Szalai Attila: Szabadhegy és Kismegyer (SzaSzi írása)

Elsőként a Szabadhegy és Kismegyer története iránt érdeklődők előtt „lebbent fel a fátyol” és találkozhattak a könyvvel, valamint szerzőjével, Szalai Attila történelemtanárral, aki bemutatkozásában rávilágított helyi kötődésére. 1986 óta, vagyis 37 éve tanít Szabadhegyen, a mindenki által csak piros iskolának nevezett intézményben, vagyis a Szabadhegyi Magyar-Német Két Tanítási Nyelvű Gimnáziumban, de az iskola falai közül kilépve mindig is nyitott volt az ott élők múltjára. A kutatás nehézségeiről szólva az egyik legnagyobb problémát a források hiánya jelentette. Ezt a pandémia tovább nehezítette, szerencsére ma már az interneten rengeteg anyag elérhető. A hiányosságokat pótolandó, gyakran kellett alapkutatásokat végeznie, vagy akár házról házra járva érdeklődni, adatközlőket felkeresni.

A két városrész fejlődését alapvetően meghatározta, hogy sokáig nem voltak fizikai összeköttetésben Győrrel. Ami hiányzott, az a helyiek összefogásával jöhetett létre: templom, kultúrház, iskola. Ezekre számos példát találunk, de ha kellett, a haza szolgálatában is vitézül helyt álltak. A helyi közösségekből kiemelkedő személyek sokszor az ország dolgait, a világ folyását is befolyásolták. A szabadhegyiek hűen őrzik a reformokért folytatott politizálás egyik úttörőjének, gróf Zichy Ottónak és feleségének, Csáky Gabriellának az emlékét.

A szerző kiemelte Muhr Ottmár ezredes, a limanovai csata hősének nevét, akinek leszármazottjával sikerült kapcsolatba lépnie, illetve azt a Patthy Józsefet, aki mindmáig a lovassport első és egyetlen magyar olimpiai éremszerzője (az 1936. évi nyári olimpiai játékokon vadászugratásban lett egyéni harmadik). Vannak, akik hírneve kisebb körű volt, mint Rajky M. Ernella nővér, aki azonban tanítói munkájával bizonyára közvetlenül járult a közösség fejlődéséhez. Szabadhegy és Kismegyer mára felzárkóztak Győr város fejlettebb területeihez, és az egyik leginnovatívabb, leggyorsabban épülő, szépülő kertvárosokká váltak, ennek mikéntjére is rávilágított a szerző.

Szalai Attila remek történetmesélői attitűddel tárja elénk a két városrész múltját, munkájának erénye még, hogy a történelmileg hiteles tények tükrében igyekszik rendezni dolgokat, például tisztára mossa a kismegyeri csata hőseinek nevét. A hiánypótló kötet jól mutatja a gazdag múltú közösség életét, nehézségeiket és rengeteg munkájukat, amit a jövő nemzedékéért tettek. Arra kérdésre, hogy milyen témákat lenne még érdemes feltárni a városrészek múltjából, Attilának több ötlete is volt (neves családok, vasútállomás múltja stb.), bár elárulta, hogy egy országos szintű feladaton is dolgozik.

Szalai Attilával még a bemutatót megelőzően készítettünk interjút a Szabadhegy és Kismegyer kötetéről.

Borbély János: Gyárváros – Egymásra épülő munkásközösségek (Szilvási Krisztián írása)

Borbély János levéltárosként dolgozott negyven évig, Bana József igazgatóval ketten alapították meg a Városi Levéltárat 1993-ban. Ott az építészeti, műszaki részleget vezette, amelyet nagyrészt ő alapozott meg a régi tanácsi Tervező Vállalat irattára alapján, építve a Városi Műszaki Hivatal irattári részére is. Írói, szépírói tevékenysége is jelentős. A június 10-én bemutatott kötetről a szerző beszélgetőtársa, Polczer Adél könyvtáros elmondta, hogy nem „hagyományos” városrésztörténeti monográfiáról van szó, hanem – mint a címe is mutatja – az itt élő közösségek mentén mutatja be Gyárváros történetét.

