A sportág iránti szenvedélyem már több mint három évtizedes, még abból az időből fakad, amikor olyan nevek fémjelezték a teniszt, mint Andre Agassi, Boris Becker, Jim Courier, Stefan Edberg vagy tinédzserkorom nagy bálványa, Pete Sampras. Utóbbi 2002-es visszavonulása hagyott némi űrt bennem, és két-három évig úgy követtem a teniszmeccseket, hogy nem volt különösebb kedvencem. Egészen addig, amíg be nem robbant a köztudatba – és nagyon hamar a sportág élvonalába is – egy hosszú hajú, energiával teli és fáradhatatlan balkezes játékos, mély nyomot hagyva azóta nemcsak a sportág történelmében, hanem bennem mint szurkolóban is. Számomra már több mint másfél évtizede Rafael Nadal – mert értelemszerűen róla van szó – jelenti a tenisz csúcsát, még úgy is, hogy maximálisan elismerem a két nagy rivális, Roger Federer és Novak Đoković kiváló teljesítményét.

Bár gyerekkorom óta foglalkoztatnak a sportstatisztikai adatok, és többé-kevésbé napirenden vagyok Rafa eredményeivel, rajongásom egyetlen sportoló iránt sem öltött olyan méreteket, hogy különösebb késztetést érezzek elmerülni a magánéletükhöz kapcsolódó információkban. Ezekben a témákban többnyire csak annyira voltam tájékozott, amennyire a napi sporthírek olvasása közben ez lehetséges. Dominic Bliss Rafa Nadal – A tenisz királya című könyve éppen ezért bizonyos értelemben különleges csemege volt számomra. Bár nem egy klasszikus életrajz – ahhoz valószínűleg nem ás eléggé mélyre –, hanem inkább olyan, mintha egy színes sportmagazin számára készült portrécikkek gyűjteménye lenne, arra mindenképpen alkalmas, hogy akik Nadalt elsősorban csak a teniszpályákról ismerik, bepillantást nyerjenek a kulisszák mögé. Amint az a Rafa és a szerző című záró részből kiderül, Blissnek viszonylag kevés személyes élménye van a teniszezőről – mindössze négyszer találkozott vele, így többnyire hozott anyagból dolgozott, és a könyvet más forrásokra, többek között Rafa Nadal John Carlinnal közösen írt, magyarul is megjelent önéletrajzára támaszkodva állította össze. Az eredmény mégsem okoz csalódást.

A könyv – egy előszót és a már említett, a szerző és a sportoló személyes kapcsolatát boncolgató, utószószerű részt leszámítva – tíz fejezetből épül fel. A fejezetek szervezési elve részben az időrendiség, de ezekkel párhuzamosan van egy másfajta felosztás is: amellett, hogy Bliss a kezdetektől, tehát Rafa Nadal gyerekkorától és a tenisszel való első kapcsolatától kezdődően többnyire kronológiai sorrendben veszi végig a sportoló életének és karrierjének legfontosabb mozzanatait, és jut el ahhoz a kérdéshez, hogy mi várható még a végéhez közeledő pályafutása során, egyfajta tematikai felosztást is alkalmaz. A fejezetek többek között olyan témák köré épülnek fel, mint a játékos Mallorca szigetéhez való szoros kötődése, a balkezessége, a salakhoz történő különleges kapcsolata, a mérkőzések előtti és közbeni rituáléi, a pénzdíjai és a pénzhez való viszonyulása, vagy éppen a családja. Ezekben a tematikus fejezetekben nagyon jól megfér egymás mellett a világklasszis sportoló, aki ellenfeleit a legtöbb esetben töretlen kitartással és kifogyhatatlan energiával őrli fel, egy már-már robotszerű játékkal, és a szerény, félénk fiatalember, akit az tesz leginkább boldoggá, ha hőn szeretett szűkebb pátriájában, gyerekkori barátai vagy családtagjai körében lehet, teniszezhet, focizhat, golfozhat és horgászhat. A sztár, aki mindvégig képes volt megmaradni egyszerű embernek, akit a dollármilliós pénzdíjak és az életében óhatatlanul jelen lévő luxus sem vakított el annyira, mint a sportvilág némely túl korán sztárrá váló vagy a saját korlátait, az idő múlását túl későn felismerő szereplőjét. Ebben egyértelműen szerepe van annak a családi közegnek, ahonnan származik, és amelyet több generáció egyenes- és oldalági képviselőinek (szülők, nagyszülők, nagybácsik/nagynénik, unokatestvérek) szoros kapcsolata határoz meg, illetve szakmai téren nagybátyjának és első edzőjének, Toninak, aki nagyon következetesen verte a fejébe, hogy a siker elérése rendkívül sok munkával és lemondással jár. Számomra a tévén keresztül, teniszmeccsekből megismert Rafa Nadal sportolóként mindig is egy végtelenül szimpatikus ember képét nyújtotta, Dominic Bliss könyve pedig még inkább megerősített ebben a benyomásomban, ezúttal a „civil” Rafael Nadallal kapcsolatban is.

