz. Az intézmény küldetése, hogy összegyűjtse, archiválja és megőrizze, amit Franciaországban publikálnak vagy szerkesztenek, ill. ami az országról szól – bárhol is jelenjen meg. Emellett kutatási és ismeretterjesztési tevékenységet is folytat, valamint együttműködési hálózatot vezet. Mindezt több mint 2200 alkalmazottal teszi több mint 234 millió eurós költségvetésből.

tmoni

Fotógaléria: A Francia Nemzeti Könyvtár

25 kép

 

Forrás: Wikipédia (magyar, angol, francia), Gigafox, a könyvtár honlapja, Britannica, Arquitectura Viva, Deezen, My Modern Met, Atlas Obscura

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép; 3. kép; 4. kép; 5. kép; 6. kép; 7. kép; 8. kép; 9. kép; 10. kép; 11. kép; 12. kép; 13. kép; 14. kép; 15. kép; 16. kép; 17. kép; 18. kép; 19. kép; 20. kép; 21. kép; 22. kép; 23. kép; 24. kép; 25. kép.

A YouTube-ra feltöltött videó beágyazása a nyilvános videómegosztó webhely API általános szerződési feltételeinek betartásával történt, a feltöltő/tulajdonos felhasználók felé történő általános engedélyét követve. A beágyazott videó ezen a linken található a feltöltő megnevezésével.

A cikksorozat korábbi részei:
1. rész: Biblioteca Palafoxiana
2. rész: A pármai Palatina Könyvtár
3. rész: Biblioteca Joanina
4. rész: Az admonti bencés apátság könyvtára
5. rész: Anna Amalia Hercegnő Könyvtár
6. rész: Az ottobeureni bencés apátság könyvtára
7. rész: Biblioteca Marucelliana
8. rész: Az oxfordi Codrington Library
9. rész: A nápolyi Girolamini Könyvtár
10. rész: A melki bencés apátság könyvtára
11. rész: A velencei Biblioteca Nazionale Marciana
12. rész: Az El Escorial kolostor királyi könyvtára
13. rész: A párizsi Sainte-Geneviève Könyvtár
14. rész: A prágai Strahov kolostor könyvtára
15. rész: A Mafra-palota könyvtára
16. rész: A wiblingeni kolostor könyvtára
17. rész: Az Osztrák Nemzeti Könyvtár
18. rész: A Sankt Gallen-i kolostor könyvtára
19. rész: Biblioteca Civica Romolo Spezioli
20. rész: A Klementinum könyvtára
21. rész: A Yale Egyetem Beinecke Könyvtára
22. rész: A Kínai Nemzeti Könyvtár
23. rész: A Trinity College könyvtára
24. rész: A Portugál Királyi Olvasóterem Rio de Janeiróban
25. rész: A baltimore-i George Peabody Könyvtár
26. rész: Beitou zöld könyvtára Taipeiben
27. rész: A John Rylands Könyvtár
28. rész: Bibliotheca Alexandrina