A pompeji kőtestek titka
Pompeji, a Vezúv Kr. e. 79-es kitörése során eltemetett dél-itáliai város óriási turisztikai attrakció, évente mintegy 2,5 millió látogatót vonz. A romok és a közöttük fellelt lenyűgőző bőségű régészeti leletek bepillantást engednek a rómaiak hétköznapjaiba, kétségtelen azonban, hogy az ősi városlakók „kőtestei” adják a legnagyobb szenzációt.
A tudósok becslése szerint legalább 2000 ember vált a forró hamu és láva martalékává a váratlanul és intenzíven érkező vulkánkitörés miatt. Walter Scott skót regényíró nem sokkal halála előtt járt a helyszínen, találóan a „halottak városának” nevezte Pompejit, de az említett kőtestekről még egyáltalán nem esett szó egészen az 1860-as évekig. Egyáltalán mik ezek? Kővé vált emberi maradványok? Vagy valami más?
Az ásatások történetét vizsgálva megkapjuk a válaszokat. Az egykori városlakók tetemei majdnem 1500 évig maradtak a hamu- és lávaszőnyeg alatt eltemetve, mint egy hatalmas sírban. 1738-ban bukkantak a munkások emberi maradványokra a por és törmelék alatt. A 16. század végéig mégis csekély eredményt értek el a feltárásban. 1863-ban Giuseppe Fiorelli régész vette át a munka irányítását, ekkor kezdett igazán kirajzolódni az egykori Pompeji valódi képe. Fiorelli a könnyebb eligazodás érdekében felosztotta a várost negyedekre, épülettömbökre, megszámozta a bejáratokat, az ásatások helyzetéről pedig állandóan tájékoztatta a közönséget (Giornale degli Scavi). Miközben a helyszínt borító törmelék- és hamuréteget kotorták, felfigyeltek egy sor furcsa, különálló üregre, amelyekben emberi maradványok is voltak. A régész utasítására gipszet fecskendeztek be a lyukakba, megszilárdulást követően, kibontva gyanúja beigazolódott, és világossá vált, hogy nem mások ezek, mint „emberi lenyomatok”.
A vulkán anyaga beborította az embereket, kemény, szilárd burokba zárva holttestüket, ami később fokozatosan lebomlott, űrt hagyva a kőzetben. Az üregek, mint egy negatív forma, úgy őrizték meg a testek alakját a halál pillanatában – magyarázza Mary Beard, a Cambridge-i Egyetem ókortörténész professzora, aki 2012-ben beszélt a BBC-nek erről, és hívta fel a figyelmet a régészeti leleményre és az ikonikus figurákra. A televíziós ismeretterjesztő műsorokból is jól ismert szerző egyébként számos forrás és kép segítségével, óriási anyagismerettel, rendkívül olvasmányos és eleven, személyes stílusban, sok-sok egyedi történeten keresztül mutatja be Pompeji életének számos vonását, miközben több mítosszal és tévhittel is leszámol. Kezdi ezt rögtön a kitörés időpontjával (mely valószínűleg későbbre esett, mint azt a történészek gondolták), és a kitörés követelte áldozatok számával (mely feltehetőleg kevesebb mint tíz százaléka volt a város összlakosságának, tekintve, hogy a többségnek sikerült elmenekülnie).
Vagyis a Pompejiben található kőtestek nem megkövesült emberi maradványok, mint azt sokan gondolják. És ha nem azok, hanem gipszöntvények, akkor ebből következően nem is ősi leletek, nem igazi emberi maradványok, és nem is kőből vannak. Átverés lenne? Vagy netán történelemhamisítás? Semmiképpen! Inkább félreértés, rossz kommunikáció. Lássuk meg benne a régészeti leleményt, amelynek segítségével jobban átélhetjük a pompeji polgárok helyzetét, megsejthetjük az általuk átélt utolsó pillanatok borzalmát. Őket tanulmányozva meglepően sokszor magunkra ismerhetünk, közelebb kerülhetnek az ősök a maiakhoz. Az üregeket egyébként ma már a röntgentechnikának vagy a 3D CT-nek köszönhetően roncsolás nélkül tudják vizsgálni. A formák másolataiból többet is ki tudnak önteni, így akár a világ több pontján is be tudják ezeket mutatni, ami valljuk be, hatalmas marketingfogás.
