Az ENSZ (Egyesült Nemzetek Szervezete) közgyűlés 1987. évi határozata alapján az 1988. évtől kezdődően, június 26-án tartják a kábítószer fogyasztás elleni küzdelem nemzetközi napját, melynek célja a társadalom figyelemfelkeltése a kábítószer-fogyasztás veszélyeire és az illegális drogkereskedelem elleni harc fontosságára.

Helyzetkép az árnyékos oldalról

„A drogok ölni tudnak” – így kezdi Ghada Fathy Ismail Waly, az Egyesült Nemzetek Kábítószer- és Bűnügyi Hivatalának ügyvezető igazgatója a World Drug Report 2022. második füzetét, amely tartalmazza a kábítószerfogyasztók számáról, szertípus, életkor és nem szerinti megoszlásáról szóló adatokat, valamint a kábítószer-használat legújabb trendjeit. A fejezet áttekinti a koronavírus-járvány (COVID-19) drogfogyasztásra gyakorolt hatásait is, és rámutat a legalizálás káros következményeire.

Ghada Waly szerint a függőség egy véget nem érő, gyötrelmes küzdelem a droghasználó személy számára; és a szenvedését tovább fokozza, ha nem fér hozzá a megfelelő ellátáshoz, vagy ha diszkriminációnak van kitéve. A kábítószer-használat olyan tovagyűrűző hatásokkal járhat, amelyek tönkreteszik a családokat, akár generációkon átívelve, valamint befolyást gyakorolnak a barátokra és kollégákra is. A droghasználat veszélyezteti a fizikai és mentális egészséget, és különösen káros a korai serdülőkorban. Az illegális kábítószerpiacok szoros kapcsolatban állnak a bűnözés más formáival. A kábítószerek felerősítik a konfliktusokat, destabilizáló hatásuk mind társadalmi, mind gazdasági szempontból káros, akadályozzák a fenntartható fejlődést.

Az egész nemzetközi közösség érdeke az emberek egészségének és jólétének védelme lenne. De túl gyakran áll vitában a kábítószer-politikai megközelítésekkel kapcsolatban. Ilyenkor a vezetők időnként elfelejtik azt az alapvető tényt, hogy a nem orvosi célú drogfogyasztás káros, és hogy a kábítószer-kereskedelem és a hozzá kapcsolódó korrupció aláássák a jogállamiságot és a stabilitást.

A helyzet pedig egyre súlyosabb. A 2022-es adatok szerint a kokaintermelés rekordmagas volt, és az amfetamin és metamfetamin lefoglalások száma is az egekbe szökött. E kábítószerek piacai tovább bővültek, a kábítószer-használat káros mintái pedig még inkább elterjedtek a világjárvány idején. Ma több fiatal használ kábítószert, mint korábban bármikor.

E többszörös válság közepette egyre nagyobb odafigyelésre van szükség. A megelőzést célzó intézkedések hatékonyságához nélkülözhetetlen, hogy feltárjuk a kockázatokat, és alaposan megvizsgáljuk, milyen társadalmi üzenetek veszik körül a fiatalokat. Az UNODC (ENSZ Kábítószer- és Bűnügyi Hivatala) kutatása például kimutatta, hogy csökkent a kannabisszal kapcsolatos óvatosság azokon a területeken, ahol a kábítószert legalizálták. Ugyanakkor megnőtt a rendszeres kannabiszhasználattal összefüggésbe hozható pszichiátriai rendellenességekben szenvedők száma és az öngyilkosságok aránya.

Magyarországon az egyik leggyakoribb káros szenvedély a túlzott alkoholfogyasztás. Egyes adatok például „egymillió alkoholistáról” beszélnek. Ha pedig ehhez a sokkoló számhoz hozzávesszük a drogfogyasztókat, a gyógyszerfüggőket és a körülöttük élőket is, arra a megrázó felismerésre juthatunk, hogy a magyar népesség közel fele érintett ebben a kérdésben. Világszerte pedig sok millió ember életét keseríti meg a káros szerek okozta függőség.

