A csallóközi-felvidéki származású Renczes Attila saját bevallása szerint fél életét vizeken töltötte, tizenévesen már halászoknak segédkezett, így ennek a közegnek a szeretetét gyerekként magába szívhatta. Bár elektroműszerész végzettséget szerzett, kiváló némettudása az idegenforgalom, a turizmus területére vezette. 2006-ban kezdett el hajózni, eredetileg konyhai pozíciót pályázott meg, de a már említett nyelvtudása miatt végül „előtérbe” helyezték, az utasok közé fitnesz-, masszőr-, túravezetési feladatokkal. Kezdetben az A-Rosa flottájába tartozó, 124 méter hosszú, 14,4 méter széles, 3 szintes, 220 utas befogadására képes hajón szolgált, amely mintegy kéthetes utakat kínált a Dunán.

Renczes Attila karrierje aztán meglehetősen rövid idő alatt mosogatófiúból éjszakai recepciós beosztáson át hotel menedzseri pozícióig ívelt, immár új hajó(ko)n. A legnehezebb általa ellátott feladatnak a first purser munkakört tartja, amely egyfajta gazdasági vezetői posztot jelent a hajózásban: egyszerre felelős többek között a pénzügyi területekért, a recepció működéséért, a rakományért és az utasokért, de még a beutaztatási, behajózási adminisztrációért is. Attila kedvencei közé tartoztak a Duna-deltához tett utak, ott minden egyes napot kihívásként élt meg.

„A könyv a Szállodahajók titkos világán túl Renczes Attila titkos világát is bemutatja” – árulta el a „szakmabeli” beszélgetőtárs, Csobayné Pintér Éva idegenvezető, turisztikai projektmenedzser. Ugyanis a hivatalos, pozícióból fakadó feladatokon túli lehetőségekbe, tennivalókba, kikapcsolódási módokba is betekintést nyerünk, amelyeken keresztül kontúrosan körvonalazódik a szerző személyisége, beállítódása, perszonális kapcsolatainak karakterisztikája. A kulcs a munka iránti alázat, hogy akarjunk a munkaidőn és a feladatokon kívül is érdeklődést mutatni a nagy egészen túli, akár ránk részleteiben nem is vonatkozó szegmensek után. Attilát mindez belülről, otthonról hozott nevelési elvek mentén hajtotta, és a beszélgetésből kiderült, hogy az emberek és emberi kapcsolatok iránti empatikus és intellektuális érzéke számottevően segítette a fentebb említett sikerek felé.

2016 decemberéig 11 szezont „húzott le” a vizeken, ami rendesen kifárasztja szellemileg és érzelmileg is az embert, s bár csodálatos világnak tartja a hajózást, a fáradtságon kívül a személyzet – manapság szinte az összes szakmára jellemző – „felhígulása”, valamint a nagymértékű fluktuáció együttesen hajtották végül a váltás felé. Csobayné Pintér Éva – aki rendkívül koncepciózusan és értően vezette a társalgást – véleménye szerint a szerző nem belefásultan, kiégve hagyta abba a hajózást, hanem sokkal inkább a csúcson, amit a szólított valóban meg is erősített a hallgatóságnak. „Utazás, tapasztalatok, szerelem” ‒ hangzott el végül konklúzióként a hármas kulcsszó Renczes Attila szájából, hogy mit is adott számára összességében ez a szakma.

Szilvási Krisztián
Fotók: Márné Tóth Krisztina

Fotógaléria: Renczes Attila a győri Ünnepi Könyvhéten

Márné Tóth Krisztina fotói

12 kép