Tényleges írói karrierje előtt több külföldi szerző könyvéhez írt előszót (pl. Yukio Mishima vagy Andrzej Szcypiorski), különböző nemzeti folyóiratokban jelentek meg írásai, volt már közreműködője a TVE egyik tévésorozatának, és az El Pais című napilap egyik rovatvezetője is. Debütáló regénye, az 1989-es Piedras preciosas rögtön kivívta a kritikusok elismerését. Ettől kezdve könyveiben megjelenik az intimitás, a hispán costumbrismo prózai megvalósítása, valamint a modern világ hiányosságait és torzulásait felfedő cinikus humor.
 
A No es distinta la noche (1990) és az El palacio varado (1993) után következett 1996-ban a Desde el mirador, amely egy negyvenes nő portréján keresztül mutatta be az emberi kiszolgáltatottság rétegeit. Az El misterio de todos los días-ban (1999) egy professzornő saját tanítványával esik szerelembe, míg a 2000-ben megjelent Últimas noticias del paraíso a mai fiatalság zavartságának és elidegenedésének a feltárása, amellyel elnyerte a rangos spanyol Alfaguara-díjat. Clara Sánchez immár tizenegy megjelent regénynél jár: a sorban aztán az Un millón de luces (2003) és a Presentimiento (2008) következtek, majd a 2010-ben kiadott A láthatatlanok begyűjtötte az először 1944-ben átadott Premio Nadalt, vagyis a legrégebbi spanyol irodalmi díjat. Utoljára 2013-ban jelentkezett új könyvvel, megjelent művei általában német, orosz, francia, görög és portugál nyelveken is olvashatók.
 
A láthatatlanok (Lo que esconde tu nombre, szó szerint magyarul: Ami elrejti a nevedet) kőkemény pszichothriller, amelyben egy spanyol republikánus, a mauthauseni koncentrációs tábor túlélője, egy elidegenedett fiatal nő, valamint egy Costa del Solon élő idős náci házaspár útjai keresztezik egymást. A fülszöveg szerint A láthatatlanok az „emlékezés és a megbocsátás lenyűgöző regénye”, amelynek története szerint Sandra, a fiatal nő csak nemrég tudta meg, hogy terhes egy olyan férfitól, akibe valójában nem is szerelmes. Felmond hát a munkahelyén, és egy rövid időre nővére tengerparti házába költözik, hogy kitalálja, mihez kezdjen az életével. Egy nap azonban rosszul lesz, és egy kedves idős házaspár siet a segítségére, akik úgy bánnak vele, mintha a nagyszülei lennének. Olyannyira ártatlannak tűnő barátság alakul ki aztán közöttük, hogy végül hozzájuk is költözik. Közben Buenos Aires-ből megérkezik egy öregúr, Julián, aki minden lépését követni kezdi ennek a véletlen által összehozott hármasnak. Megszólítja Sandrát, egy újságkivágást ad neki, és feltárja előtte a múlt hátborzongató részleteit. Sandra pedig nem is sejti, hogy naivitása és vakmerősége valódi életveszélybe sodorja.

Szilvási Krisztián