„Először csak szombaton csinálod, és olyan szuperül érzed magad, mintha gengszter vagy rocksztár lennél. Csak szórakozás az egész, olyan, mint egy rossz szokás. De olyan jó, hogy aztán kedden is csinálod, csütörtökön is, és végül elkap. Folyik az orrod, kevereg a gyomrod, a lábad meg olyan fáradt, mintha hat meccsed lett volna egymás után. De hátul a fejedben szól a hang: csak még egyszer, utoljára, aztán vége.” (Egy kosaras naplója)

A mechanizmusról

A kábítószerek vegyi anyagok, amelyek beavatkoznak az agy kommunikációs rendszerébe, és megzavarják az idegsejtek közti információáramlást. Ezt kétféle módon érik el: utánozzák az agy természetes ingerület-átvivőit és/vagy túlstimulálják az agy jutalmazási mechanizmusát. A marihuánának és a heroinnak hasonló a szerkezete, mint a neurotranszmittereknek, becsaphatják az agy receptorait, rendellenes üzenetek közvetítésére vehetik rá az idegsejteket. Más drogok, például a kokain és a metamfetamin hatására igen nagy mennyiségű természetes neurotranszmitter szabadul fel, végső soron ez is megzavarja a normális kommunikációs mintákat.

Szinte valamennyi drog, közvetve vagy közvetlenül, az agy jutalomközpontját célozza meg, dopaminnal árasztja el az „áramkört”. A rendszer túlzott ingerlése eufórikus hatást okoz, és beindít egy olyan mintát, amely arra ösztönzi az illetőt, hogy ismételje meg a droghasználatot. Az ismételt használat során az agy hozzászokik a dopamin-löketekhez, ennek eredményeképpen pedig kevesebb dopamint termel. Mivel gyengül a dopaminnak a jutalmazó központra gyakorolt hatása, a használó már kevésbé élvezi a drogot és a korábban örömet okozó dolgokat. Ez a csökkenés arra ösztönzi a függőt, hogy újra a droghoz nyúljon, és ilyenkor valószínű, hogy egyre nagyobb és nagyobb adagra lesz szüksége, mert nő a tolerancia.

A hosszú ideig tartó használat az agy más rendszereire is hat. A glutamát olyan neurotranszmitter, amely a jutalmazó központra és a tanulási képességre hat. Amikor a droghasználat megváltoztatja a glutamát optimális koncentrációját, az agy megpróbál kompenzálni, ez azonban rontja a kognitív funkciókat. A drogok elősegítik a nem tudatos (kondicionált) tanulást, amitől a droghasználó kontrollálhatatlan vágyat érez, ha a drogos élményéhez kapcsolható személyt vagy helyet lát, ezért a droghasználó nem törődik cselekedetének káros következményeivel, hanem kényszeresen drogozik, azaz függővé válik. A függőnek pedig állandóan stimulálnia kell magát. És persze minél erőteljesebben stimulálok valamit, annál erősebb ingerre lesz szükség még ahhoz is, hogy később legalább ugyanazt a hatást elérjem. Ilyenkor csap át egy ördögi körbe a függőség, amikor már egészen extrém irányokba is elmehet.

„A függőség nem más, mint őrült vágy a jutalomra.” (Dudits Dénes)

Mintha nem lenne holnap… ‒ Az okokról

Sokféle ok vezethet a függőségek kialakulásához. Vannak lelki okok, például az önértékelési problémák, az érzelmi labilitás védtelenebbé teszi az embert. Vannak egyéni és össztársadalmi motívumok is. Több kutatás szerint a szerfogyasztásért 50%-ban a genetika, 50%-ban a szociális hatások a felelősek. A genetika hajlamosíthat az agyi pályák minél előbbi és minél függőség-centrikusabb átállására: ez megmagyarázza, hogy sokan miért válnak függővé néhány fogyasztástól, míg mások nem. A szer korai fogyasztásának okait is magyarázzák a genetikai tényezők: az örökölt hajlam az impulzivitásra és a kockázatvállalásra például sokszorosára növeli a függőség kialakulásának esélyét. A meglévő mentális betegségek is erősen hajlamosítanak a drogfogyasztásra.

A tinédzserek és a fiatal felnőttek a legveszélyeztetettebb korosztály, több szempontból is. A kamaszkor hatalmas átalakulásokkal jár, nagy az esély az érzelmi kibillenésekre. Az átmenet időszaka ez a gyermekkorból a felnőttkorba, amikor a szülők helyett a kortársak lehetnek meghatározóbbak. A tinik hajlamosabbá válnak a kockázatvállalásra és az impulzivitásra. Ugyanakkor még hiányzik a tapasztalat, ami segíthetne megalapozott döntéseket hozni. Ráadásul ekkor fognak fellázadni a régi családi sérelmek ellen. A szeretethiány, a stressz, a bántalmazás ezen a ponton kezd visszaütni, és növelik az esélyét, hogy a fiatal kipróbálja a drogot.

