Az ünnepi műsorral keretezett megnyitón először az esemény zenei részét képviselő, székesfehérvári Hungarikum Együttes, azaz Takács-Mudris Anett és Kremnitzky Géza előadásában hallhattuk Az árgyélus kismadár népi gyerekdalt, majd Bakos-Kiss Gábor, a Győri Nemzeti Színház igazgatója szavalta el Devecsery László József Attila-díjas magyar író, költő, rendező, tanár Cédrussá válok című versét. Ezután Takács Krisztián, Győr Megyei jogú Város önkormányzati képviselője lépett a mikrofonhoz, hogy köszöntse a szervezőket, a vendégeket, valamint a közönséget. Elmondta, hogy neki személy szerint sokat jelent az Ünnepi Könyvhét, hiszen ahogyan fogalmazott, „a könyv sokszor megnevettet, megríkat vagy éppen megnyugtat”. Beszédében méltatta a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér tevékenységét, amely „a megye és az ország határain túlmutatva hajt végre színvonalas feladatokat”.

Ezt követően Devecsery László, az idei győri Ünnepi Könyvhét meghívottja lépett a közönség elé, és a következő szavakkal nyitotta meg a rendezvényt:

„Kedves Könyvbarátok!

Supka Géza értékteremtő kezdeményezése immáron 94 éves. Ilyenkor egy kis nosztalgiázásra támad kedvem. Eszembe jut a budapesti Vörösmarty tér és a többi város főtere, ahol könyvsátrak sokasága meg igényes zene hívta az embereket. Sokan, sok helyen dedikáltunk. Akkor még sorok álltak egy-egy alkotónál. Vártuk a könyvhétre megjelenő, akkor fél áron kapható Szép verseket és a Rivaldát. Örömteli emlékek ezek. Örülök, hogy részese lehettem, s találkozhattam az általam példaképnek tartott alkotókkal is.

Ha már a múltat idéztük, tekintsünk egészen messzire! Egy betű, egy hang kapcsol össze három, számunkra fontos tárgyat. Az első a PAPIRUSZ. A papirusznád egymáshoz illesztett csíkjai már megteremtették az írás lehetőségét. Hány meg hány tekercs hordozott művészi gondolatot. (Csupán az egyik oldalán, mivel a szöveg átivódott a másik oldalra.) A második szó a PERGAMEN. Kecskék, borjak vékony, csiszolt bőrének már mindkét oldala elfogadta az írást. Sőt: a könyvforma is létrejött. Ugyanis egy idő után fatáblák közé szorították a formázott pergament. A harmadik varázsszó természetesen a PAPÍR.

Aztán Gutenberg jóvoltából, 1453 körül, eljutottunk a könyvek igazi születéséhez. A mozgatható nyomóelemek használata mennyiségi ugrást is jelentett, s ez akkor vált igazán fontossá, amikor (jóval később) nőtt az írástudók száma. Majdnem 100 évvel később, 1541-ben Sylvester János Új Testamentuma (Sárvár, Újsziget) az első, igazán hitelesnek tekinthető fordítása, kiadása. Irodalmi, verstani szempontból is fontos: ajánlását disztichonokban írta meg. Az időmértékes verselés (ez idáig) ilyen teljességgel még nem jelent meg nálunk. Ráadásul Sylvester János az esszé hazai műfajának megteremtője is.

Ha a jelenre pillantunk, akkor kétféle szemlélettel találkozunk. Az egyik a digitális világ dicsérete – a hangoskönyvek, az online olvasás (számomra) nem nyújtja az igazi élményt. Félreértés ne essék, szükséges, jó, hogy van, de ne legyen az egyedül üdvözítő! Életkorom ellenére én is rendelkezem különféle okoseszközzel, használom is ezeket. Sőt, a mesterséges intelligenciával írattam már verset is, mesét is. Ígérem, nem fogom publikálni!

1969 óta jelennek meg írásaim. Eddig 52 könyvem jelent meg. Jó rápillantani, kézbe fogni ezeket, mert a könyv, a maga fizikai megjelenésében, kézbe való, meg kell pörgetni a lapjait. Így válik erővé, élménnyé az olvasó számára a kézbe fogható alkotás. Nekünk, alkotóknak, ez különösen fontos, mert értékteremtésre, annak a közvetítésére vállalkoztunk, s a híd felépítésére alkotó és befogadó között.

Van egy elméletem, amit vallok és hiszek. A művész, bármely terület alkotója, felfokozottabban érzékeli a valóságot. Azt is mondhatjuk, hogy érzékenyebb idegrendszerünkkel előbb észrevesszük világunk hajszálrepedéseit. Ezekre pedig figyelmeztetnünk kell azokat, akik képesek és hajlandók ezek megjavítására. „Ugyan, ezek csupán hajszálrepedések, nem érdemes foglalkozni velük! Mi baj lehetne belőlük?” ‒ gondolhatná, mondhatná bárki. Hajszálrepedések? Még? Meddig? Ugyanis ezek a repedések idővel egyre nagyobbakká, szélesebbekké tágulhatnak, akár vízszintesen, akár függőlegesen. Szakadékká válhatnak. A szakadékba pedig könnyen belezuhanhatunk. Örömteli, ha figyelnek ránk, ha szembesülnek hajszálrepedéseinkkel!

Azt is vallom:

Napvilágnál fényesebb arccal
kell megállnom előttetek!
Megsózott kenyér-vacsorámat
megosztanám ujjak közt csorduló
tiszta vízért…

Aztán az is eszembe jut, hogy minden alkotó hoz magával valamit!

HOZTAM:
szavakat, kést,
sót és virágot,
tavaszt, meg lángot,
VÁLASSZATOK!

Természetesen mindannyian tudjuk, hogy mit fogunk választani!

Végül a könyvhétnyitó záró gondolataként következzék Gárdonyi Géza:

„Amely napon nem olvasol, vesztesz!”

Az ünnepélyes megnyitóbeszéd után Bakos-Kiss Gábor adta elő Devecsery László Csendet temetnek, holtakat harangoznak című versét, majd Varga-Bodó Anita versmondó előadásában hallhattuk a Liliomfehér című költeményt. Végezetül ismét a Hungarikum Együttes foglalta el helyét a pódiumon, hogy népdalokat (Seprik a nagy erdő útját), versfeldolgozásokat (Lődi Ferenc: Lepketánc), valamint saját szerzeményeket (Kendőm sarka – Egy perc Magyarország) adjanak elő. „A népdal maga a poézis – idézte végezetül Sylvester János szavait a Takács-Mudris Anett énekét gitáron kísérő, és a dalokban szintén vele éneklő Kremnitzky Géza. ‒ Rajtuk keresztül könnyű megérteni a magyar lelket.”

Na meg a könyveken, könyvekben is, talán ez is az elkezdődött Ünnepi Könyvhét értékének egyik fő fundamentuma, amely a megszokottak szerint most ismét három napig várja az érdeklődőket a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Kisfaludy Károly Könyvtárában.

Szilvási Krisztián
Fotók: Márné Tóth Krisztina és Vas Balázs

Fotógaléria: A 94. Ünnepi Könyvhét és 22. Gyermekkönyvnapok megnyitója Győrben

Márné Tóth Krisztina és Vas Balázs fotói

26 kép