Borbély János a rendezvényen először a levéltárak mint intézmények általános szerepéről mesélt a megjelent közönségnek, felidézte helyzetüket az államszocializmus idején, ecsetelte a győri Városi Levéltár létrehozásának körülményeit, az ott folyó munkát abban az időszakban, említette az általuk megszületett kiadványokat, valamint érdekes részleteket tudhattunk meg a műszaki levéltár működtetéséről.

Ezután tértek át beszélgetőtársával a most megjelent könyvre, amelynek a megírásához szükséges, mély keresztmetszetű kutatómunka során többek között egyaránt felhasznált tanácsülési jegyzőkönyveket, ipartörténeti emlékeket, sajtóanyagokat, országgyűlési törvénytárgyalási jegyzőkönyveket. Gyárváros építészeti szempontjai – amelyek minden ilyen jellegű munkánál kardinális jelentőségűek – városilag markánsan meghatározott előírások mentén alakultak, mivel a városrész döntően a munkásosztály, a munkásrétegek számára épült. A kötet az itt szerveződő közösségek, életviszonyok, létkörülmények nyomán mutatja be azokat az évtizedeket, amelyekre a történelem, az egyes fejlődési lépcsőfokok és mérföldkövek mentén a személyes sorsok és kilátások kontúrosan nyomták rá bélyegüket. A városrész eredményes önfejlesztő erővel is rendelkezett, így vált egy ma is felismerhető karakterisztikájú „kerületté” Győr históriájában.

Borbély Jánossal még a bemutatót megelőzően készítettünk interjút a Gyárváros – Egymásra épülő munkásközösségek kötetéről.

Torma Attila: Városrészek születése: Nádorváros, Jancsifalu (Szilvási Krisztián írása)

Torma Attila a Veszprémi Vegyipari Egyetemen szerzett diplomát, majd a győri vagongyárban helyezkedett el vegyész-üzemmérnökként. Azonban csakhamar szakmát váltott: a 401-es Kossuth Lajos Szakképző Iskolában vegyianyag gyártó tanulókat oktatott szakmai tantárgyakban. Amikor az intézmény szakközépiskolává alakult, megszerezte a kémiatanári diplomát, majd a rendszerváltás után elvégezte a középiskolai német nyelvtanári szakot is, emellett 1991-ben felsőfokú idegenvezetői képesítést is szerzett. 2010-ben nyugdíjba vonult, de 2022-ben újra felkérték, hogy teljes óraszámban tanítson. Munkája mellett, a történelemhez való vonzódása miatt helytörténettel is foglalkozni kezdett: idegenvezetést végzett a városban, a 80-as években megalapította az Ifjú Városszépítők Körét, honismereti vetélkedőket (Pátriánk) szervezett iskolásoknak, előadásokat tartott. Később rátalált a megyei szervezésű „Szülőföldünk” honismereti szakkörre, pályázataikon rendszeresen részt vett, többször nyert is. 2012-ben megjelent első kötete, a Vásárterek, piachelyek Győrben a 19. század közepétől a rendszerváltozásig, most kiadott (kettős) kötete már a hetedik munkája.

A június 10-i kötetbemutatón a szerzővel Galambos Krisztina könyvtáros beszélgetett, amelyből kiderült, hogy Torma Attila gyerekkorában – az akkor még „úri negyed” helyett sokkal inkább szegénynegyednek számító – Nádorváros (akkor még Pusztamajor) egy rendkívül vizenyős, majdhogynem lápvidék volt. Ebben az időben majoroknak, gabonaraktáraknak, gazdasági épületeknek adott otthont, a városrész a mai nevén csak a 19. század közepétől ismert. 1855-ben jött a vasút, Győr elvesztette vásárváros szerepét, így teljesen új „modellre” kellett átállnia: iparvárosi környezetre. Ekkoriban rengeteg laktanya létezett a városban, az állatok és a lovasok elszállásolására pedig a nádorvárosi épületek lettek praktikusak. 1892-re megépült a Frigyes-laktanya (a Schlichter-villával egy időben), így Nádorváros déli részén, a mai Bem térig terjedőleg kellett lecsapolni a területeket. 1896-ban megépült a Szentháromság (ma Petz) Közkórház, újabb lecsapolások következtek. A vasút némileg „leválasztotta” Győrről Nádorvárost, amelyet aztán a Baross híd megépítése kötött újra össze. A kötetbemutatón többek között szó esett továbbá a Kálvária utcáról a stációkkal, a templomok és iskolák szerepéről, a híres győri gyufagyárról és egyéb jelentős üzemekről (pl. téglagyár, malmok), a Hosszú utcáról (ma Bartók Béla út), az egykori lóvasutakról, illetve néhány mondat erejéig az egykori Jancsifaluról is, amely Gyárváros és a Fehérvári út, valamint a Győr-Celldömölk vasútvonal közötti rövid utcákkal teli kis területet jelenti. Torma Attila kötetében helyet kapott egy személyesen átélt, mikrotörténetek mentén felvázolt „visszaemlékezés” is, amely jellegénél fogva még közelebb hozza Nádorvárost az olvasóhoz, illetve a kiadványban szerepel egy függelék is a városrész történetéhez tartozó jelentős személyek bemutatásával.