Ami azonban a biztos családi háttérből érkező fiatalokat is érintő probléma, az az egyre nagyobb kilátástalanság, a jövővel kapcsolatos félelmek. Az egyre erősödő szorongás a legnagyobb létkérdésekkel kapcsolatos bizonytalanságban gyökereznek: Mi az értelme az életnek? Mi az emberiség célja? Mi történik a halál után? Ki vagyok én? A szorongás oldásához érdemes válaszokat keresni, megismerni az arra érdemes emberek, civilizációk tanításait. Olyan ez, mint egy elodázható, de elkerülhetetlen házi feladat az Élettől. Aki nem foglalkozik a maradandó, hosszú távú értékekkel önmagában és a világban, nagy eséllyel beszűkül a jelenre, a gyorsan és könnyen elérhető örömökre. Ez pedig a függőségek melegágya. És ha már kialakul egy komolyabb káros szenvedély, a szabaduláshoz kevés embernek van elég mentális ereje.

Le lehet-e jönni a szerről?

Dudits Dénes, a Dudits Józanság Program létrehozója közel húsz éve foglalkozik szenvedélybetegekkel, és csak az elmúlt három évben több mint százötven embernek segített abban, hogy megszabaduljon a függőségétől. Dénes nem csak könyvekből tanulta a segítő szakmát: először saját súlyos drog- és alkoholfüggőségétől szabadult meg, majd hétéves szakmai tapasztalattal a háta mögött, 2005-ben létrehozta Magyarország első magán addiktológiai egészségközpontját. Ő azt tanítja az ügyfeleinek, hogy a világ legjobb dolga szembenézni önmagunkkal, mert abból tudunk a legtöbbet tanulni.

Szerinte az emberek alapvetően azért használnak különböző kémiai szereket, hogy az adott érzelmi állapotot, amiben benne vannak, megváltoztassák. Ez viszont könnyen átcsap egy, a normálissal köszönőviszonyban sem lévő állapotba. Egy idő után az ember teljesen elrugaszkodik önmagától és a valóságtól. A Józanság Program épp abban próbál segíteni, hogy az elrugaszkodott emberek visszataláljanak önmagukhoz, például hatékony érzelemszabályozó technikák elsajátításával.

Dudits Dénes egyik legfontosabb tapasztalata, hogy nem igaz, hogy csak annak lehet segíteni, aki maga is akarja. Az ember önmagától legtöbbször nem akar megváltozni. Szüksége van arra, hogy valamilyen hatás érje. „Számtalanszor előfordult, hogy elkezdtünk foglalkozni a családdal úgy, hogy először fizikailag nem volt jelen maga a szerhasználó, és végül mégis leszokott.”

Nagyon gyakran találkoznak azzal, hogy az egyik családtag találja meg az addiktológiai egészségközpontot, és az érintett aztán ennek köszönhetően jön el hozzájuk. „A család egy rendszer, egy élő organizmus, aminek ha az egyik pontján változtatunk, az összes többi elemre is hatást gyakorolunk. Vagyis teljesen mindegy, hol kezdünk hozzá a probléma feltárásához, a lényeg, hogy őszintén szembe merjünk nézni vele. Kezdjük el valahol, és ne azt várjuk, hogy maga a függő vegye fel a telefont, segítséget kérve, mert ez tíz esetből maximum kétszer történik meg.”

Talán egy-egy film is adhat segítséget a függőségben szenvedőknek a leszokáshoz vezető út megkezdéséhez. A Szabó Győző önéletírásán alapuló Toxikoma című filmről azt írták, hogy „olyan, mint a drog, nem kér és nem ad kegyelmet”. Herendi Gábor mozijából származik a címben szereplő kérdés is. Csernus Imre a drogfüggőt olyan emberhez hasonlítja, aki miután összezárta magát egy ketrecben alvó tigrissel, még rá is tapos a bestia farkára.

A film bemutatja, milyen következményekkel jár, amikor a heroin átveszi a hatalmat a főszereplő felett. Végigkísérhetjük kudarcait, szégyeneit, kínjait és szánalmas kísérleteit – harcát a függőséggel. Kegyetlen háború ez, amelyben nehéz eldönteni, hogy ki az ellenség és ki a barát. Azt persze gyorsan leszögezik, hogy a heroin mindenkit megöl, aki hozzá fordul, de előtte még elpusztít mindent, ami jó a függő életében. Az már lassabban derül ki, hogy vajon az orvos hogyan vesz részt ebben a harcban, hiszen kifejezetten ellenszenves a kíméletlensége. Győző a filmben igen lassan dönti el, kell-e neki szövetséges, és vajon Csernus doktor-e az, akire számíthat.

