A középkori cigányságot körüllengő misztikum, egyfajta varázs minden bizonnyal idegenségükből, életmódjukból adódott. A falvak, no és a városok népe a 15. századra már jól kialakult életritmus szerint élt, amit meghatároztak az évszakok, az idénymunkák, de még inkább a vallásosság és az ezzel kapcsolatos ünnepek. Kiszámítható volt valahol az élet a háborúk és a járványok ellenére is, és ebbe a kiszámíthatóságba hoztak valami mást, valami kiszámíthatatlant, új tényezőt Európa, avagy a Magyar Királyság határain megjelenő cigánykaravánok. Az idegen, különösen, ha a bőrének a színe is más árnyalatú, mindig is az érdeklődés tárgya volt. Léteztek olyanok, akik féltek tőle, mások pedig nyílt kíváncsisággal fordultak feléje. Utóbbiak közül kerültek ki a bevándorló cigányság asszonyai által művelt jóslások fizető résztvevői is.

Német porcelánfigurák, középen a kártyavető (Kisfaludy Sándor Emlékház CC BY-NC-ND)

A folyamat lényege a meggyőző fellépés volt, a kártyavető ezt úgy érhette el leginkább, ha maga is elhitte, hogy itt valami varázslat történik, a kártyának hatalma van. A jóslás során az elhangzottakat pedig úgy kellett alakítani, hogy a kuncsaft valami olyat is halljon, amit hallani szeretne. Ehhez azért kellett némi pszichológiai érzék is, no és empátia. Meg természetesen valami külső jegyekben megjelenő különlegesség, mert ha mondjuk a nagyon is jól ismert szomszédasszony kérte el a tenyerünket, az mégsem volt olyan hatásos, mintha ezt egy furcsa nyelvet használó, tarka rongyokba öltözött, boszorkányokhoz hasonlatos cigányasszony tette volna.

Egy 1946-os újságcikk is ír róluk (Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, Budapest Gyűjtemény PDM)

Aki az első időkben, de még sokszor a múlt században is terményben, esetleg kisebb értékű állatban, baromfiban kérte el a jóslás árát. A kifejezett jóskártyák, cigánykártyák megjelenése az 1600-as évekre tehető, de a ma használatos, még a kínai boltokban is árult 32 vagy 36 lapos verzió a 19. század második felére alakult ki. A jóskártyán szereplő, legalább négynyelvű feliratok általában a következők: Váratlan öröm, Gondolat, Utazás, Kevés pénz, Üzenet, Szomorúság, Lelkész, Veszteség, Katonatiszt, Bosszúság, Gyermek, Vágy, Szerelmes nő, Özvegyasszony, Szerelem, Hamisság, Tolvaj, Szerencsétlenség, Betegség, Ház, Látogatás, Ellenség, Féltékenység, Remény, Pénz, Ajándék, Halál, Állandóság, Szerencse, Hűség, Özvegy férfi, Örvendezés, Levél, Bíró, Szerető és Házasság.

Ötnyelvű vetőkártya lapjai 1910-ből (Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum CC BY-NC-ND)

Nagyon sok múlik aztán a húzások számán (általában 1-21 lap között mozog) és a kirakási módon is. De a legfontosabb szabály az, hogy nincsen szabály. És a húzott, kiosztott lapokból születő jóslatok sem feltétlenül állnak szoros kapcsolatban a lapokon szereplő képekkel, szövegekkel.

Címlapkép: Az 1910 körül nyomtatott vetőkártya további lapjai (Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum CC BY-NC-ND)

Pálffy Lajos
Forrás: forumhungaricum.hu

A cikksorozat korábbi részei:
I. rész: Vándorlók, vándorok
II. rész: A vándorkereskedők
III. rész: Szódás, fagylaltos, meszes, dinnyés
IV. rész: Kik is voltak azok a kupecek?
V. rész: A vándorcigányok
VI. rész: Cigányok és a Habsburgok
VII. rész: A teknővájók
VIII. rész: Szegkovácsok
IX. rész: Rézművesek
X. rész: A kolompárok
XI. rész: A rézművesek
XII. rész: Kosarasok, seprűsök, kefekötők
XIII. rész: A cigánykovácsok
XIV. rész: A vályogvetők
XV. rész: A medvetáncoltatók