Torma Attilával még a bemutatót megelőzően készítettünk interjút a Városrészek születése: Nádorváros, Jancsifalu kettős kötetéről.

Bagi Zoltán Péter: Belváros közösségeinek története (Szabados Éva írása)

Bagi Zoltán Péterrel, a Városi Levéltár igazgatójával Borbély Tamás, a kötet szerkesztője beszélgetett. A szerző elárulta, hogy Győr múltját kutatva is a mélyebb rétegek, a miértek foglalkoztatták. Ugyanakkor a jelen kötet, amelynek fókuszában a közösségi élet áll, csak egy szűk keresztmetszete a római kortól nagy stratégiai jelentőséggel bíró település történelmének. A rendelkezésre álló forrásanyagok még sok izgalmas témát tartogatnak, ami az elkészült tanulmányba terjedelmi és időkorlát miatt sem tudott bekerülni. Viszont az írás egy jó alapot adhat annak, aki szeretne mélyebben elmerülni a várostörténet valamelyik szegmensében.

Az évszázadok alatt sokat változott a közösség fogalma. A 19. század közepétől, a polgárosodás folyamatának köszönhetően, már egészen mást érthetünk alatta. Az is teljesen megváltozott, hogy egyáltalán mit jelent egy város polgárának lenni.

A kutatás egyik érdekes tanulsága, hogy mi mindennek lehet közösségformáló ereje. Akár egy természeti katasztrófának vagy egy hadászati eseménynek is, ha tovább él a város emlékezetében. Az 1566-os tűzvész, ami egy külön tanulmányt megérne, nagy hatással volt a település szerkezetére, a lakosság mindennapjaira is. A rendszerváltáskor újjáélesztett Szent László körmenet az 1763-as földrengés után vált hagyománnyá, a Szent László kultusz részeként. Bagi Zoltán Péter írása felhívhatja a figyelmet további olyan tradíciókra is, amelyeket fel lehetne eleveníteni. Például az 1598-as petárdás visszafoglalás, amelyet már a következő évtől kezdve rendszeresen megünnepeltek. Ennek a folytatása volt a 18. és 19. században, amikor március 29-én a győri lakosság felvonult, a magyarok Pálffy Miklós, a németek pedig Adolf von Schwarzenberg arcképe köré gyűlve, és ünnepi misét tartottak a fehérvári kapunál. Történelmi emlékezetünk része lehetne az is, hogy olyan személyek tevékenységét, akik nagy hatással voltak a városra, újra elővegyük, és friss nézőpontokból újraértékeljük.

Ami Győr egyik állandó jellegzetessége – az évszázadokra visszatekintve –, a nemzetiségi és felekezeti sokszínűség. Egy folyamatosan változó településről van szó, ezért is fontos megőrizni azokat az értékeket, amelyek az itt élőknek identitást, az ideérkezőknek pedig élményt és teljesebb képet adhatnak.

Bagi Zoltán Péterrel még a bemutatót megelőzően készítettünk interjút a Belváros közösségeinek története kettős kötetéről.

A Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér által megjelentetett, 11 kötetből álló várostörténeti monográfiák egyes köteteihez kvíz(ek) kitöltésével ingyenesen hozzá lehet jutni, részletek a könyvtár honlapján találhatók.

SzaSzi, Szilvási Krisztián, Szabados Éva
Fotók: Vas Balázs