Az 1980-as évek fullasztó államszocialista légkörében a rockzene az ellenállás, a szabadság szimbólumává is vált. Már az 1970-es évek elejétől születettek újabb és újabb együttesek, melyek működését a rendszer a hatályos kultúrpolitika hármasa szerint besorolta tiltott, tűrt vagy támogatott kategóriába. Nagy Ferónak már a kezdetektől nemegyszer meggyűlt a baja az államhatalommal, illetve annak belügyi szerveivel, mely incidensek az állandó megfigyelésektől kezdve a fizikai bántalmazásig sok mindent magukban foglaltak. Nagy Feró e személyes történeteiről és a Beatrice kezdeteiről beszélgetett május 17-én a győri MCC-ben dr. Dézsi Csaba Andrással, Győr polgármesterével, aki amellett, hogy a város első embere és neves szívsebész, a rockzene jelentős ismerője és elkötelezett támogatója is.

A beszélgetőpartnerek elmondták, hogy mi is alapozta meg náluk a rockzene szeretetét. A korabeli Magyarországon az 1970-es évek elején kezdett a fiatalok körében „berobbanni” a rockzene iránti rajongás, mely elsősorban a szabadság megélése és az államszocialista rendszerrel szembeni ellenállás eszközeként szolgált a körükben. Mindketten már gyerekként találkoztak a rockzenével, mely egy csapásra életük meghatározójává vált. Feró elmesélte, hogy milyen összetűzései voltak az államhatalom szerveivel, hányszor vitték be kihallgatásra, és próbáltak olyan vádakat megfogalmazni ellene, melyeket nem is követett el. A 80-as évek közepére a neve szinte egybeforrt az ellenállással, olyan valakivé vált, akivel nem ildomos egy zenekarban fellépni, vagy szorosabb ismeretségre szert tenni. Társait és barátait is gyakran zaklatták a pártállam ügynökei, végrehajtói, csupán csak azért, mert az ő barátai körébe tartoztak. A beszélgetőpartnerek kitértek arra is, hogy Feró ki mindenkivel dolgozott együtt az elmúlt negyven év alatt, hányan írtak számára zenét vagy szöveget, mint Szenes Iván vagy Németh Alajos, illetve, hogy honnan is jött a Nyolc óra munka szövegének az ötlete.