Kérem, meséljen a munkájáról és Győrhöz fűződő kapcsolatáról!

Közgazdász végzettséggel és sok évtizedes oktatási tapasztalattal rendelkezem, főleg turisztika és marketing területeken. Mindig arra törekedtem, hogy a hallgatókat, akikkel találkoztam, gondolkodásra, az okok keresésére inspiráljam. Mert úgy gondolom, hogy ezzel sokkal többet el lehet érni, mint a lexikális tudással. Vitázni tudni kell. Magával Győrrel is évtizedek óta foglalkozom, és fontosnak tartom, hogy a fiatalokban is kialakuljon kötődés a lakóhelyükhöz.
1981 óta élek itt, előtte jórészt Budapesten laktam. A feleségem született győri. Kisgyermekes szülőként nagyon sok előnnyel járt, hogy a Belvárosban, ahová költöztünk, minden nagyon közel van. A Radó-szigetre jártunk rendszeresen sétálni, és mindhárom lányom a Gyakorló Iskolába járt.
Miután győri lettem, éveket töltöttem a közigazgatásban, majd a felsőoktatásban kezdtem el dolgozni. Közben mindig felvállaltam különböző társadalmi funkciókat is. 1994 óta folyamatosan kapcsolódom a falusi turizmus szervezeteihez különböző beosztásokban országosan és lokálisan. 2004 óta a Győr-Moson-Sopron Megyei Falusi Turizmus Egyesületet vezetem. Alapító tag vagyok mind a Falusi és Agroturizmus Országos Szövetségnél (Budapest), mind pedig a Turizmusfejlesztők és Tanácsadók Szövetségénél (Budapest), előbbinél évekig alelnök, utóbbiban elnök is voltam.

Győr legfiatalabb városrészéről írt tanulmányt. Mesélne a kutatás folyamatáról?

Marcalvároshoz elsősorban a barátaimon keresztül van kapcsolatom, akik ott élnek. A feladatom annyiban nehezített volt, hogy nem lehetett történelemről, iparról és mezőgazdaságról írni. Egy ilyen fiatal városrésznél még nincsenek legendák. Elsősorban a kereskedelem, az oktatás, a kulturális és egyházi élet jellemző erre a városrészre.
A múltjáról építészeti szempontból írtam röviden, de mivel a kötetek témája elsősorban a közösségi élet, erre kellett fókuszálnom. Tény, hogy Marcalváros egy igazán fiatal lakótelepként azért sem rendelkezik olyan közösségi terekkel, mint mondjuk egy kisváros, mert akkoriban gyorsan és nagy mennyiségben kellett lakásokat építeni – ez volt a meghatározó központi akarat. Így jobb híján főként az oktatási és az egyházi intézményekben összpontosul a közösségi funkció. Emiatt a tanulmány iskolatörténeti munkának is tekinthető.

Marcalváros I. látképe napjainkban, madártávlatból

Mi Marcalváros legfontosabb feladata, értéke?

A családoknak nagyon jó, hogy vannak ligetek, játszóterek, és közel vannak a bevásárlóközpontok. Iskola, óvoda, bölcsi is elérhető közelségben található. A Marcal-tó a horgászoknak nyújt kiváló lehetőséget.
Értékalkotó tevékenységként elsőként az Apor Központot emelném ki. Nem véletlen, hogy a története olyan részletesen került a könyvbe. Egy közösségépítő szerepet vállaló intézménycentrum épült föl, amely szinte a születéstől a sírig be tudja fogadni az embereket. Benkovich Ferenc atyával, a Szentlélek templom és az Apor Vilmos Katolikus Iskolaközpont megépítésének kezdeményezőjével interjú is készült, ami szintén elolvasható a kötetben. Neki köszönhető, hogy ez a különleges és jellegzetes épületkomplexum megvalósult.
A Krúdy Gyula Turisztikai és Vendéglátóipari Technikumot még mindenképp szeretném kiemelni mint értéket. Színvonala és hagyományai az átlag fölé emelik, és széles körben ismertté teszik az iskolát.
Hiba lenne nem megemlíteni, hogy a Marcalváros I. kötetben szereplő mindhárom oktatási és kulturális centrum elismerést érdemlő értékalkotó és közösségi teret tudott létrehozni és működtet folyamatosan. Nem véletlen, hogy rangot jelent a Kovács Margitba, a Pattantyúsba vagy a Szent-Györgyibe járni.

Miképpen vélekedik Marcalváros lehetséges fejlesztéséről?