A film és könyv értékét az adja, hogy Szabó Győző 22 éve tiszta. Egyik interjújában elmondta, hogy az elvonókúra leírhatatlanul rosszabb, mint ami a filmből vagy a könyvből átjön. Csernus Imre kibírhatatlanabb, mint amit Bányai Kelemen Barna megformált, de megmentette az életét. És talán néhány fiatalét a film is: „Volt egy srác, később be is mentem hozzá a kórházba. Ő miután kijött a moziból, egyből ment az elvonóra.”

Scott Kalvert Egy kosaras naplója című filmje, amely szintén kendőzetlenül mutatja be a szerhasználatot, annak előzményeit és következményeit, Jim Carroll írása alapján készült, akinek szintén sikerült szakítania káros szenvedélyével. Azoknak, akik hozzá hasonlóan véget akarnak vetni függőségüknek, és „tisztán” szeretnének élni, hosszú és nehézségekkel teletűzdelt utat kell bejárniuk. Bajzáth Sándor addiktológiai konzultáns szerint a végleges leszokás csak úgy érhető el, ha az illetőnek valóban ez a szándéka, és komolyan tesz is érte, mert „felépülni jóval több, mint nem használni”. Ugyanis, ha a szerhasználat befejezését nem követi „tartós felépülési munka”, fennáll a veszélye annak, hogy a függőségével szakítani kívánó egyén visszakerül abba a bizonyos gödörbe.

A szakember úgy véli, a puszta akaraterő kevés ahhoz, hogy valaki végleg absztinens maradjon, egyéb gyökeres változtatások végrehajtása is szükséges a cél érdekében. Nagyon fontos az eltávolodás azoktól az emberektől, akik újbóli szerhasználatra biztathatják az illetőt. Ehhez új kapcsolatok kialakítása is szükséges lehet, olyanoké, amelyekben nem találkozik kísértéssel az illető. Érdemes szakemberek vagy más, a leszokás nehéz útját járó egykori függő társaságát is keresni, hogy legyen kivel megosztani a tapasztalatokat, és megerősítést kapni. Nagyon fontos, hogy az illető érezze, van remény és nincs egyedül a küzdelemben. Ajánlott valamilyen erre szakosodott civil szervezettel vagy szenvedélybeteg-ellátással foglalkozó intézménnyel is felvenni a kapcsolatot.

Az is nagyon fontos, hogy a szerhasználat táptalaját jelentő szokások helyett valódi, konstruktív tartalommal töltse meg életét a felépülni vágyó. A semmittevéssel töltött órákat felválthatja például a sportolás, valamilyen művészi tevékenység vagy másokért végzett önkéntes munka. Egy új egzisztencia felépítése is segíthet a siker felé vezető úton, például a tanulás vagy a munkába állás – ha viszont a szerhasználat egyik oka a korábbi munkahelyi stressz volt, akkor e tekintetben is váltani kell.

A megelőzésről

A felnőtt társadalom felelőssége, hogy mennyire tud reményt nyújtani a felnövekvő generációknak. A drogprobléma megoldásához nélkülözhetetlen, hogy szembenézzünk vele, és minél nagyobb hangsúlyt helyezzünk a prevencióra. A fiatal gyermekek, serdülő kamaszok iránti szeretetteljes törődéssel, a biztos környezet megteremtésével és az időben érkező és hiteles tájékoztatással sokkal könnyebb megelőzni a drogfogyasztás kialakulását, mint a már kialakult függésből meggyógyítani valakit.

„Két óra alatt kipróbáltam, megbetegedtem, meggyógyultam..., az életben nem szeretném megtapasztalni.”

A Köztes Átmenetek című interaktív kiállítás a drogokról, függőségekről szól. A droghasználat sokdimenziós problémáját igyekszik interaktív és átélhető módon bemutatni a programon részt vevők számára. Főként 14 éven felüli diákokat, szülőket és pedagógusokat várnak a kiállításra, de szívesen fogadnak baráti, munkahelyi közösségeket is, előre egyeztetett időpontokban. Egy-egy látogató csoport nagyjából másfél órát tölt a kiállítótérben, pszichológus, addiktológus, szociális munkás kollégák vezetésével.

Szabados Éva

Forrás: unodc.org, tudomanyon.hu, melyinterjuk.hu, duditsprogram.hu, index.hu, szofa.eu, forbes.hu, koztesatmenetek.hu, bunteto.com, informed.hu

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép; 3. kép.