„Az a közösség, amely engedi, hogy múltja, őseinek jó vagy téves cselekedetei homályba vesszenek, önmagát ítéli halálra. De ha múltbéli emlékeit képes átmenteni a jövő nemzedékei számára, élni fog.” Ezzel a Nagy Rácz Józseftől (1876) származó mottóval kezdi Győrszentiván közösségi életének története című kötetét a szerző, dr. Unti Mária nyugalmazott főiskolai docens, akinek családja generációkra visszamenően tősgyökeres szentiváni. Máriának szívügye szülőföldje múltjának feltárása, megismertetése a településen élőkkel. A falu közösségi életének története példaértékű, amelynek méltó áttekintése a megjelent könyv.

Kérlek, mesélj arról, hogy a pedagógiai munkád mellett hogyan kerültél kapcsolatba a helytörténeti kutatással!

Közel négy évtizedes tanári munkám az Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskolához kötődik. Nagyon szerettem tanítani, jól éreztem magam fiatalok között. Jó érzés megtapasztalni, hogy a régi tanítványok ma is szívesen idézik fel a közös élményeinket, és számolnak be életük alakulásáról, ha a városban vagy egy-egy kulturális eseményen találkozunk.
Tanári pályám során a magyar nyelv minden szakterületét tanítottam, irodalmat, nyelvészetet, kommunikációt… Végül a nyelvészet lett a legfőbb kutatási területem. Timaffy Lászlótól vettem át azt az óriási feladatot, hogy összegyűjtsük Győr-Moson-Sopron Megye földrajzi neveit. Ez a küldetés aztán évtizedeken keresztül végigkísérte a tudományos munkámat. Ábrahám Imrével ketten vittük végig a kutatást. 2009-ben jelent meg a Győr-Moson-Sopron megye földrajzi nevei sorozat Győri járás kötete a szerkesztésemben, amely már a dűlőneveket is tartalmazza. Moson járást is végigkutattuk, de még nem került kiadásra. A Megyei Levéltárban térképekkel együtt megtalálható, ha valakit érdekelne a munka folytatása.

Mi a jelentősége a földrajzi neveknek?

Óriási a fontossága a megőrzésüknek, mert ezek évszázadok történelmének nyomait viselik magukon. A mai világban, amikor jórészt ipari parkok épülnek, gyorsan el tudnak tűnni. Pedig meg lehet ismerni belőle a nevekhez kapcsolódó mondákat, meséket, történelmi eseményeket, amelyek továbbadódtak az apáról fiúra szálló tulajdonviszonyokon keresztül. Ami nem lett összegyűjtve, följegyezve, az sajnos elveszett.
Szintén a vezetésemmel gyűjtöttük össze a Csallóköz 56 magyar településének kül- és belterületi földrajzi neveit, amely 2002-ben kötetben is megjelent.

Már régóta szíveden viseled Győrszentiván kulturális életét…

A nyugdíjazásom után 12 évig voltam elnöke a Szentivániak Szentivánért Alapítványnak. Nagyon sokat jelent számomra az a hatalmas összefogás, amit azokban az években tapasztaltam. Falukutatási pályázatokat hirdettünk, és 15 év alatt 80 pályamunka készült el, amelyekben feldolgozták a falu hagyományait, a különböző egyesületek és intézmények történetét és a jelentős személyiségek életét. Ragyogó írások születtek, amelyek főiskolai diplomamunkáknak is beillettek volna. Olyanok is tollat ragadtak, akik nem nagyon foglalkoztak írással életük során, és mégis gyönyörűen vetették papírra a kutatásaikat. Ezzel nagyban hozzájárultak a mostani, szentiváni közösségeket bemutató kötethez.

Mesélnél Győrszentivánhoz fűződő kapcsolatodról?

Bennszülött győrszentiváni vagyok, a családom generációk óta ott élt. Amikor Szegeden jártam egyetemre, eltávolodtam egy időre. Aztán Győrben dolgoztam. Az igazi visszatérést az hozta, amikor Góczán Károly és Cserhalmi József, akik létrehozták a Szentivániak Szentivánért Alapítványt, hívtak, hogy vegyek részt a szervezet munkájában. Bár először vonakodtam a feladattól, de örülök, hogy végül mégis elvállaltam, mert hasznos lehettem az emberek és Győrszentiván számára. Gyorsan szót tudtam érteni mindenkivel, és hihetetlen jó kapcsolatok alakultak ki. Tíz éve költöztem Győrbe, de mai napig, ha Szentivánon járok, rengeteg baráttal, ismerőssel találkozom. A kötődésem megmaradt.

