A korszak rengeteg írót (Stephen King, Oriana Fallaci) és filmest (Milos Forman, Quentin Tarantino) megihletett. Ebbe az időszakba kalauzol el bennünket a nosztalgikus filmek terén a Sráckorral (amúgy meg sok mindennel) már bizonyító Richard Linklater az Apollo-10,5-del.

1969-et írunk, Houston külvárosban a kiskamasz Stan él szüleivel és 5 testvérével. A fiút felkeresi a NASA, hogy kiképezze egy titkos küldetésre, apróra épített holdkomppal kell végrehajtania a Holdra szállás „főpróbáját”, mielőtt a híres Apollo-11 próbálkozna meg a dologgal. Ez csak a kerettörténet, ami az előzetesből is kiderült, a film a valójában egy óda a hatvanas évekhez és a gyerekkorhoz.

A játékidő nagy részében lényegében rövid jelenetek sorozatát nézhetjük végig, amelye bemutatják, miért is volt olyan klassz gyerkőcnek lenni akkortájt. Van itt minden, játékterem, csúszdapark, házi készítésű rakéta, korabeli csínytevések és örözöld zenék. Mindezt pedig megfűszerezik apró részletekkel, milyen veszélyeknek is voltak kitéve az akkori lurkók, bármelyik jóérzésű mai szülő a szívéhez kapna. Hogy csak egyet említsek: száguldozni az autópályán, miközben a gyerekek a platón üldögélnek.

Ha valaki innen szeretne tájékozódni behatóbban az akkori űrkutatásról, akkor rossz helyen keresgél. Viszont aki felülne egy igazán kedves nosztalgiavasútra, annak szórakoztató másfél órában lesz része, és rengeteg információval gazdagodik az akkori amerikai életről. Szemmel láthatóan Linklater beleépítette saját gyerekkori emlékeit is. Összefüggő történet – az egyébként okosan megmagyarázott keretsztori kivételével – nincsen, csak szilánkok az Egyesült Államok azon időszakából, amikor elhitték, hogy az emberek mindenre képesek, és 30 év múlva már a Marsra járnak nyaralni. Körbelengi a filmet egyfajta idealista hozzáállás, amit többnyire egy-egy vicces jelenettel árnyalnak.

A rendező korábban ugyanezzel az animációs technikával készítette el Az élet nyomában és a Kamera által homályosan mozijait is, így ismerősnek hathat a képi világa. Az eredeti szinkronban Jack Black narrációját pedig élmény hallgatni.

Az Apollo-10,5: Űrkorszaki gyerekkort ajánljuk mindenkinek, aki vonzódik a 60-as évek Amerikájához, vagy csak többet szeretne róla megtudni. Garantáltan nem fog csalódni.

A kapcsolódó Youtube videó lejátszása.

Bácsi Kinga
Forrás: hetediksor.hu