Sokat lehet vitatkozni azon is, hogy mennyire történelemhamisítás, hogy a világháborúban rommá bombázott ókori várost „újjáépítették”. Valljuk be, ha csak egy rakás kő lenne ott, jóval kevesebben lennének kíváncsiak rá, és elődeink életét, utolsó napjukat is nehezebb lenne elképzelni. Hallgassunk inkább Beard professzorra, aki azt tanácsolja: Tekintsük Pompejit a római kori építők és a modern kori restaurátorok közös munkájának, hiszen így sem kevésbé lenyűgöző és hiteltelen! Nem véletlenül lett a helyszín az UNESCO Világörökség része, közel három évszázada tartó ásatása pedig ma is tovább folytatódik. Ki tudja, mi kerül még elő a hamuból?
SzaSzi
Forrás: bbc.com, iflscience.com, thebettervacation.com
A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép, 2. kép, 3. kép, 4. kép.
A cikksorozat korábbi részei:
1. rész: Akinek füstöl a keze alatt a billentyű
2. rész: Mini várak között
3. rész: Közép-Európa leghatalmasabb erődítménye
4. rész: Bolhányi művészet, mákszemnyi nagyságok
5. rész: A világ legnagyobb hangszere, a Nagy Stalacpipe orgona
6. rész: Óriásmozaik Rubik-kockából
7. rész: Salvator Mundi – Minden idők legdrágább festménye
8. rész: A pénz nem boldogít! Vagy mégis!?
9. rész: A világ legnagyobb világító betleheme Manarolában
10. rész: Minden idők legnagyobb koncertjei
11. rész: Kolodko miniszobrok
12. rész: Labirinto Della Masone – A világ legnagyobb szabadtéri labirintusa
13. rész: A világ leghangosabb zenekarai
14. rész: Binhai szeme - Egy modern és futurisztikus könyvtár
15. rész: Predjama: a világ legnagyobb barlangvára
16. rész: Gigantikus kódex
17. rész: A világ legnagyobb Krisztus-szobrai
18. rész: A világ legsikeresebb albumai
19. rész: Minden idők legsikeresebb zenei előadói
20. rész: Minden idők legtöbb Grammy-díjasai
21. rész: Európa legrégebbi fahídja: a Kappelbrücke
22. rész: Mural das Etnias ‒ A világ (egykori) legnagyobb utcai graffiti műalkotása
23. rész: Amikor a felsepretlen padló divat volt
24. rész: A világ legjobb könnyűzenei énekesei
25. rész: Burj Khalifa: A világ legmagasabb épülete
26. rész: Menjünk vendégségbe a Nádasdyakhoz!
27. rész: A könnyűzene történetének legjobb gitárosai
28. rész: A Föld legtisztább tava
29. rész: A könnyűzene történetének legjobb dobosai
30. rész: A világ leglátogatottabb temetője
31. rész: A világ legmagasabb hídja
32. rész: Vikingek öröksége: a heddali fakatedrális
33. rész: A világ (alighanem) legkeskenyebb ajtaja
34. rész: A világ legrégebbi színháza
35. rész: A világ legrégebbi hordozható órája
36. rész: A világ legrégebbi állatkertje
37. rész: A világ legnagyobb működő vízkereke
38. rész: A világ legkisebb Bibliája
39. rész: A világ legrégebbi társasjátéka
40. rész: Közép-Európa legszebb malma
41. rész: A világ legrégebbi épülete
42. rész: A világ legnagyobb madárszobra
43. rész: A világ legrégebb ideje működő filmszínháza
44. rész: Nouadhibou-öböl – A világ legnagyobb hajóroncs temetője
45. rész: A világ legrégebbi csillagtérképei
46. rész: Minden idők legrégebben játszó rockzenekarai
47. rész: A világ legrégebbi egyetemei
48. rész: Tomorrowland – A világ legnagyobb elektronikus zenei fesztiválja
49. rész: A világ legelső nemzetközi filmfesztiválja
50. rész: Vidám temető Szaploncán
51. rész: A világ leghidegebb települése
52. rész: Ain Dubai – A világ legnagyobb óriáskereke
53. rész: LUMA Arles
54. rész: Cannes víz alatti ökomúzeuma
55. rész: A világ legnagyobb könyvtára 1. ‒ A Kongresszusi Könyvtár
56. rész: Ada Lovelace és a világ első számítógépes programja
57. rész: A világ legnagyobb könyvtára 2. ‒ A British Library
58. rész: A világ leghosszabb túraútvonala
59. rész: Agatha Christie: Egérfogó ‒ A világ leghosszabb ideje futó színházi előadása
60. rész: A világ legnagyobb Gömböce
61. rész: A dán Rubjerg Knude világítótorony
62. rész: A Leshan-i Dafo – a bölcsesség és a megvilágosodás szimbóluma
63. rész: A világ legtöbb nyelvére lefordított könyv: A kis herceg