A fotográfiákkal gazdagon illusztrált gyűjtemény létrehozásának ötlete Klemencz Henrik szerkesztő érdeme, aki Bán Elvirával, Kisbodak alpolgármesterével együtt érkezett a bemutatóra.

Henrik a vízitúrázás lelkes rajongójaként talált otthonra a Szigetközben, és ahogy ő mesélte, Kisbodak központjában, a Fekete gólya kisvendéglőben találkozott Nünnével, aki számára nagyon „furcsán beszélt”, de ezt nem lehetett az ital számlájára írni. Henrik „meghallotta a nép szavát”, de az is feltűnt neki, hogy a fiatalok egymás között is használják az otthonról hozott kifejezéseket. Így jött az ötlet, hogy készüljön egyfajta szógyűjtemény jelentésekkel együtt. A kutatásban nem Kodály módszerét alkalmazta, hanem egy egyszerű weboldalt használt. Érdekes, hogy az idősebb korosztály is élt ezzel a lehetőséggel. Az is kiderült, hogy vannak, akik már korábban megkezdték ezt a fajta munkát, például Tóth Gyuri bácsi (2018-ban KÓTA-díjas), az ásványrárói Pávakör vezetője, aki még egyszer annyi szóval gyarapította a megkezdett gyűjteményt. A betűvariációban lévő és triviális kifejezések törlése után megkezdődhetett a szerkesztés. Az első, füzetszerű változat házi kiadásban látott napvilágot az önkormányzat támogatásával.

A most megjelentetett színes kötet viszont kibővített, fotókkal is illusztrált, több mint száz oldalas könyv. A fényképekről kisbodaki emberek, családok néznek vissza ránk, mesélnek a múltról mindazoknak, akik össze tudják kapcsolni az emlékeikkel, de azoknak is, akik szívesen ismerik meg a Duna vonzásában élők életvitelét, múltját. Bán Elvira elmesélte, hogy többgenerációs gátőr család leszármazottja. Kisbodakon a Vízi Kultúrház kiállítása őrzi a gátőrők és az egykori ott élő családok emlékét, de jó ötletnek tartotta, hogy a kötetben is megjelenjenek, mert a két gyűjtemény erősíti egymást. A közönség soraiból többen kapcsolódtak a kivetített régi képekhez, minden utcáról, házról, emberről kerültek elő érdekes sztorik. Az önkormányzat is szorgalmazta a könyv megjelenését, hiszen támogatják mind az épített, mind a természeti környezet megóvását és a szellemi örökség ápolását is.

Galambos Krisztina beszélgetőtárs kis játékra hívta a hallgatóságot, néhány tájnyelvi szó jelentését kellett kitalálni. Mit jelent például: agáci, bógerolás, kranyó? Vagy mi az értelme: ficsitül, elherebódál, píha? (A megfejtések a cikk végén találhatók!) Na és a következő kifejezések: dédó, düddő, dilló, ergyehó, kelebó, gyalló, kelekóla, heremüle, ketyeró, tökömlötty és társai? Elárulom, ezeket a „buta, féleszű” emberre mondják.

Egyik kezdeményezés hozta a másikat. Így például több szigetközi kifejezést tartalmazó meseíró pályázatot is hirdettek, a legjobb hét a könyvben is olvasható. A helytörténeti „búvárkosást” csak elkezdeni lehet, így Henrik is már új könyvön töri a fejét, szeretné a Duna-ágak neveit, jelentéseit egy hasonlóan izgalmas könyvben megjelentetni. Szereti „összehozni” a régi és új dolgokat, ezért ha jól megnézik, a fotókon stílusosan „tájszavas” pólóban látható.

A kiadvány nem tudományos munka, de egy közösség összefogásának és múlt iránti megbecsülésének remek példája. Ajánlom figyelmükbe!

 (A megfejtések: agáci = akácfa, bógerolás = erdőirtás, kranyó = béka, ficsitül = pancsol, elherebódál = elesik, píha = hűha)

SzaSzi
Fotók: Márné Tóth Krisztina

Fotógaléria: A Szigetköz szava – Szigetközi tájszavak és népies kifejezések című kötet bemutatója

Márné Tóth Krisztina fotói

10 kép