Már nem is emlékszem pontosan, hogy a borító vagy a leírás volt, ami leginkább megragadta a figyelmemet, mindenesetre azonnal tudtam, hogy ezt a könyvet el akarom olvasni. A borító és a cím egyenes utalás a szereplőre, aki körül az egész cselekmény zajlik, de ahhoz, hogy erről kicsit többet megtudjunk, bele kell lessünk egy családi jelenetbe.

A történet legelső mondata máris kíváncsivá teszi az olvasót: „Kísértetek nem léteznek – jelentette ki Anya.” Annak ellenére, hogy in medias res csöppentünk egy család esti programjába és vitájába, egykettőre fel tudjuk venni a fonalat, nem érezzük betolakodónak magunkat. A család, amely végigkalauzol bennünket a regényen, egy teljesen átlagos magyar család. Hogy mit jelent az átlagos magyar család? Apa, anya, egy lány- meg egy fiúgyermek – Laura és Bence –, a szülők dolgozni, a kiskamaszok iskolába járnak, szabadidejükben barátkoznak a szomszéd gyerekkel, és tengerimalacokat sétáltatnak a parkban. Talán annyira mégsem átlagosak, ugyanis a lakóhelyüket – egy régi, XX. század elején épült pesti bérház tágas lakását – megosztják egy kísértettel. Létezésében lehet hinni vagy nem hinni, de az tény, hogy időnként történnek furcsa, megmagyarázhatatlan dolgok a lakásban. Tárgyak esnek le, ajtók csukódnak, a hőmérséklet is ingadozik egyik pillanatról a másikra. Mindez nem olyan olcsó kísértethistória stílusban, ahogyan a kísértet sem egy ijesztő, gonosz figura.

A gyerekek nemcsak látják, hanem össze is barátkoznak a kísértettel, a fehér ruhás lánnyal. Megtudják, hogy a neve Flóra, és azért szomorú, mert a vőlegényére, Mihályra vár, aki a háborúban harcolt, Olaszországban. Laura és Bence a kiskamaszokra jellemző hévvel veti bele magát a kutatásba, ugyanis eltökélt szándékuk, hogy megtudják, mi történt Mihállyal.

Különösen értékeltem, hogy a szerző történelemleckéket rejtett el a sorok között az osztrák-magyar monarchiáról és a világháborúról. Ezt különös ügyességgel és egyszerűséggel tette – valahogy éppen a megfelelő mennyiségű információ-morzsát szórta el ahhoz, hogy az is értse, aki a regény olvasás közben nem akar külön történelmi tananyagba bonyolódni, de nagy vonalakban igenis érteni szeretné a történelmi események láncolatát.

Felnőttként, személyesen jobban örültem volna egy-egy bővebb magyarázatnak, múltbeli visszatekintésnek, de ez a regény nem kimondottan az én korosztályomnak szól. A célközönségnek pedig pont megfelelő. A szerző megtalálta a közös nyelvet a kiskamaszokkal. A regény nyelvezete egyszerű, modern és közérthető, a magyarázatokban nincsen semmi leereszkedő, amolyan ezt-fejtsük-ki-jobban-hisz-a-gyerekek-nem-értik… A motívumok meg a témák teljesen aktuálisak a mai kiskamaszok számára: a szülők civakodása, világjárvány és háború. Ők fájdalmasan tudják, mivel járt a világjárvány, és vigasztaló lehet tudni, hogy Laura és Bence is ismerik ezt a helyzetet. Sőt, Flóra is ismeri, hiába élt egy évszázaddal korábban. A spanyolnátha és a Covid-19 közti párhuzam, amelyre a történet épül, erős szál. A történelem bizony ismétli önmagát, bizonyos pontokon összeolvad a múlt és a jelen.

A gyerekek természetesen megoldják a rejtélyt, és kiderítik, hogy mi történt Mihállyal. Ehhez viszont kalandos utat járnak be, szükség van egy kis csínytevésre, egy nyúl szökésére és arra, hogy a megfelelő emberrel találkozzanak a megfelelő időben. Kitartásuk és kíváncsiságuk eredményre vezeti őket, a kérdéseikre választ kapnak. Még arra is, hogy vajon tud-e sírni egy kísértet.

Szeretettel ajánlom a 10 éven felüli olvasóknak. Izgalmas, aktuális témákkal (is) foglalkozó történet, szerethető karakterekkel, akikkel könnyű azonosulni, és egy icipici történelem másként. Helyenként érdekes információ-morzsákkal szolgál, úgyhogy mire a regény végére érünk, nemcsak azt tudjuk meg, hogy hová vitte nyaralni a gyerekeket az utolsó magyar király, de arra is, hogyan vágjunk helyesen körmöt egy tengerimalacnak.

A kötet terjedelme rövid, 139 oldal, ez éppen ideális egy kiskamasznak – és mielőtt jönnek a kövek a sztereotip gondolkodásom miatt, ezt a hozzászólást a saját kiskamaszom fűzte hozzá. Oké, elolvassa, mert nem túl hosszú.

Benedek Szabolcs 1973. március 18-án született Budapesten. Első novellája 1990-ben jelent meg egy megyei napilapban, azóta szövegei rendszeresen olvashatók napi- és hetilapokban, irodalmi folyóiratokban. 2010-ben József Attila-díjat, 2014-ben pedig Látó-nívódíjat nyert. A fehér ruhás lány az első ifjúsági regénye, és örülnék, ha ezt még több követné.

Farkas Kinga Kaszandra
Forrás: olvasoterem.com