Mit emelnél ki a Győrszentiván közösségi életének története című könyvvel kapcsolatban?

Számomra is meglepő volt az a tény, amire a kutatások során bukkantam, hogy több mint egy évszázadra visszamenően nyomon követhető a közösségi élet a településen. 1853-ban alapították a győrszentiváni könyvtárat, majd 1892-ben már olvasóegylet alakult komoly, 25 pontos alapszabállyal. Ezt egyértelműen közösségi kezdeményezésnek tekinthetjük, a legkorábbinak, amiről írásbeli dokumentum áll a rendelkezésünkre. De az is kiderült számomra, hogy mennyi mindenről nincs tudomásunk, ami előzménye lehet a mai szerveződéseknek.

A másik, ami szintén nagyon érdekes, hogy napjainkban is születnek új egyesületek, közösségek. Az egész folyamatot áttekintve elgondolkodtam azon, hogy vajon mi minden befolyásolja a létrejöttüket. Szentiván abban különbözik Győr legtöbb részétől, hogy régen földműves falu volt, ahol az emberek ragaszkodtak a szülőföldjükhöz és egymáshoz. Ennek megnyilvánulása volt a sokféle közösség, különféle egyletek, énekkar és színjátszókör, ahol találkozhattak az itt élők. Mindehhez pedig szükség volt azokra a meghatározó egyéniségekre, akik ezeket a szerveződéseket felkarolták és éltették. A múlt század elején elsősorban a papoknak és apácáknak volt fontosabb szerepük, később jeles tanárok, tanítók vették át a helyüket.

És a harmadik dolog, amit kiemelnék, hogy milyen fontos szerepe volt mindig a színjátszásnak, egyrészt mert hozzájárult a civil szervezetek önfenntartásához. Az egyletek tagjai népszínműveket, operetteket tanultak be, és évente többször előadásokat tartottak, amelyeknek a bevétele lehetővé tette a működésüket. Ugyanakkor ezeknek a produkcióknak óriási közösségépítő ereje is volt. A darabválasztás, a próbák, a díszletek és jelmezek elkészítése mindenkinek lehetőséget adott a bekapcsolódásra.

Voltak olyan történelmi időszakok, amikor ellehetetlenedett a közösségi élet, például a világháborúk idején vagy az ötvenes-hatvanas években. De a hetvenes években újraéledtek a szerveződések, elsősorban pedagógusok vezetésével. Gyakran hallom, hogy ma már nem lehet kultúrát és közösségi életet szervezni Győrszentivánon, mert mindenki bejár Győrbe. De én úgy látom, hogy érdekli az embereket a környezetük, csak meg kell őket szólítani megfelelő céllal, és oda fognak állni a nemes ügyek mellé. Szívesen teszik jobbá és szebbé a települést, erre példa a spontán alakult, de hamarosan nagy létszámúvá vált Önkéntes Szemétszedők csoportja. Visszatekintve a másfél évszázadra meggyőződésem, hogy az ehhez hasonló kezdeményezések erősítik a településhez való ragaszkodást, egymás megismerését és őszinte barátságok kialakulását.

2023. június 29-én, csütörtökön 17 órakor, a Kossuth Lajos Művelődési Házban (Győr, Déryné u. 50.) kerül bemutatásra a kötet, ahol a szerzővel is találkozhatnak.

A Győrszentiván közösségi életének története című kötet A helyi identitás és kohézió erősítése Győr városában című projekt (TOP-6.9.2-16-GY1-2018-00001) keretében valósult meg.

Szabados Éva
Címlapfotó: Szamos László

A várostörténeti monográfiák szerzőivel készült korábbi interjúk:
- Ménfőcsanak és Gyirmót: dr. Laczkovits-Takács Tímea
- Szabadhegy és Kismegyer: Szalai Attila
- A közösségi élet története Adyvárosban; Gyárváros – Egymásra épülő munkásközösségek: Borbély János
- Belváros közösségeinek története: Bagi Zoltán Péter