Benedek Szabolcs, ha írásról van szó, nem hajlandó pihenni. Szerencsénkre. Az idei győri Ünnepi Könyvhétre ismét új kötettel érkezett, de mielőtt a könyvbemutatón konkrétan az aktuális lapok közé csapott volna, beszélgetőtársa, dr. Horváth Sándor Domonkos, a győri könyvtár igazgatója a József Attila-díjas író szerzői munkásságának alappilléreire hívta fel a közönség figyelmét. Elmondta, hogy az 1973-as születésű szerző műfaji- és témafelölelése egészen rendkívülien színes: történelem, zene (Beatles), fantasy, sport (foci), szociográfiai igényű és mélységű korszakábrázolás – ez az univerzum pedig mára csak még tovább bővült, hiszen immár rádiójáték is kikerül(t) a kezei közül, illetve talán nyitni fog a líra mint műnem irányába is, miután megírta első versét.

„Keserédes múlt, ki nem mondott tragédiák, amelyek egyszerűen csak úgy foglalhatók össze, hogy történik az élet” ‒ kivonatolta szóban dr. Horváth Sándor Domonkos A spalatói boszorkányt, amely talán – túlmutatva Benedek Szabolcs új regényén – kiválóan jellemzi a szerző történelmi korokba vezető írói beállítódását is. A spalatói boszorkány az Athenaeumnál jelent meg idén májusban, a kiadó új, Időutazó című, kortárs történelmi regény sorozatának kezdő köteteként (Miklya Luzsányi Mónika Mohács özvegyével együtt). A szerző saját szemszögéből fejtette ki a hallgatóságnak a történelmi regény műfaji mibenlétét, külföldi és magyar írók példáinak mentén. Ő maga tulajdonképpen „könyvesbolti címkének” tartja a meghatározást, és inkább másik idősíkon játszódó történetként fogalmazza meg a múltba helyezett eseményeket.

Úgy tűnik, Benedek Szabolcs meglehetősen szimpatizál Horvátország adriai-tengeri partvidékével, hiszen A fiumei cápa című regénye az ország fő kikötőjében játszódik, míg A spalatói boszorkány helyszínéül a dalmáciai Split városát tette meg. Előbbi regényét egy 2015 őszi, legújabb könyvét pedig egy 2022 márciusi ösztöndíj nyomán írta – két olyan városról van szó, amely történelmileg nagymértékben kapcsolódik Magyarországhoz. A spalatói boszorkány főhőse a címbeli fiatal „szipirtyó” mellett Rogerius érsek és Tamás főesperes, ahol előbbi múltjának sötét fejezete elevenedik meg a lapokon a különös nyelven beszélő lány megjelenésével. Rogerius személye valós, megalkotását Benedek Szabolcs tényanyagból, életrajzi elemekből, valamint mások által írt jellemrajzokból bontotta ki, hogy fikciós köntössel felruházva meséljen róla.

Dr. Horváth Sándor Domonkos a regény történetéről szólva kiemelte azt az érdekességet, hogy bár a címadó főszereplő tulajdonképpen „boszorkány”, Benedek Szabolcs „mégsem játszotta ki vele a spirituális kártyát”, helyette egy sokkal inkább nem várt helyen és személy által, Diocletianus egykori római császár szellemével tette meg azt. Diocletianus ugyanis Salonában (Solin), egy Splithez közeli városban született, innen került el Rómába, majd uralkodói címéről való lemondása után ide tért vissza, hogy az Adriai-tenger partján egy óriási palotát építsen, megalapítva ezzel Spalato, vagyis Split városát. Ezért gondolt arra Benedek Szabolcs, hogy valamilyen formában, tisztelgés gyanánt megszólaltatja Diocletianust a regényben. Az ő személye mentén felbukkanó spiritualitás jelzi az olvasónak, hogy léteznek a láthatón túli dimenziók is.

A beszélgetés végén megtudhattuk, hogy ugyan Benedek Szabolcs következő regénye már a kiadónál van, megjelenése csak jövő év márciusára-áprilisára várható, de a 2023-as Győri Könyvszalonon is személyesen köszönthetjük majd őt – egy teljesen más szerep- és feladatkörben.

Szilvási Krisztián
Fotók: Márné Tóth Krisztina

Fotógaléria: Benedek Szabolcs a győri Ünnepi Könyvhéten

Márné Tóth Krisztina fotói

11 kép