Jean-Jacques Annaud-ot, ezt a 80 felé zakatoló francia, karakán rendezőzsenit talán nem kell különösebben bemutatni – nekem egyébként személyes nagy kedvencem –, rengeteg jó mozi fűződik hozzá, hogy csak néhány címet említsek a teljesség igénye nélkül: A tűz háborúja (1981), A rózsa neve (1986), A szerető (1992), Hét év Tibetben (1997), Ellenség a kapuknál (2001). Egyike azon franciáknak, akik Hollywoodban is minőségi filmeket készíthettek.

Ez az 1988-ban forgatott alkotása egy magával ragadóan lenyűgöző történet a vadonban élő medvékről, a változatosság kedvéért nem az ember fókuszából, hanem a mackók saját szemszögéből. Nem dokumentumfilm és nem is olyan aranyos cuki gyerekfilm, mint amilyet Hollywoodban a tipikus családi mozi jelzővel szoktak illetni. Játékfilmes eszközökkel mutatja be a medvék életét a természetes élőhelyükön. Irodalmi adaptáció ez is, James Oliver Curwood The Grizzly King című, 1916-ban írott regénye szolgáltatta a forgatókönyv alapját.

A medve nagyon működik minden tekintetben, aminek egyik oka gyakorlatilag a párbeszédek szinte teljes hiánya, tényleg minimálisak a dialógusok (bár két, egymással mindössze pár mondatban kommunikáló vadász személyében az ember azért megjelenik a sztoriban), helyettük viszont a káprázatos látványvilág önmagában annyira elegánsan meséli el ezt a történetet, hogy a néző a moziból kijövet legszívesebben azonnal a rohanna a veresegyházi medveotthonba beszerezni egy bocsot.

Az operatőr, Philipe Rouselot képei csodálatosak, szinte lélegzik az erdő, a hegyek majdhogynem ránk omlanak a szélesvászonról. Természetfilmet tető alá hozni egyébként is egy hihetetlen kitartást és fizikai erőnlétet kívánó feladat. Gyakran hosszú órákat kell várakozni egy ágyúcső hosszúságú teleobjektívvel, brutálisan nehéz terepen, hogy egy ihletett, megismételhetetlen pillanatot fel tudjanak venni.

Annaud a film bemutatása után mesélte egy interjúban, hogy a forgatás alatt kerültek olyan helyzetbe, hogy a stáb csaknem egy napot várt arra, hogy a medvebocs hajlandó legyen végre ásítani. A forgatás két helyszínen, az osztrák és az olasz Dolomitokban zajlott, természetesen idomított állatok részvételével. Az „Apukát” Bart medve személyesítette meg, míg a „gyereket” Youk medvebocs játszotta. Sajnos az Amerikai Filmakadémia egyik alakítást sem tartotta jelölésre érdemesnek... Bart egyébként egy 2,7 méter magas barna medve, aki később a Szenvedélyek viharában (1994) és A vadon foglyai (1997) című filmekben is szerepelt igazán illusztris társaságban, Brad Pitt, Anthony Hopkins és Alec Baldwin voltak a partnerei.

Bő három évtized telt el a bemutató óta, mégis azt kell mondanom, hogy ez a mozi egy filmklasszikus minden jegyével rendelkezik, hiszen ha az ember ennyi idő elteltével mindig örömmel veszi elő és nézi meg újra meg újra, akkor az az alkotás tud valamit. Idézném most itt akkor a rendezőt, aki 1988. október 19-én, a párizsi Le Grand Rex moziban, a bemutatón a következőket mondta: „...Azt szeretném elérni ezzel a filmmel, hogy az emberek becsüljék ezeket az abszolút bűbájos teremtményeket, akik érzelmekkel, barátokkal és intelligenciával rendelkeznek...”

Itt azért fontos tudni azt, hogy az állatvédő szervezetek az összes faj integritásának tiszteletben tartásáért kultikusnak tartják ezt a filmet. Szerintük ugyanis sikerült ékesszólóan, közérthetően, de ugyanakkor nem didaktikusan felszólalnia a vadon élő állatok értelmetlen vadászata ellen anélkül, hogy magát a gyilkosságot ábrázolta volna. Ehelyett inkább az emberi és állati világot összekötő kötelékeket hangsúlyozta. A medve épp ezért rendkívül szeretetteljes film, az élet tiszteletére, az életben hagyás művészetére nevel.

A kapcsolódó Youtube videó lejátszása.

Vörös Attila
Forrás: hetediksor.hu