Milyen láthatatlan erezet fűzhet egymáshoz egy különleges kapszulába zárt ápolónőt, egy kamu összeesküvés-elméleteket gyártó vloggert és egy elveszetten kóválygó, nyugdíjas politikai kádert? Az egészen közeli jövőben játszódó történet három fő szála szinte észrevétlenül fonódik egymásba: fejezetről fejezetre húzza magával az olvasót a titok, vajon hogyan kapcsolódik össze ez a három, egyszerre abszurd és hétköznapi sors.

A karcos hangú, humoros, szatirikus regény a felénk settenkedő jövő és a mind ködösebb, át- meg átírt múlt mellett természetesen a saját jelenünkről is szól. Mint a kötet szerkesztője, Pacskovszky Zsolt fogalmazott: „Réz András regénybeli szereplőihez hasonlóan mi is gyakran érezhetjük úgy, hogy magunkra maradva, elveszetten bolyongunk valami abszurd díszletben, amelynek nincs kijárata. De a regény azt sugallja, hogy talán sokkal több szál köt bennünket egymáshoz finoman, mélyen, titokzatosan, mint azt észrevennénk, s láthatatlan ajtók nyílhatnak meg ott, ahol nem is vártuk. S persze azt is sugallja a regény, hogyha tudunk a jövőn és a múlton röhögni, akkor a végén talán sikerül a jelenen, a jelenben is nevetnünk.”

Réz András használati utasítása a regényhez:

1. Ez egy szatíra. A nagyon-nagyon közeli jövőben játszódik, szinte már itt is van.

2. A szatírán még nevetni is lehet/szabad.

3. A regény meg nem történt események alapján íródott. Csak nem teljesen mentes a hasonlóságoktól…

4. Ha valaki a szatíra mögött érzelmes gondolatokat vél felfedezni, nem a véletlen műve.

5. A regény szerint remélhetőleg nem kell csodának történnie ahhoz, hogy megérezzük/megértsük, milyen szerteágazó szálak fűznek bennünket egymáshoz. Ha valaki mélyen hisz a magányban, ezt a tartalmat felkavarónak találhatja.

Fotó: Bach Máté
Móra Kiadó