Marcalváros jövője, fejlesztése kapcsán a két városrészt elválasztó GYSEV-vonal felszámolása lenne talán a legkívánatosabb, de erre jelenleg nincs sok esély. Elgondolkodtató, hogy az iskolacentrumokon kívül hol milyen közösségi teret alakíthatnánk még ki. Véleményem szerint jó lenne a környékbelieknek egy olyan uszoda, ami nyáron akár strand jelleggel is működne, és télen sem kellene távolabbi városrészekbe zarándokolni, ha úszni szeretne valaki. Ugyan már nem része Marcalvárosnak, de a közeli Achilles-park fejlesztésének támogatásával, különösen az odavezető önkormányzati út karbantartásával, mégis sok marcalvárosi egyetértene. Sokat számít a beépítési tilalom fenntartása a főútvonalat határoló erdős védősávnál, valamint a Pápai út melletti kiserdőnél, így védve a levegő tisztaságát. Képletesen szólva a tópart és az egykori szemétdomb jövőbeli sorsa is megérne egy misét.

Volt-e valami meglepő felfedezése a tanulmány készítése során?

Meglepő felfedezés nem akadt. Mégis itt említeném meg az iskolaigazgatók és a megkeresett önkormányzati képviselők segítőkészségét, amivel támogatták, hogy a kötet időben elkészülhessen. Segítségüket ezúton is nagyon köszönöm! Remekül felismerték, hogy az intézményeik számára mennyire hasznos, hogy belekerülhetnek egy összefoglaló jellegű helyismereti kiadványba. Bemutatkozásukkal vonzóbbá tehetik iskoláikat leendő diákjaik számára. Másrészt arra is lehetőséget ad a könyv, hogy nyilvánosságot kapjon egy-egy még megvalósulásra váró jó ötlet, amire így talán könnyebb lesz külső támogatást szerezni.

Marcalváros II. látképe napjainkban, madártávlatból

Mint turisztikai szakember, milyen lehetőségeket lát Győrben?

A Belváros mindenképpen vonzerőt jelent, a Győri Balett pedig egy világhírű társulat. Én persze kritikusabban szemlélem az átlagembernél a turisztikai vendégfogadás szervezését. A helybélieknek visszatérő módon szervezett események is lényegesek, de nagyobb hangsúlyt helyeznék arra, ami a távolabbi vendégek számára lehet vonzó. Ma már nem elegendő, ha egy városnak jó adottságai vannak. Interaktív formákra van szükség, hogy az idelátogató részesévé válhasson az élménynek. Ezért működik jól a győri Barokk Esküvő. Jó példa a salzburgi Mozart-kultusz, vagy Martonvásáron a Beethovennel kapcsolatos hagyományok ápolása.
Egy műemléket sokkal könnyebb tartalommal megtöltve „eladni”, például, ha össze tudom kötni egy jó legendával, történettel, valami dinamikus dologgal. A fesztiválok, kulturális programok szintén vendégcsalogatóak lehetnek. De fontos, hogy legyen bennük olyan specialitás, egyedi vonás, ami a turisták számára érdekes lehet. Mert aki messziről ideutazik, az attrakcióra, élményekre vágyik. Ha megfelelő teret és vonzó eseményt találnánk, akkor akár Marcalvárosban is lehetne turisztikailag jelentős programot csinálni.
További, most még nagyrészt kiaknázatlan lehetőséget kínálhat a térségben gondolkodás erősítése: ha Győr jobban együttműködne a környező településekkel, és a turisztikai kínálatukat közösen, összehangoltan vinnék piacra.

Ön szerint miért érdemes elolvasni a városrészeket bemutató sorozatot? Mivel gazdagíthat bennünket, ha jobban ismerjük a településünk múltját, közösségi életét?

A sorozat igazi értéke és erénye, hogy erősítik a kötődést városunkhoz. Igazi lokálpatrióták csak akkor lehetünk, ha ismerjük azt a várost, ahol élünk. Másrészt a kötetek lehetőséget nyújtanak, hogy az olvasók több városrészt összehasonlíthassanak. Így meg lehet látni az értékeket és a hiányokat is. A jó példák alapján felismerhetőbbé válik, hogy mivel lehetne továbbfejleszteni az adott lakókörnyezetet, mi segíthetné például Marcalvárosban a közösségi élet megerősödését. A könyvek egyébként akkor is hasznosak lehetnek, ha épp iskolaválasztásban gondolkodik valaki, mert egymás mellett olvashatja a különböző intézmények bemutatkozását.

2023. június 30-án, pénteken 17 órakor, a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Központi Könyvtárának klubhelyiségében (Győr, Herman O. u. 22., földszint) kerül bemutatásra a kettős kötet, ahol a szerzővel is találkozhatnak.

A Marcalváros I. és II. közösségi tevékenysége című kettős kötet A helyi identitás és kohézió erősítése Győr városában című projekt (TOP-6.9.2-16-GY1-2018-00001) keretében valósult meg.

Szabados Éva

A várostörténeti monográfiák szerzőivel készült korábbi interjúk:
- Ménfőcsanak és Gyirmót: dr. Laczkovits-Takács Tímea
- Szabadhegy és Kismegyer: Szalai Attila
- A közösségi élet története Adyvárosban; Gyárváros – Egymásra épülő munkásközösségek: Borbély János
- Belváros közösségeinek története: Bagi Zoltán Péter
- Győrszentiván közösségi életének története: dr. Unti Mária