A magánéleti történetek és szakmai adalékok mellé a szerző nyújt egy igazi sporttörténeti pluszt is a könyvében: minden fejezetet követően az abban tárgyalt korszakhoz és témához kapcsolódóan felelevenít Nadal karrierjéből egy-egy mérföldkőnek számító győztes mérkőzést. Ezek között az első a 2003-as Monte-Carlo Masters második fordulójában, a Roland Garros akkori címvédője ellen, nem egészen tizenhét évesen aratott győzelme, de az ismertetett meccsek között megtaláljuk a két évvel később, ugyanezen a tornán az előző évi Roland Garroson döntős Guillermo Coriával szemben megnyert döntőt, majd a két hónap múlva a legnagyobb salakpályás torna döntőjében Mariano Puerta ellen aratott győzelmét (ez volt az első Grand Slam-címe), a 2008-as Roger Federer elleni wimbledoni győztes mérkőzést (amelyet sok szakértő minden idők legnagyobb teniszmeccsének tart), illetve a 2022 januárjában, az orosz Danyiil Medvegyev ellen kétszettes hátrányból megnyert Australian Open-döntőt. Amolyan ráadásként olvashatunk a 2022-es Roland Garros döntőjében aratott győzelméről is, amivel a Grand Slam-győzelmeket tekintve akkor a férfi tenisz csúcstartója volt (ezt a 2023-as Australian Openen sikerült beállítani Novak Đoković-nak is). Ezek a meccsleírások élményszámba mennek, bár a pályán zajló eseményeket a szavak csak kismértékben képesek visszaadni, így számomra inkább inspirációként hatottak ahhoz, hogy a világháló bugyraiban elmerülve felkutassam ezeket a meccseket, és újranézzem a Bliss által felemlegetett labdamenetek némelyikét. Ennek köszönhetően az olvasás nyújtotta élményt kiegészítette egy másfajta, pont annyira szórakoztató vizuális élmény is.

A könyvvel kapcsolatban mindenképpen meg kell említeni a benne szereplő több mint száz színes fényképet, valamint a Nadal sportolói karrierjéhez kapcsolódó statisztikai adatokat feldolgozó, igényes kivitelezésű infografikákat, amelyek nagymértékben hozzájárulnak a könyvről kialakult pozitív összképhez. A Scolar Kiadó gondozásában megjelent magyar kiadás a könyv tartalmához méltó, igényes – keménytáblás, fotópapírra nyomtatott – kivitelezésben jelent meg. Ahogy az elején írtam, a sportolói életrajzok nem különösebben tartoznak a szűkebb érdeklődési körömbe, ezt a könyvet azonban szívesen látom majd a könyvespolcomon, és jó érzés lesz fellapozni majd akkor is, amikor eljön az idő, hogy Rafael Nadal teniszjátékát már csak archív felvételekről élvezhetjük.

Márton János
Forrás: olvasoterem.com